Megírta

 Ma délelőtt Marci is megírta a központi felvételit, és ezzel egy hosszú, fárasztó, ordítozásokkal, csapkodásokkal, dührohamokkal  ( Marci), infarktusközeli állapotokkal ( én) teli időszaknak tettünk félig-meddig pontot.

Nem volt ez könnyű menet, még úgy sem, hogy sokkal kevesebb energiát tudtunk belefektetni a felkészülésbe, mint a nagyokkal. Marci, habitusából adódóan, sem alkalmas olyan feszített feladatsor csinálásra, mint mondjuk Milán. Ő sokkal hangulatfüggőbb, és ha olyanja volt, akkor jól lehetett vele együttműködni, ha meg másmilyenje, akkor meg csak a veszekedés volt eredmény nélkül.

Épp ezért volt nagy az izgalom, hogy vajon a szombat délelőtt milyen állapotban találja majd Marcit. 

A héten azért már sikerült szerintem lelkileg is ráhangolódnia, és sikerült vele megértetnünk, hogy nem vérre megy a dolog, de fontos, hogy odafigyelve a lehető legtöbbet tudja kihozni magából. Aztán majd lesz, ahogy lesz. Ha rosszul sikerül, vagy nem elég jól, akkor sincsen semmi. 

A Fasoriban írta meg a feladatsort, és Milánnal együtt kísértük. Úgy tűnt, Marcinak biztonságot ad, ha Milán is elkíséri. Mégiscsak az ő iskolája. 

Először a nyelvtant irták, ami nekünk szerencsés volt, mert azt Marci jobban szerette, és várhatóan jobban is ment neki. 

A nyelvtan után ha nem is vidáman, de jó hangulatban, nem elkenődve jött ki, aminek örültünk, mert nem kellett a rövidke kis szünetet azzal tölteni, hogy lelket verjük belé. 

A matekról már kevésbé vidáman jött ki. Azt mondta nehéznek érezte. Meg hogy volt egy olyan feladat, amitől itthon dührohamot kapott volna, de ott nem kapott szerencsére, csak kicsit könnyesedett be a szeme sarka. 

Édesem ♥️🤗 

Hát így... Most szusszanunk egy kicsit. Aztán jövő héten majd pontszámokat is fogunk tudni, aztán majd meglátjuk, mire elég, és hogyan tovább.