Megírta

 Ma délelőtt Marci is megírta a központi felvételit, és ezzel egy hosszú, fárasztó, ordítozásokkal, csapkodásokkal, dührohamokkal  ( Marci), infarktusközeli állapotokkal ( én) teli időszaknak tettünk félig-meddig pontot.

Nem volt ez könnyű menet, még úgy sem, hogy sokkal kevesebb energiát tudtunk belefektetni a felkészülésbe, mint a nagyokkal. Marci, habitusából adódóan, sem alkalmas olyan feszített feladatsor csinálásra, mint mondjuk Milán. Ő sokkal hangulatfüggőbb, és ha olyanja volt, akkor jól lehetett vele együttműködni, ha meg másmilyenje, akkor meg csak a veszekedés volt eredmény nélkül.

Épp ezért volt nagy az izgalom, hogy vajon a szombat délelőtt milyen állapotban találja majd Marcit. 

A héten azért már sikerült szerintem lelkileg is ráhangolódnia, és sikerült vele megértetnünk, hogy nem vérre megy a dolog, de fontos, hogy odafigyelve a lehető legtöbbet tudja kihozni magából. Aztán majd lesz, ahogy lesz. Ha rosszul sikerül, vagy nem elég jól, akkor sincsen semmi. 

A Fasoriban írta meg a feladatsort, és Milánnal együtt kísértük. Úgy tűnt, Marcinak biztonságot ad, ha Milán is elkíséri. Mégiscsak az ő iskolája. 

Először a nyelvtant irták, ami nekünk szerencsés volt, mert azt Marci jobban szerette, és várhatóan jobban is ment neki. 

A nyelvtan után ha nem is vidáman, de jó hangulatban, nem elkenődve jött ki, aminek örültünk, mert nem kellett a rövidke kis szünetet azzal tölteni, hogy lelket verjük belé. 

A matekról már kevésbé vidáman jött ki. Azt mondta nehéznek érezte. Meg hogy volt egy olyan feladat, amitől itthon dührohamot kapott volna, de ott nem kapott szerencsére, csak kicsit könnyesedett be a szeme sarka. 

Édesem ♥️🤗 

Hát így... Most szusszanunk egy kicsit. Aztán jövő héten majd pontszámokat is fogunk tudni, aztán majd meglátjuk, mire elég, és hogyan tovább. 

Újévi kirándulás a Bölcső-hegyre

Néhány éve már rendszeres, hogy újévkor kirándulni megyünk. Ennek igazából tányleg nem volt semmi akadálya, hiszen mondhatni tavaszias meleg van/volt, és ez azóta is tart, aminek nyilván meg lesz majd a böjtje, amikor áprilisban meg még mindig tél lesz, de kirándulni pont jó volt az a 10 fok körüli hőmérséklet. 

Először a Nagy -Szénásban gondolkodtunk, mert Ferinek ott nagyon tetszett, amikor ott voltunk, de mivel nem keltünk túl korán, meg a reggelivel is kényelmesen haladtunk, így újraterveztünk, hogy ne kelljen átlósan keresztbevágni a városon, így kerültünk a Szentendre fölötti Bölcső-hegyi kilátóhoz 

A kilátót tavaly (mármint tavaly-tavaly, 2021-ben ) adták át újra, mert a hegy régi kilátója már nagyon megrongálódott, és újat építettek helyette. Szóval egy jó úticélnak tűnt. 

A Lajos-forrást egyszer már beterveztük, amikor a Vasas-szakadékhoz mentünk, akkor ugyanott parkoltunk, ahol most, is, az Anna-völgyi vízesésnél, de akkor valahogy nem jutottunk el a forrásig, cserébe akkor is nagyon jót kirándultunk, de most akkor mindenképpen az volt a terv, hogy Lajos-forrás, és onnan fel a hegyre. 

Persze nem volt ez azért olyan sima, mert amikor a betonútról megláttuk/tam a vízesést, akkor persze le kellett oda menni. volt is mellette egy klassz erdei ösvény, és még emberek is voltak rajta, jól nézett ki. 

Jó is volt, és úgy néztük a térképen, hogy majd kicsit arrébb majd fog felvelé vezetni egy ösvény, amin vissza tudunk térni az útra. De az az ösvény vagy nem volt, vagy elvétettük, vagy nem ott volt, ahová mi gondoltuk, de a lényeg, hogy volt egy kemény 20 percünk, amikor mindenféle dzsindzsáson és szúrós bokorrengetegen kellett átverekedni magunkat, hogy ráleljünk az ösvényre. Végül azért meglett. 

És bár szép napos időben indultunk, mire visszaértünk a forrás felé vezető betonútra, amiről le lehetett volna térni ugyan, de az kisebb/nagyobb kerülő lett volna, így tartottuk magunkat a legrövidebb út mellett, amin viszont komoyl köd kezdett körbevenni minket. Ami amúgy hangulatos volt, csak fura. 

A fiúk teljesen kiborultak, mire elértük a forrást, ők innen már nem is akartak igazából továbbjönni, de valahogy mégicsak sikerült meggyőzni őket, hogy innen már olyan közel van a kilátó, hogy kár lenne kihagyni, vaaaagy neadjisten újra vissza kelljen jönni majd, hogy a kilátóba is felmenjünk :-) Szóval csak nekivágtunk a hegyoldalnak, amiről azt írták, hogy elég meredek kaptató, és valóban meredek volt, de nem volt vészes amúgy. 

Lentről már látszódott, hogy a nap igyekszik áttörni a ködrétegen. 

És kicsit feljebb érve ott is volt a meleg napsütés. 

Meg a kilátó.

És alattunk a ködtakaró. Nem mondom, köd nélkül is biztos szép a kilátás, hiszen körbe lehet látni a környező hegyeket, de így ködbe burkolózva is nagyon tetszett nekem . 

Máté nem volt velünk, mert neki a családi focin elrúgták a térdét, és otthon lábadozott. 

Visszafelé lementünk ugyanúgy a forráshoz, de onnan az erdei úton mentünk vissza a kocsihoz. Először a sárgán, majd a zöldön, és egy szakaszon már ismerős is volt, hogy arra jártunk, amikor a Vasas-szakadékhoz mentünk. Nyilván az erdei út sokkal izgalmasabb és szebb volt, mint felfelé a beton. A fiúknak sem volt egy szavuk sem gyakorlatilag, mert a kidőlt fákon, meg a vízmosásokon átkelve valami túlélőshow-sat játszottak, és volt, hogy még szaladtak is ! Bizony! akik felfelé már alig éltek, és egy lépést sem akartak megtenni :-) 

csaknem 9 km-t gyalogoltunk, ami pont elég is volt, és ami nagyon meglepő volt, az az, hogy nem is nagyon találkoztunk emberekkel, pedig ez egy felkapott kirándulóhely. Leszámítva azokat a vizes embereket, akik rengetegsok műanyag ballonnal parkoltak le a forrásnál, és töltötték meg sorra őket vízzel. Plusz a kilátóban 1 pár volt előttünk, és felfelé jött még egy család, de nem volt tömeg, nem volt egymást kerülgetés, úgyhogy nagyon jókor jöttünk. A többieknke biztos durva volt a szilveszteri buli, nem tudtak jönni kirándulni :-) 

Úgyhogy remélem, hogy sikerült megalapoznunk az idei aktív évünket is, csakúgy, mint tavaly és tavalyelőtt, és sok új , eddig ismeretlen helyet fogunk tudni idén is felfedezni országhatáron akár innen, akár túl, vagy is-is, vagy régen látott helyek újrafelfedezése is belefér, tényleg. Tavaly 31 élménymappát készítettem a googlefotókban a kirándulásainkból, programjainkból, ha idén is legyen legalább ennyi :-) 

Decemberi utolsó, januári első

Sűrűre sikeredtek az év utolsó napjai, mint mindig, hiszen a karácsonyi programok és a habzsidőzsi kitart egészen Milán születésnapjáig. Idén nem mentünk fürdeni, mint ahogy szoktunk, egyrészt azért, mert épp hogy kikeveredtünk ebből a taknyos-köhögős kórból, és egyetlen porcikám sem kívánta, hogy vizes fürdőruhába lébecoljak egy fél délután. Brrr... még belegondolni is rossz. Másrészt én féltem nagyon, hogy hideg lesz a fürdőkben. Egyébként is mindig hideg van, szerintem, most meg félő, hogy még annál is kevésbé fűtenek, mint ahogy szoktak, és a víz is biztos hidegebb. Szóval inkább nem mentünk. De milán sem erőltette egyébként annyira. Inkább azt választotta, hogy az aznap tartott egyesületi családi focira menjünk el. Úgyhogy így is tettünk. 

Emellé azt kérte még, hogy vigyük el egy igazi fodrászhoz, mert olyan hajjal, amiylen már volt neki, ( mindenfél szanaszét álló) olyannal már nem mehet focizni, Feri pedig nem hozta Szentesre magával a hajnyíróját. Úgyhogy Szentesen elmentek nyíratkozni. :-) Milán azt mondta, nagyon félt. Eddig mindig Feri vágta a haját, mindenkinek, még sosem ültek fodrászszékben :-) 

A családi foci jól sikerült, leszámítva, hogy Máténak valaki elrúgta a térdét, ami azóta is fáj neki. 

Még aznap este én Szabó Balázs koncertre mentem a barátnőmmel, amire az utolsó pillanatban sikerült jegyet vennünk. Na jó, nem az utolsóban, mert még aznap délutáán is kerültek fel eladó jegyek a ticketswap-ra, de eléggé az utolsó lapattanókra csaptunk le. 

Kicsit paráztunk is, hogy minden rendben lesz-e a jegyekkel , és nem engednek majd be, ezért jó korán, már kapunyitásra ott voltunk, de szerencsére simán bejutottunk, nem volt semmi gáz. 

A koncert pedig, mint általában, most is remek volt. :-) 

A szilveszter délutánt az ügetőn töltöttük. Tavaly nem voltunk, nem tudom már miért, biztos hideg volt, de idén megint mentünk. Legutóbb Milán volt az, aki egyik futamon sem nyert, most Marcinak nem sikerült nyernie. Persze sírt is miatta :-( 

De próbáltuk azzal vígasztalni, hogy viszont, kapott egy aláírást Szalai Ádámtól, aki az geyik díjátadó volt. Olyan meg azért nincs ám mindenkinek, és egyébként a többiek sem nyerték ám magukat rongyosra :-) Töredéke sem jött vissza annak, amit eltapsoltunk. De sebaj, az élmény volt a lényeg. 

Itthon már csak a vacsora, és a tévénézés volt a program. Jól elfáradtunk, és fél 11 körül már mindenki durmolt körülöttem, úgy kellett őkket felpöckölni, hogy hahhóóóó éjfél van, Búék !!!! 

Szerintem fél 1-kor már javában húztuk a lóbőrt az ágyunkban.