Hát nem tudom... A karácsony előtti napok inkább bolondokházára hajaztak, semmit békés lenyugvásra...
Hétfőn-kedden Milán elég cefetül volt még, marokszám ette felváltva a lázcsillapítót és a köhögés elleni szirupot meg a szopogatós tablettákat.
Szerdán már nem dolgoztam, de futnom kellett még egy kört a városba ajándékokért, de ezek relatív gyorsan megvoltak, mert tudtam, mit és hol akarok, ennek ellenére ráment a fél napom.
Csütörtökön hazajött Marci. Persze betegen. Láza épp nem volt, az igaz, de erősen küzdött a levegővétellel. Úgyhogy gőzerővel gyógyítani kezdtük.
Ugyanezen a napon még egy szőnyegtisztítót is béreltünk, azzal elszöszöltünk egész nap.
Pénteken tartottuk a nagy mézeskalács sütő napot. Igazából nekem csak cserélgetni kell a tepsiket, meg összetakarítani utánuk, a fiúk csinálják. Közben bőgetjük az all I want for christmast, meg a többi kedvencünket.
Szombat. Szenteste, vagy mi. Én még reggel összeraktam a bejglit, mert azt is kért, aztán még egy csomó apróságot elraktunk, megcsináltunk. Délutánra elkészült a fa is, az ebéd/vacsora is, és az ajándékok is becsomagolódtak.
Jöhetett a karácsony 🎄
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése