Ködös Dobogókő

 Igazi ködös, esős, szötymörgős novemberi napokat élünk. Nem esik jól. 

Ennek ellenére mikor Feri születésnapját ünnepeltük még a hónap elején, egy igazán rendkívüli kirándulást csináltunk Dobogókőre. 

Nem volt sok időnk, mert már az ebédre rendelt ázsiai étel is késett egy kicsit, délután meg Máté mindenképpen edzésre akart menni, Marcinak meg valami focis kiválasztó tábora volt 4-ig, tehát addigra érte kellett menni. Utána meg logiscoolja volt, szóval nem sok idő maradt az ünneplésre, így nem terveztünk nagy kirándulást, gondoltuk, felmegyünk Dobogókőre, végigmegyünk a Thirring-körúton, visszafelé kirakjuk Mátét, összeszedjük Marcit, és minden oké. 

A Thrirring-körúton mér sosem mentünk végig, mert mindig volt valami, legutóbb például amikor itt jártunk, akkor hó volt meg jég, és nem mertünk a csúszós lejtőnek nekivágni. bölcsen. 

Most, ahogy már haladtunk Dobogókő felé már szépen elkezdett ködösödni a táj. Kérdéses volt, hogy fogunk-e egyáltalán látni valamit is, de elszántak voltunk. 

Mondanom sem kell, hogy fenn a parkolónál nem volt tolongás, néhány autó áll csupán a parkolóba, de azért a parkolóőr legombolta rólunk a parkolási díjat becsülettel. ( Mire 40 perc múlva visszaértünk már az őr sem volt sehol...) 

Az Eötvös turistaház melletti kilátópontról semmit nem láttunk, csak a masszív ködtakarót. 

Íme a panoráma :-)

Kicsit néztük a ködöt, aztán elindultunk a körút felé. 

Nem kellett sokat mennünk, hogy megállapítsuk, hogy milyen jól döntöttünk, amikor a jeges úton nem indultunkk el lefelé, mert eléggé meredek volt. 

Csakhamar feltűntek a sziklák, amik a sejtelmes ködbe burkolózva elég misztikus látványt nyújtott. 

Sosem jártam még ilyen ködös erdőben, és ha nem szülinapos kirándulás lett volna, akkor nyilván most sem vágtunk volna neki, de micsoda szerencse, hogy nem hagytuk ki, mert nagyon különleges élmény volt. 

A sárga körön haladtunk szépen, és szépen követték is egymást a jelölések, nem volt vész, hogy esetleg eltévedhetnénk, és maga a körút is csupán 2 km hosszú nagyjából, szóval nem volt bennünk para, hogy esetleg nem találnánk vissza, alig távolodtunk el a hegytetőtől. Mondjuk rajtunk kívül nem volt senki, szóval akár még ideális kirándulóidőnek is mondhatnám ezt a ködös novembert :-)