Egyet fizet...

 Jól eltelt ez a november, de nem mondom, hogy eseménytelenül... 

A múlt hétvégén sikerült végre kicseréltetni a régi oldalon az abalkokat. De ez az augusztus óta húzódó történet ezzel még nem ért véget... augusztusban, rajtunk kívülálló okok miatt nem történt meg a tervezett ablakcsere, és mire valóban realizálódott, hogy az-úgy-azzal az emberrel nem fog menni, addigra már jócskán benne voltunk az őszben, és csak ekkorra vállalták. 

Én leginkább a hideg miatt féltem, hogy meg fogunk fagyni. Nekem aztán mondhatják, hogy hamar megvan, és nem lesz hideg a lakásban... én, aki egész nap 8 órában ül a hidegben vagy a nagyon langyosban, mert nincs fűtés, nekem a hideg már bármilyen kis időre is az ellenségem. 

Aztán utólag kiderült, hogy a hideg lett a legkevesebb bajunk, mert amilyen barbár társaság verődött oda, hát arról csak nagyon csúnya szavakkal tudnék nyilatkozni. 

Azzal kezdték tulajdonképpen, hogy a muksó elkezdte az optikai kábelt szaggatni, hogy ez meg mi??? Persze tönkre is tette, úgyhogy ezzl elvágott bennünket a tévé és internet világától egész hétvégére. Ami nyilván nem azért nagy érvágás, mert a fiúk nem tudják a videósaikat bambulni 0-24-ben, hanem azért mert ma Feri ezért nem tudott bemenni a munkahelyére, hogy hátha ma jönnek megjavítani, de nyilván internet nélkül otthon sem tud addig dolgozni, míg meg nem javítják, Marcinak pedig este online logischoolja lesz, szóval emiatt is fontos lenne, pláne, hogy ez lesz neki az első ilyen online órája, mert a múlt hétig jelenléti volt az oktatás, csak  már nem tudják tovább fizetni a gázt. 

A hétvégi mindenmentes nihil elől a kicsik a barátjukhoz menekültek, és ott is aludtak, mi pedig próbáltuk felszámolni a port és a kuplerájt. Mivel a kőves munka csak a hét második felében lesz megcsinálva, így a kupi az még tart... Ráadásul szétcseszték az egyik radiátort is, úgyhogy egyúttal a kőműveskedéssel még a fűtéssel is lesz meló, de arra már a Marci barátjának az apukáját már megkértük. Szóval még az is lehet, hogy hétvégére meglátjuk a fényt az alagút végén. 

De hogy kerek legyen a történet, az egyik vécében elrepedt egy csatlakozó a mosdónál, és szétspriccelt  víz. Most azt Feri kikötötte, de nyilván így nem maradhat. 

Szóval a "csak egy ablakcseréből" már ott tartunk, hogy lassan minden helyiségben hozzá kell nyúlni valamihez. 

De hogy jót is mondjak! Bár a fentiek sem teljesen rosszak, csak bosszantóak, hiszen van szép új ablakunk, és reményeink szerint így most már a lakás minden oldalán jól szigetelő nyílászáróink vannak, és jobb lesz a hőérzetünk. Főleg nekem :-) 

November folyamán a másik nagy dolog, ami történt, hogy hosszas halogatás után kicseréltük az ősöreg  mosogatógépünket. Ez sem ment annyira simán, de így 1 hét távlatából már csak a szépre emlékezünk, és a csodájára járunk, hogy milyen csilivilire most mindent ez az új készülék. A régit már 150%-osra járattuk, és már több sebből vérzett, mint amennyiből nem, megérett már a cserére. 

Mire eljön a karácsonyi szünet, addigra talán sínen is leszünk, lesz hová leülnünk, lesz hol aludnunk, bár addig még egy festés is hátra van, úgyhogy decemberben sem fogunk unatkozni. 

De karácsonyig még sok víz le fog folyni, nemcsak a Dunán :-)

Ködös Dobogókő

 Igazi ködös, esős, szötymörgős novemberi napokat élünk. Nem esik jól. 

Ennek ellenére mikor Feri születésnapját ünnepeltük még a hónap elején, egy igazán rendkívüli kirándulást csináltunk Dobogókőre. 

Nem volt sok időnk, mert már az ebédre rendelt ázsiai étel is késett egy kicsit, délután meg Máté mindenképpen edzésre akart menni, Marcinak meg valami focis kiválasztó tábora volt 4-ig, tehát addigra érte kellett menni. Utána meg logiscoolja volt, szóval nem sok idő maradt az ünneplésre, így nem terveztünk nagy kirándulást, gondoltuk, felmegyünk Dobogókőre, végigmegyünk a Thirring-körúton, visszafelé kirakjuk Mátét, összeszedjük Marcit, és minden oké. 

A Thrirring-körúton mér sosem mentünk végig, mert mindig volt valami, legutóbb például amikor itt jártunk, akkor hó volt meg jég, és nem mertünk a csúszós lejtőnek nekivágni. bölcsen. 

Most, ahogy már haladtunk Dobogókő felé már szépen elkezdett ködösödni a táj. Kérdéses volt, hogy fogunk-e egyáltalán látni valamit is, de elszántak voltunk. 

Mondanom sem kell, hogy fenn a parkolónál nem volt tolongás, néhány autó áll csupán a parkolóba, de azért a parkolóőr legombolta rólunk a parkolási díjat becsülettel. ( Mire 40 perc múlva visszaértünk már az őr sem volt sehol...) 

Az Eötvös turistaház melletti kilátópontról semmit nem láttunk, csak a masszív ködtakarót. 

Íme a panoráma :-)

Kicsit néztük a ködöt, aztán elindultunk a körút felé. 

Nem kellett sokat mennünk, hogy megállapítsuk, hogy milyen jól döntöttünk, amikor a jeges úton nem indultunkk el lefelé, mert eléggé meredek volt. 

Csakhamar feltűntek a sziklák, amik a sejtelmes ködbe burkolózva elég misztikus látványt nyújtott. 

Sosem jártam még ilyen ködös erdőben, és ha nem szülinapos kirándulás lett volna, akkor nyilván most sem vágtunk volna neki, de micsoda szerencse, hogy nem hagytuk ki, mert nagyon különleges élmény volt. 

A sárga körön haladtunk szépen, és szépen követték is egymást a jelölések, nem volt vész, hogy esetleg eltévedhetnénk, és maga a körút is csupán 2 km hosszú nagyjából, szóval nem volt bennünk para, hogy esetleg nem találnánk vissza, alig távolodtunk el a hegytetőtől. Mondjuk rajtunk kívül nem volt senki, szóval akár még ideális kirándulóidőnek is mondhatnám ezt a ködös novembert :-) 

Szünet is meg nem is

Volt ez az őszi szünetes mizéria, hogy lesz vagy nem lesz, ami nálunk úgy alakult, hogy a Nagyoknál nem volt iskola abban az ominózus 3 napban, Marcinál meg papíron igen. 

A hosszú hétvégét Ózdon töltöttük. Először úgy volt, hgoy majd innen megyünk tovább Szentesre, de mire kikristályosodott volna a történet, addigra fújták le az őszi szünetet. Akkor még nem tudtuk, hogy két gyereket ez a lefújás nem fog érinteni, az csak 2 héttel ezelőtt derült ki. Addigra viszont Milánnak már volt lefoglalt időpontja az okmányirodába, hogy újracsináltassuk a diákját, amit elhagyott. Szóval mindenképpen vissza kellett jönni Budapestre. ezt később megfejeltük, vagyis a fociklub vmi kiválasztó foci"táborral, ami csütörtökön egész napos rendezvény volt, úgyhogy Marci is csak szerdán volt suliban, csütörtökön focizott, pénteken meg én írtam neki igazolást. 

Én kicsit bántam, hogy egy héttel eltolták még ezt a szünetes hetet, mert az óraállítás miatt a délutánok már erősen használhatatlanok, meg az időjárás sem a legbarátságosabb már ilyenkor november elején, de azért még mindig szépek voltak a hegyek, színpompásak, mindenféle színben játszók, szemetgyönyörködtetők. hát én ezt bármeddig el tudnám nézni. A színorgia mellé viszont kicsit hűvös és nedves időt kaptunk, de ez sem akadályozott meg bennünket, hogy legalább egy kis sétát tegyünk a természetben, hiszen olyan kevés lehetőségünk van a négy fal közül kimozdulni. Pláne télen, vagy tél felé haladva. 

Így egyik nap délelőtt Jósvafőre autóztunk, és a jósvafői tengerszemnél tettünk egy kisebb kört családilag. 

A Baradla- barlang parkolójában parkoltunk, és mikor megérkeztünk, akkor még bőven volt hely, mikor indultunk haza, akkor viszont már tömve volt a parkoló. 

Útközbeni színes: 

A piros Tanösvény jelzésen sétáltunk végig, ami elmegy a tengerszem mellett, a falu szélén visszakanyaradik az erdőbe, és úgy vissza a barlangparkolóhoz. Néhány kilométer csupán, és egyetlen kisebb emelkedőt leszámítva, ( a visszakanyaradás a hegyre) teljesen jól járható, és megerőltetésmentes. 

Ahogy az ösvényen haladtunk a tengerszem felé, a szembejövő család férfitagja felhívta a figyelmünket, hogy ha akarunk foltos szalamandrát látni, akkor hol keressük.Hát hogyne akarnánk :-)  pláne, hogy a foltos szalamandra az Aggteleki Nemzeti Park címerállata.

A smaragdszínű tengerszem, melyet a Jósva patak forrásának felduzzasztásával hoztak létre. A színét a kristálytiszta vizének köszönheti. 

A fiúk

A falu egyik jellegzetessége a külön harangtoronnyal rendelkező templom. Errefelé ez egyáltalán mem szokványos. 

A temető oldaláról is gyönyörűszép a kilátás. 

Jó 1 órát idéztünk itt, de ez alatt a rövid idő is alatt is rengeteg szépet láttunk.