Hétvégi bicaj

 Az egész sztori ott kezdődik, hogy Máténal valamikor a hét közepe felé bekattant, hogy menjünk el a Budapest Gardenbe. Mondanom sem kell, hogy fogalmam sem volt róla mi ez, először azt hittem ez valami kertészet... De nem... mikor már másodszor is mondta, akkor vettem a fáradságot és megnéztem, hogy ez egy amolyan kiülős hely, a Margitsziget vonalában a budai oldalon, és amellett, hogy el lehet ücsörögni egy pohár ital mellett a Duna parton, napijeggyel lehet használni a gördeszkapályát, meg a ninja warrior pályát meg ilyesmit. 

Próbáltam rávenni Mátét, hogy menjen már valaki mással, de nem lehetett, és mindenképpen biciklivel akart menni, úgy meg nem engedném el még egyedül. De mondtam neki, hogy várjuk  már meg, hogy Feri hazaérjen Németországból, aztán beszéljük meg, hogy mi a terv hétvégére. 

Szóval... mivel szombaton Marcinak meccse volt, utána már nem sok kedvünk volt még bringára pattanni, de vasárnap azért összeszedtük magunkat, és útra keltünk, mert ha meg most kimarad, akkor hallgathatjuk hetekig, hogy bezzeg, ő mondta, hogy menjünk el, de mi persze vele nem megyünk sehova, bezzeg... 

Na ez meg kinek kell. Könnyebb és egyszerűbb a kisebb ellenállás felé haladni, mindannyiunknak így a legjobb :-)

Nem volt egyébként vészes a dolog, mert biciklivel 8 km volt oda, ami még csak nem is megerőltető, és még szép biciklizős idő volt. Engem csak egy dolog frusztrál ilyenkor mindig, hogy át kell menni a hídon. Az Árpád -hidat pedig különösen nem szeretem ebből a szempontból. Nekem ott túl keskeny a járda, és túl nagy a szél. De épségben megérkeztünk. 

A gardenben ittunk egy kis frissítőt, körbejártunk, de igazából még a napijeggyel igénybevehető pályák sem vonzották annyira a figyelmemet, szerintem mindegyik sokkal kisebb gyerekeknek való, de volt ott szülinapi bulis társaság, és egy sarokban bográcsozás is folyt, szóval vannak lehetőségek. A fiúk kifelé menet még csocsóztak egy kicsit, aztán indultunk. 

Gondoltuk visszafelé úgy megyünk, hogy bemegyünk a Margitszigetre, és úgy haza, és így csak egy fél Árpád-hídon kell bicikliznem. A Margit-hidat jól bírom, ott van széles biciklisáv a járda mellett, nem zavar annyira a mélység és a forgalom. 

De alighogy beértünk a szigetre, ami tömve volt egyébként emberrel, Máténak leesett a fél pedálja. 

Próbáltuk visszaütögetni, de nem nagyon lehetett, úgyhogy az lett a vége, hogy én mentem a kicsikkel, Feri meg Máté meg jött utánunk, és Feri húzta maga után Mátét. 

Hazafelé a vasúti felüljáró felé jöttünk, amit megintcsak utálok, de végüli probléma nélkül áttoltuk a bicikliket, igaz, ilyenkor én bokáig izzadom magam. 

Mátéék is arra jöttek, és csak egy hajszálnyival értek később haza, úgyhogy akár együtt is jöhettünk volna :-) 

Szóval  a sima kis vasárnapi biciklizést már megint nem úsztuk meg kalandok nélkül....