Azért jó...

 ... ha az embernek van egy szép nagy kamasz fia, akinek péntek délután elmarad az edzése, mert akkor elég csak felhívnod, hogy megkérd, hogy vigye már el a tesóját edzésre, és ő azt mondja persze. 

Hahahaha :-D meg ahogy azt Móricka elképzeli. 

Igazából, amikor felhívod  hogy el kéne vinni Marcit edzésre, én meg majd értemegyek, akkor először egy laza biztoshogynem-mel lepattint. Aztán tíz perc múlva mégis felhív, hogy na jó, elviszi. 

Aztán délutánig, annyit változik a helyzet, hogy sikerül beszélnem az edzővel, hogy vegye fel Marcit a suli előtt, így nem kell Máténak elbumszliznia vele majd haza, csak ki kell kérni a suliból. Aztán kicsit később még az is kiderül, hogy Marci kis barátját is el kéne hozni, és átadni a Bosnyákon az apukájának. 

Máté ezen instrukciókat már teljes rezignáltságban vette tudomásul. :-) 

Közben szóltam a napközisnéninek, hogy szóljon a portásnéninek, hogy engedje el Mátéval a gyerekeket. 

Szóval... ezért jó, ha van az embernek egy kamasz nagyfia, mert ki tudja húzni a csávából :-) 

Az árnyékos oldalról most nem írnék. Nincs annyi betű a billentyűzeten, hogy elég legyen :-) 

Így nekem nem kellett másfél órát a pálya szélén állnom, feleslegesen, hanem mikor hazaértem, gyorsan futóruhába öltöztem, és reménykedtem, hogy megúszom eső nélkül. Nem úsztam meg, de legalább futottam ma is.