Akkor fuss amikor jól esik

Tegnap esti futásom a boltig meg vissza 😄🌧️🏃‍♀️

 

Azért jó...

 ... ha az embernek van egy szép nagy kamasz fia, akinek péntek délután elmarad az edzése, mert akkor elég csak felhívnod, hogy megkérd, hogy vigye már el a tesóját edzésre, és ő azt mondja persze. 

Hahahaha :-D meg ahogy azt Móricka elképzeli. 

Igazából, amikor felhívod  hogy el kéne vinni Marcit edzésre, én meg majd értemegyek, akkor először egy laza biztoshogynem-mel lepattint. Aztán tíz perc múlva mégis felhív, hogy na jó, elviszi. 

Aztán délutánig, annyit változik a helyzet, hogy sikerül beszélnem az edzővel, hogy vegye fel Marcit a suli előtt, így nem kell Máténak elbumszliznia vele majd haza, csak ki kell kérni a suliból. Aztán kicsit később még az is kiderül, hogy Marci kis barátját is el kéne hozni, és átadni a Bosnyákon az apukájának. 

Máté ezen instrukciókat már teljes rezignáltságban vette tudomásul. :-) 

Közben szóltam a napközisnéninek, hogy szóljon a portásnéninek, hogy engedje el Mátéval a gyerekeket. 

Szóval... ezért jó, ha van az embernek egy kamasz nagyfia, mert ki tudja húzni a csávából :-) 

Az árnyékos oldalról most nem írnék. Nincs annyi betű a billentyűzeten, hogy elég legyen :-) 

Így nekem nem kellett másfél órát a pálya szélén állnom, feleslegesen, hanem mikor hazaértem, gyorsan futóruhába öltöztem, és reménykedtem, hogy megúszom eső nélkül. Nem úsztam meg, de legalább futottam ma is. 

Szünetes-kirándulásos

Csak úgy röpülnek el mellettünk az áprilisi napok, úgy hogy azon kívül, hogy mennyire kiszámíthatatlan az időjárás, nemigen van említésre méltó esemény. A legnagyobb dilemma minden reggel, hgoy mennyire öltözzek be és/vagy hogy merjek-e biciklire ülni vagy sem, nehogy mire haza kelljen indulni elvigyen valami szélvihar, vagy rámzuhanjon egy kiadós eső. Ennyire azért nem vagyok hardcore. Még. 

A hétköznapok a maguk egyszerűségében és rohanásában telnek, gyakorlatilag nincs olyan edzésnap, amikor Marci ne késne el, kivéve, ha jó negyed órával, de inkább 20 perccel korábban el nem jövök. 

Milán rengeteget van egyedül, reggel 7 után válunk el a buszmegállóban, és ha Marcinak programja  van délután, akkor ha nem kell megvárnom, mert Feri összeszedi, akkor fél6-kor találkozunk legkorábban, ha én várom meg Marcit, akkor meg 7 után érünk haza.  Közben Máté vagy befut, vagy nem, de ha igen, akkor sem nagy társaság, mert többnyire rohan tovább edzésre. Úgyhogy már megint Milán szívja a legnagyobbat. Hogy mennyire tölti hasznosan az idejét, hát... nincsenek illúzióim. :-) 

A szünetet mindenki úgy várta, mint a messiást. 

Annak ellenére, hogy rossz időt jósoltak szinte végig, végül annyira mégsem lett rossz, még ki is tudtunk mozdulni. :-) 

Csütörtöktől szombatig nálunk volt anyukám, és péntek délelőttre egy kis kirándulást szerveztünk, egyrészt, hogy szívjunk egy kis friss levegőt, másrészt, hogy ne üljünk csak otthon, meg hát egybként is. 

mivel az autóba nem férünk be ennyien, így azt találtam ki, hogy az új körvasútsori vonattal elmegyünk Solymárig, ott sétálunk a Paprikás-patak mentén, ami szinte teljesen sík, és megerőltetésmentes, majd hazajövünk. 

A fiúk először nagyon ágáltak, hogy milyen már, hogy vonattal megyünk kirándulni ???? Végül a vonatozás lett a legnagyobb kaland az egész napban :-) Tényleg nagyon szuper, mert pikkpakk a Budai-hegyekben lehet lenni, szinte fillérekért, mert Budapest határáig a bkv bérletünk is érvényes. És a vonat szép, tiszta, és gyors, nem olyan már mint a régi kékek, amik úgy kattogtak, zakatoltak, hogy emberi szót sem lehetett váltani a hangzavartól, és télenvagy nem volt fűtés, vagy rongyosra izzadtál úgy fűtöttek, melegebb napokon meg hozzátapadt a lábad a műbőr üléshez. Na ez a mostani vonatozás már egészen más hangulatú. 

Solymáron viszonylag sokan voltak, kutyások, gyerekesek, sokan próbálták kihasználni az eső előtti órákat. 

Hiába esett mostanában többször is eső, a Paprikás-patak alsó része teljesen száraz volt, azt a kis vizet ami csordogált benne teljesen felitta az iszap. Nagyjából féltávtól kezdett már némi értékelhető vízmennyiség folyni a mederben. 

A vízesésnél  azért már volt rendesen víz, a vízesés is zubogott. 

Rózsika-forrás

Hazafelé pont elértük a kiszemelt vonatot, és így olyan szerencsénk volt, hogy pont mire hazaértünk akkor kezdett el esni az eső. Mondjuk nem esett sokáig, de nem lett volna kellemes a vonattól a házig bőrig ázni. 

Öreg tölgy tanösvény

Ugyancsak a múlt hétvégén történt még, amikor még tavasz volt, hogy szombaton Milán és Marci kiment Remeteszőlősre Marci barátjáékhoz. Ilyenkor ott alszanak egyet, és másnap megyünk értük. És ha már odaáig elmegyünk, akkor kihagyhatatlan, hogy ne járjunk legalább egy kicsit az erdőben. De mivel ez az egyetlen nap volt a hétvégénk, így nagy kirándulást nem tudtunk tenni, épp csak egy pici, de annál üdítőbb kis sétácskát. 

Találtam egy néhány kilométer hosszú tanösvényt, az Öreg tölgy tanösvényt, Telkiből indulva, és gondoltam ez pont jó lesz nekünk Ferivel, mielőtt összeszedjük a gyerekeket. 

A tanösvény Telki határából indult,  a zöld négyzet mentén, majd  nagyon cuki kis zöld makkba csapott át  a turistajelzés. A terep tényleg nem volt hosszú, 3 km talán, plussz az autóig vezető út, de annál változatosabb és izgalmasabb volt, mert volt ám benne minden, lankás kis domboldal, meredek kaptató, nyíló virágok, csiripelő madarak. Tényleg csak ajánlani tudom, ha egy rövid, de érdekes kis kirándulásra van szükségetek. 

A névadó több mint 250 éves molyhos tölgy. 

Mi kb. 1 óra alatt jártuk végig, majd mentünk a gyerekekért. Akik úgy kidőltek a kocsiban, hogy a Lidl parkolóban úgy kellett felébreszteni őket.