Eveztünk a Hévízi-patakon

Másnap reggel 10-kor volt találkozó. Fél 10 táján bennem tetőfokára hágott a para. Egyszer próbáltam a balatonon beleülni egy kajakba, de amikor elkezdett billegni alattam, akkor abban a másodpercben ugrottam ki belőle. Egy centit sem eveztem. Szóval innen indultam, én és az evezés, innen szép nyerni :-) 

Mielőtt útnak indultunk volna, kaptunk egy kis eligazítást, hogy hogy kell "viselkedni" a kenuban, meg hogy mikre kell figyelni az út során. 4 fős, egészen hosszú kenuk voltak. Két lehetőség volt, hogy vagy 3+2 főre bontjuk magunkat, vagy, ami végül jobb ötletnek tűnt, hogy én hozzácsapódtam az egyik túravezetőhöz, és így a fiúk külön mehettek ahogy akartak, és vélhetően nekem sem kellett attól tartanom, hogy a vízben kötünk ki. 

Maga a túra 9,5 km-nyi evezést jelentett, én elképzelni sem tudtam, hogy ez mekkora távolság és milyen nehézség evezésileg, de 2.5 órát mondtak körülbelülre. Én még indulás előtt is azon morfondíroztam, hogy inkább lefutom a távot oda-vissza, biztos, ami biztos, de végül mégiscsak csónakba szálltam én is, nem voltam papírkutya. 

A fiúk vízre szálltak. :-)

Út közben. 

A patak első harmada volt még langyos vízű, itt még elvétve lehetett látni néhány kósza tündérrózsát, de igazából már elvirágoztak. De így is nagyon szép volt a téli táj.  Láttunk kárókatonákat, királysármányokat, és egy jégmadarat is. Szerencsémre az én hajóm első embere nagyon értett a madarakhoz, és mindig felhívta a figyelmünket, hogy épp hol bújik meg egy-egy szép példány. 

A legeslegjobb pedig az volt, hogy a vége felé szépen elkezdett esni a hó!!! Nagyon hangulatos volt! 

Közös képre is sikerült felkerülnünk :-) 

A célban meleg teával, kávéval és forralt borral vártak, na meg sport szelettel, amiből a fiúk többször is repetáztak. Evezés közben, a vízen, a a töltés védelmében egyáltalán nem volt hideg. Amikor viszont kikötöttünk, és kiszálltunk, na akkor megcsapott minket az a jeges szél, és iszonyat volt!!! 

Ferit visszavitték Hévízre a parkolóba a kocsiért, mi pedig ott vártuk meg a végállomáson. A fiúk beültek a furgonba, ők nem fáztak, én viszont úgy átfagytam ez alatt a 20 perc alatt, hogy utána még másnap is egész nap fáztam. 

Nagyon nagy kaland volt, azóta is emlegetjük, hogy csináljunk máskor is ilyen hétvégi kalandokat. Pláne ebben a szürke, hideg januárban, mikor egyébként is nehezen veszi rá magát az ember, hogy kimozduljon, különösen jó egy ilyen klasszul megszervezett program. 

Ahogy Feri mondta, azért a fiúk nem szakadtak meg az evezésben:-) de azért cukik voltak. 

Én meg nem mondom, hogy rendszeres vízreszálló leszek, de nagyon büszke voltam magamra, hogy nem akartam féltávnál sem kiszállni :-) 

Hazafelé Devecser felé jöttünk, ahol a kedvenc pizzázónkból vettünk pizzát. A felét megettük a kocsiban, a másik felét hazahoztuk.