Hétvégi Ördög-orom meg egyebek

 Pénteken azt hallottam a rádióban, hogy ha valami kinti programot tervezünk a hétvégére, azt jobban tesszük, ha szombatra időzítjük, mert vasránap aztán bármi lehet. Ezen felbuzdulva, meg azon, hogy vasárnap Milánnak egyébként is bajnoksága volt, ami egy jócskán fél napos progi, szombaton reggel feltúrtam a netet, hogy valami közeli, nem túl távoli zöld helyet találjak. 

Igazából Marci nagyon szeretett volna kibicajozni a Margitszigetre, aminek nem is lett volna akadálya, de Feri meghúzta a csuklóját, és fáj neki, semmiképp nem lett volna jó neki a bicikli. Úgyhogy próbáltuk meggyőzni Marcit, hogy ezt most halasszuk máskorra. Persze duzzogott. ( értsd. ordibált) de belengettük neki, hogy ha sikerülne időben elindulnunk, akkor esetleg benézhetünk egy cukrászdába is, és ez kicsit lehiggasztotta. 

Máté nem tudott velünk jönni, ( nem is annyira erőltette mondjuk), mert kora délután a Zeneakadémiára ment az osztályával hangversenyre. A Budapesti Fesztiválzenekar játszott Haydnt és Mozartot. Ezt hallgatták  Így ő itthon maradt, és állítólag tanult, majd szépen felöltözött, és elment a koncertre. Mire mi hazaértünk, addigra ő már pont elment. Elkerültük egymást.

Mi pedig az Ördögorom felé indultunk, ami nem tűnt olyan megközelíthetetlennek, hiszen városon belül van, és akár bkv-val is könnyedén megközelíthető. Ennek ellenére szöttyögtünk egy adaggal a belvárosban, de aztán a Dunán túl már repesztettünk mint a szél. 

A Farkasréti temető mellett parkoltunk, innen indultunk a zöld háromszögön fölfelé. 

Az Ördög-orom a 12. kerület sziklaképződménye, Természetvédelmi Terület. A dolomithegy belsejébe a 2. vh. során egy járatrendszert vájtak, ennek bejáratait ma már vaskapuk védik, nem lehet bemenni. 

Néhány percnyi kapasukodó után felérünk a korláttal védett tetőre, ahonnan remek kilátás nyilik a városra, a környező hegyekre, alattunk a Farkas-völgyre. 

Szemben a Széchenyi-hegy, az adótoronnyal. Körbe alaposan beépített hegyoldal. 

Itt, a természetvédelmi tábla mellett közvetlenül épülő lakóépületek helyén áll régen az Ördögorom csárda, ami a múlt század elejének egyik híres és népszerű vendéglátó helye volt. A környék akkoriban még üdülőtelepként volt nyilvántartva, és sok művészembernek, írónak, költőnek volt itt vagy a környéken  törzshelye.  

Félő, hogy azok az üres zöld foltok sem maradnak sokáig ilyen üresek és zöldek. 

A város Pest felé eléggé párába merült, de néhány jellegzetes épület azért kivehető volt, a budai oldal, Gazdagrét, és Bőhm bácsi temploma viszont nagyon jól látható volt. 

A másik " kedvencem" a teljesen táj - és városidegen épülő toronyház a Kopaszi-gátnál. Na ez jól látható mindenhonnan. 😠

De az erdő nagyon szép volt még, bár látszott már, hogy az utolsókat rúgja, már nagyon a végét járja a napsütéses ősz, és közeledik a szürke kopárság. 

Az Oromról a völgybe ereszkedtünk, átkeltünk a vashídon, és itt megint elszabadult a pokol, mert Milánnak elgurult a pirulája, amiért még a Széchenyi-hegyre is fel kellett menni. Noha így is levágtuk az utat, mert igazából elmehettünk volna egészen a normafáig, amerre az út visz, és onnan vissza, de még így is bele akart halni, és jó darabon vergődött a hátunk mögött. 

Pedig alig kellett ám valamit menni. 

A Széchenyi-hegyről már szépen lecsorogtunk a házak közé, és visszasétáltunk az autónkhoz. 

Persze a cukrászdába még be kellett ugrani, hiszen megígértük, és csak a kirándulás közepén voltak rosszak. szerintük. De nem mentünk már vissza a kereszteződésnél lévő Auguszt Cukrászdába, hanem itt nálunk szálltunk ki, és csomagoltattunk el egy adag süteményt. 

Máténak egész későn jött haza, és nagyon tetszett neki a koncert, azt mondta, hogy szerinte elég rövid volt. ( Lehet, hogy szunyókált is közben, azért érezte rövidnek :-) ) 

Vasárnap pedig meccs, és libasült volt a program. rá is ment az egész napunk.