Madárijesztő

Marciéknál a múlt héten két esemény is zajlott párhuzamosan, az egyik a termény kiállítás, amit minden évben meg szoktak rendezni, és ilyenkor mindenféle őszi termésből, levelekből, akármikből készítenek az osztályok valamit, amit aztán kiállítanak a folyosón. 

A kiállítást ugyan csak a belsősök láthatják, mert szülők egyáltalán nem mehetnek be az iskolába, de a Marciék alkotása pont az üvegajtóval szembe került, úgyhpgy az övéjüket például minden gyerekéért érkező szülő megcsodálhatja. 

És hát van is mit csodálni rajta, mert nagyon szépre sikerült a mű :-) Kincső néni küldött róla képet, hogy mit alkottak a gyerekek a hét folyamán. 

Sün Balázs meséjéhez készítettek illusztrációt. Marcinak a sünház festésében és a falevelek ragasztásában van benne a keze :-) Szerintem nagyon szép lett. 

Aztán péntek délután pedig madárijesztő szépségverseny volt. Ezt láttam már korábban az eseménynaptárban, de azt hittem, hogy készít minden osztály egy-egy maráijesztőt, és azok versenyeznek majd, de nem. Hanem a gyerekek öltöztek/ öltözhettek be madárijesztőnek. 

Marci nem mondta, hogy nagyon be szeretne öltözni, magától legalábbis. De amikor kérdeztem, hogy beöltözne-e, akkor azt mondta, hogy jó. Úgyhogy előkerestem a láda aljáról egy kiöregedett, ősrégi piros vászon nadrágomat, amit rakosgatok már vagy 20 éve, hogy majdcsak jó lesz valamire. És tessék! eljött az ideje. :-) Emellé már csak egy kockás inget meg egy kalapot kellett keresni, és kész is volt a mi kis madárijesztőnk. :-) Aki inkább cuki volt, mint ijesztő, de hát hozott anyagból dolgoztunk :-) 

Más. 

Sok idő és sok kavarás és variálás után a héten Milánnak és Marcinak újraindul a korcsolya. Milánék ma reggel mentek, nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd mit mond. Náluk először úgy volt, hogy csak a lányok mennek, mert a fiúk tesitanárja nem akarta őket vinni, ami azért elég gáz hozzáállás szerintem, meg egyébként is... milyen már, hogy a fél osztály mehet, a másikat meg nem viszik. Lehet, hogy nagyobb felháborodás volt ebből, mint ami hozzánk eljutott, de végül az lett, hogy persze, mehet mindenki. Meg hát valljuk be, hogy nincs ennél jobb elfoglaltság télen a tesi óra keretén belül, mert egyébként bent lennének a sátor alatt, így meg mégiscsak kint vannak a szabad levegőn. És 10 perc sétányira sincs a sulitól a koripálya! 

Amúgy meg az egész ötödik évfolyamot leverte a covid, legalábbis a nagyobbik részét, úgyhogy mindkét osztály otthon van, egyik fele igazolt beteg, a másik meg karanténban van. Milánéknál nincs egyelőre gáz, nem is volt még egész eddig, szerencsére, pedig náluk is csak a kisebbik része oltott az osztolynak. Szóval nem is baj, ha minél több időt töltenek az épületen kívül, pl. a koripályán, mert az épület maga a fertő. 

Marciék pedig elvileg pénteken kezdenek. De náluk is nagy kavarás volt, mert a tankerület vezető  bunkóparaszt  először keresztül akarta húzni az évek óta jól működő rendszert, és kitalálta, hogy iskolaidőben nem lehet menni korizni. Eléggé nagy volt ebből a felháborodás a sima szülőin is meg az szmk-n is, és gondolom a többi kerületi suliban sem okozott ez felhőtlen elfogadást, úgyhogy végül mégiscsak mennek, de nem mehetnek külön busszal, mint eddig, hanem csak bkv-val. De hát üsse kő, akkor menjenek azzal. 

Marika néni 2 és fél  hét betegség után ma végre újra visszatér. Covidos volt, és oltott. De mire kiderült, hogy covid +, addigra volt már negatív tesztje is, aztán pozitív, aztán azt írta nincs nagy baja, de később mégsem volt annyira jól, szóval eléggé követhetetlen volt, de szerencsére úgy tűnik túl van rajta, és ma már van újra. Reméljük, hogy az utóhatások sem döntik le a lábáról. 

Máté kirándulni volt tegnap az osztályával a Budai-hegyekben. Ugyanoda mentek, ahol Milánnal meg Marcival voltam az őszi szünetben, a Hárs- hegy kilátóit nézték meg. Azt mondta jó volt. Én meg azt mondom, nem fáradt el eléggé, mert itthon volt még ereje piszkálni a testvéreit, és ordibálni velünk, amikor rászóltunk, hogy hagyja abba. De hát a lényeg, hogy egyben van és egészséges. Hát nem? :-) 

Szombati para

 Szombaton délelőtt Marcinak Bozsikja volt. Az utolsó, szerencsére, ebben a szezonban. reggel nyolckor már ott álltunk a pálya szélén, leadtuk Marcit, elmentünk bevásárolni. Mire visszaértünk, addigra már csak két meccs volt hátra, de még így is jó 1 órát ácsorogtunk. Annyira hideg volt, hogy már fájt, pedig fel voltam öltözve rendesen. 

Még hazaérve is úgy éreztem, hogy sosem fogok felmelegedni. Nem is terveztünk délutánra egyebet, csak hogy leülünk a tévé elé és nézünk valami buta filmet popcornnal. 

De még mielőtt ez megvalósulhatott volna, még a világosség utolsó perceiben a fiúk kimentek még az udvarra passzolgatni. Kint voltak már egy ideje, amikor hallom, hogy Marci sírva jön fel, hogy megcsípte egy darázs. Már megint. De hogy mindig őt találják meg.... 

Nem olyan régen, pár hete is megcsípte egy a karját, úgy, hogy 2 pulóver volt már akkor is rajta kint, és ez a dög valahogy berepült a ruhája alá. Mikor levettük a pulóverét, akkor kipottyant belőle a darázs. 

Most a térde alatti részt csípte meg, de pont  ugyanígy, hogy berepült a ruhája alá. 

Szóval feljött, bekentük, kis ecetes vízzel beborogattuk, kentünk rá fenistilt, ahogy szoktuk. Nem először forduét már elő. Marci bement a kisszobába és játszott. 

Egyszer csak, 10 perc múlva jön ki, hogy nagyon viszket a szeme, biztos odadörzsölte a kezéről a kenőcsöt vagy az ecetes borogatást. Mondtuk neki, menjen öblítse ki bő vízzel. 

de csak panaszkodik, csak sopánkodik, hát eddigre már teljesen csalánkiütéses lett. 

Adtam neki fenistil cseppet, amiből volt még itthon egy kicsi. 

Kétségbeejtően rosszul nézett ki szegénykém, az egész felsőteste ekkorra már merő kiütés volt, a lábán is jókora foltok lettek, és az álla is piros volt a szeme meg duzzadt. A szemduzzadás nagyon megrémített, ilyen azért nem szokott lenni, pedig volt már csalánkiütése néhányszor Marcinak. Közben egyfolytában kérdezgettük, hogy kap-e levegőt rendesen, tud-e nyelni, nem duzzad-e a nyelve is. Szerencsére nem volt semmi ilyesmi. Viszont nem tudtam, hogy elég lesz-e egy adag fenistil csepp, és több nemigen volt itthon. 

Közben kerestem az orvosi ügyelet számát, hogy legalább küldjenek fel egy új Fenistil cseppet a felhőbe, vagy mondjanak valamit, hogy menjünk be, vagy a bethesdába, ha az egyáltalán az ügyeletes, vagy mit tegyünk. 

Gyerekügyelet nincsen a kerületünkben, hanem az Árpád hídnál van egy összevont, szóval annyira nem egyszerű még az odajutás sem, hogy felkapom a gyereket és elmegyek vele a sarokig. 

Beszéltünk az rendelővel, és mondtak egy másik cseppet, ami vény nélkül megvehető, és nagyjából ugyanazt elmondta a hölgy, amire egyébként is gondoltam, hogy ha gáz van, dagad, légszomj, ilyesmi, akkor menjünk a bethesdába. 

Így aztán, bár nem terveztem semmit aznap délutánra, mégiscsak futócipő került a lábamra, és elfutottam a szomszéd kerületbe, ahol van egy nonstop patika, vettem ilyen csodacseppet, de már mikor ott végeztem, már mondta Feri, hogy már lohandnak le a Marci kiütései. Így végül szép lassan hazabotorkáltam a vaksötét, ismeretlen járdákon, a szötymörgő ködben vagy esőben. 

Marci tényleg sokkal jobb bőrben volt, nagyjából lementek a nagy kiütések, a szeme is már szép volt, viszont aludt még lefekvés előtt egy jó óra hosszát, amire nemigen van példa már jó ideje. Még vasárnap délben is elaludt ebéd után, amit egyrészt a hirtelen immunreakciónak, másrészt a fenistil cseppnek tudtunk be. szerencsére már kutya baja, a lábán van már csak egy hatalmas folt a darázscsípésnél, azt még kenegetjük. 

Mindenesetre jól rámijesztett. 

Egyébként meg mit keresnek még a kertben ebben az évszakban darazsak? Meg egyáltalán... 

Amúgy meg micsoda szerencse, hogy mindez szombat délután történt, és nem pénteken, amikor színházban* voltam a barátnőmmel. Vagy hogy nem szombaton voltunk színházban. Nem mintha nem boldogultak volna el nélkülem is, ha kell, de jobb volt ez így, hogy én rongyosra paráztam magam, Feri meg nyugtatott engem meg Marcit, hogy nem lesz semmi baj. 

* A Házassági leckék középhaladóknak-ot néztük, ha tehetitek nézzétek meg, fergeteges darab. :-) 

Hétvégi Ördög-orom meg egyebek

 Pénteken azt hallottam a rádióban, hogy ha valami kinti programot tervezünk a hétvégére, azt jobban tesszük, ha szombatra időzítjük, mert vasránap aztán bármi lehet. Ezen felbuzdulva, meg azon, hogy vasárnap Milánnak egyébként is bajnoksága volt, ami egy jócskán fél napos progi, szombaton reggel feltúrtam a netet, hogy valami közeli, nem túl távoli zöld helyet találjak. 

Igazából Marci nagyon szeretett volna kibicajozni a Margitszigetre, aminek nem is lett volna akadálya, de Feri meghúzta a csuklóját, és fáj neki, semmiképp nem lett volna jó neki a bicikli. Úgyhogy próbáltuk meggyőzni Marcit, hogy ezt most halasszuk máskorra. Persze duzzogott. ( értsd. ordibált) de belengettük neki, hogy ha sikerülne időben elindulnunk, akkor esetleg benézhetünk egy cukrászdába is, és ez kicsit lehiggasztotta. 

Máté nem tudott velünk jönni, ( nem is annyira erőltette mondjuk), mert kora délután a Zeneakadémiára ment az osztályával hangversenyre. A Budapesti Fesztiválzenekar játszott Haydnt és Mozartot. Ezt hallgatták  Így ő itthon maradt, és állítólag tanult, majd szépen felöltözött, és elment a koncertre. Mire mi hazaértünk, addigra ő már pont elment. Elkerültük egymást.

Mi pedig az Ördögorom felé indultunk, ami nem tűnt olyan megközelíthetetlennek, hiszen városon belül van, és akár bkv-val is könnyedén megközelíthető. Ennek ellenére szöttyögtünk egy adaggal a belvárosban, de aztán a Dunán túl már repesztettünk mint a szél. 

A Farkasréti temető mellett parkoltunk, innen indultunk a zöld háromszögön fölfelé. 

Az Ördög-orom a 12. kerület sziklaképződménye, Természetvédelmi Terület. A dolomithegy belsejébe a 2. vh. során egy járatrendszert vájtak, ennek bejáratait ma már vaskapuk védik, nem lehet bemenni. 

Néhány percnyi kapasukodó után felérünk a korláttal védett tetőre, ahonnan remek kilátás nyilik a városra, a környező hegyekre, alattunk a Farkas-völgyre. 

Szemben a Széchenyi-hegy, az adótoronnyal. Körbe alaposan beépített hegyoldal. 

Itt, a természetvédelmi tábla mellett közvetlenül épülő lakóépületek helyén áll régen az Ördögorom csárda, ami a múlt század elejének egyik híres és népszerű vendéglátó helye volt. A környék akkoriban még üdülőtelepként volt nyilvántartva, és sok művészembernek, írónak, költőnek volt itt vagy a környéken  törzshelye.  

Félő, hogy azok az üres zöld foltok sem maradnak sokáig ilyen üresek és zöldek. 

A város Pest felé eléggé párába merült, de néhány jellegzetes épület azért kivehető volt, a budai oldal, Gazdagrét, és Bőhm bácsi temploma viszont nagyon jól látható volt. 

A másik " kedvencem" a teljesen táj - és városidegen épülő toronyház a Kopaszi-gátnál. Na ez jól látható mindenhonnan. 😠

De az erdő nagyon szép volt még, bár látszott már, hogy az utolsókat rúgja, már nagyon a végét járja a napsütéses ősz, és közeledik a szürke kopárság. 

Az Oromról a völgybe ereszkedtünk, átkeltünk a vashídon, és itt megint elszabadult a pokol, mert Milánnak elgurult a pirulája, amiért még a Széchenyi-hegyre is fel kellett menni. Noha így is levágtuk az utat, mert igazából elmehettünk volna egészen a normafáig, amerre az út visz, és onnan vissza, de még így is bele akart halni, és jó darabon vergődött a hátunk mögött. 

Pedig alig kellett ám valamit menni. 

A Széchenyi-hegyről már szépen lecsorogtunk a házak közé, és visszasétáltunk az autónkhoz. 

Persze a cukrászdába még be kellett ugrani, hiszen megígértük, és csak a kirándulás közepén voltak rosszak. szerintük. De nem mentünk már vissza a kereszteződésnél lévő Auguszt Cukrászdába, hanem itt nálunk szálltunk ki, és csomagoltattunk el egy adag süteményt. 

Máténak egész későn jött haza, és nagyon tetszett neki a koncert, azt mondta, hogy szerinte elég rövid volt. ( Lehet, hogy szunyókált is közben, azért érezte rövidnek :-) ) 

Vasárnap pedig meccs, és libasült volt a program. rá is ment az egész napunk. 

Őszi tókerülések

Az őszi szünet második felét vidéken töltöttük, egy picit Ózdon, egy picit Szentesen is voltunk. Közben egyszer, szombatra haza is kellett jönnünk, mert Milánnak meccse volt, Máté pedig Agárdra ment duatlon versenyre. 3km-t eveztek evezőpadon, majd 3 km-t futottak. 

A héten már téli menetrend szerint működnek, és tegnap már megkezdődtek az úszó edzések is. Szerdánként a Duna arénába járnak majd úszni. 1 órát úsznak. Így egy kcisit hamarabb ér majd talán haza, mint amikor evezni megy szerdánként. Igaz, így sem látjuk, csak este, mert rögtön a suliból megy az uszodába. Közben volt egy óraátállítás is, így már nem kérdés, hogy sötétben megy, sötétben jön. 

Ráadásul ez a ma reggel, amikor ömlő esőre ébredtünk... hát nem nagyon volt kedve egyikünknek sem kidugni az orrunkat. 

De nem lehet egy szavunk sem, mert legalább a szünetben szép napos idő volt, igazán nem panaszkodhattunk, még ha a nagy kirándulások ki is maradtak, mert nem jutott rá idő, azért igyekeztünk sokat kint lenni a napsütéses őszben. 

Az őszi erdőnél nincs szebb a világon, szerintem. Teljesen ámulatba tudok esni, hogy mennyiféle színben pompáznak a növények. 

Amíg Ózdon voltunk, akkor az egyik délután körbejártuk a közeli Hangonyi-tavat. A gyerekekkel még sosem voltunk itt, én már vagy ezer éve utoljára, akkoriban nem is volt ilyen rendezett, és jól járható, mint most. 

Másnap pedig az ózdi csónakázó tónál sétáltunk egy rövidet. 

Azóta pedig vissza is kerültünk a hétköznapi kerékvágásba. 

Kedden Milán rögtön azzal kezdett, hogy nem ment suliba, mert a szőrallergiája miatt úgy köhögött, mint a kutya. Szerdára már jobb lett. Én nem tudom, de nekem olyan érzésem van, mintha ők örökké dolgozatot írnának. A héten is van egy magyar meg egy töri doga, plusz a Walesi bárdok felmondás. Mondjuk, lehet, hogy a többiek is ennyit írnak, csak az nem jut el hozzám... Milánéknál nagyon aktív a szülői csoport, és mindig minden meg van osztva, ami bekerül a krétába és ami nem. Ami részben jó, mert én nem követem ennyire a krétát, hogy mikor írnak dolgozatot, meg egyebek, ez szerintem a Milán dolga lenne, hogy tudja, de így legalább rá tudok kérdezni, hogy hogy áll. 

Mátéék teamsen nyomják az ilyesmit, ahhoz én nem is férek hozzá szerintem, bár őt meg örökké nyaggatom, hogy mi a mizu a suliban, de hát sosincs semmi, és állítólag tanul. 

A hétvégénk már megint nem a családi kirándulásról fog szólni. Máté szombaton a Zeneakadémiára megy az osztályával koncertre, Milánnak vasárnap meccse lesz Csepelen. Hogy mikor lesz ennek vége??? Nagyon várom a már a szezonzárást. Ha van ilyen egyáltalán.