Akkor újra

Akkor holnaptól újra ott tartunk, mint 1 évvel ezelőtt. Csak kevesebb lelkesedéssel, és jóval kevesebb türelemmel állunk most neki ennek a digitális oktatásnak. 

Csütörtökön délben, éppen a boltba indultunk Ferivel, amikor arcul csapott a hír, hogy akkor hétfőtől bezárnak az iskolák. 

Persze akkor még a hangzatos " hétfőtől bezár az ország" szalagcím alatt futott a történet, ami azóta olyannyira pontosítva lett, hogy bezárásról igazából szó sincs, csak a gyerekeket küldik haza. Megint. 

Azt gondolom,  így 1 év tapasztalatából, és úgy, hogy azóta iskolát is váltottunk és több helyről van tapasztalatunk, hogy egy a digitális dolog ez ideig-óráig nagyon hasznos, és jól működő tud lenni. Pl. tök jó, hogy ha itthon van a gyerek, és már nem annyira beteg, hogy csak az ágyban tud feküdni, akkor be tud csatlakozni az órába, és nem marad le, a pótolnivalója is kevesebb. Erre szerintem tökéletes. De napi szintű ismeretanyag átadására szerintem bármilyen jól kidolgozott rendszer sem alkalmas, mert ahhoz, hogy a megtanult lecke tudássá váljon, ahhoz szerintem kell a személyes kontaktus. Kell az azonnali visszacsatolás, a visszakérdezés lehetősége, a kommunikáció, kellenek a csoportmunkák, a viták, az érvek-ellenérvek, kell a személyes ismerettség, kell az osztályon belüli versenyhelyzet, a tapasztalatcsere, és még sorolhatnám. És erre a digitális világ szerintem nem alkalmas. A nagyoknál sem, de a kicsiknél meg pláne nem. 

De hát ez van... még mindig nem engem kérdeznek meg erről... már ha megkérdeznek valakit is... 

Pénteken egy nagyon szomorú hangvételű videóüzenetet kaptunk Máté igazgatójától, aki végtelenül el volt keseredve, hogy gyakorlatilag ez a tanév fizikai kontaktus nélkül telik el, és kitartásra, és erőn felüli koncentrációra és együttműködésre kér és biztat mindenkit, szülőt, gyereket, kollégákat, hogy ez a tanév ne legyen hiábavaló. Amiből azt szűrtem le, hogy ő sem igzaán hisz a digitális oktatás hatékonyságában. Annak ellenére, hogy egy profin kialakított rendszer szerint dolgoznak, valóban online, nem csak krétában küldözgetett feladatokkal és megtanulnivalókkal. ( Mindezt alapítványi pénzből sikerült elérniük, amiből megvásárolták a programot, és betaníttatták a kollégákat a használatra, és fejlesztették az iskolai gépparkot.  Különben ők is a krétában szerencsétlenkednének.) 

Milánnak hétfőn-kedden még " síszünete" van. Ne is beszéljünk róla. 

Az egész csak arra jó, hogy nyertünk még 2 napot, hogy bűvészkedjünk a meglévő eszközparkunkkal, hogy minden gyereknek jusson kamerás-hangszórós gép, amivel jelen tud lenni az órákon. Mert Milánnak és Máténak rendes órarend szerinti online oktatás van, kamerás bejelentkezéssel, és ottléttel, és Marcinak is lesz zoom-os órája napi 1, hol egy matek, hol egy olvasás.  

Aztán majd meglátjuk, hogy állunk lelkesedéssel, kitartással és türelemmel. Próbáljuk felvértezni magunkat. Én úgy gondolom, hogy az idén már nem fognak iskolakaput belülről látni a gyerekek... de ne legyen igazam...