Múlt hét

Ha a múlt hétre próbálok visszagondolni, akkor csak az jut eszembe, hogy szerintem mást sem csináltam, csak oda-vissza ingáztam a lakás és a suli között.
Milán lába hétfőre már volt annyira jól, hogy fölösleges lett volna itthon maradnia, pláne, hogy az itthoni pótlás igen nyögvenyelősen megy neki, és akkor a lehető legfinomabban fogalmaztam. a valóság inkább horrorfilmbe illő.
Szóval ment már iskolába, de minden nap hazahoztam még udvari idő előtt, olyan fél2-2 között, hogy az udvaron nehogy belecsússzon valami partizánkodásba, és megsérüljön a lába. Mindezt gyalog, mert rollerezni még nem tudott volna, biciklire meg én nem mertem volna jó szívvel ráültetni. Úgyhogy ez egy jókora külön projekt volt, mert aztán Marciért még külön vissza kellett menni, stb.stb...
Pár napig eléggé kínlódott és nyafogott, mert nagyon viszketett neki, állítólag jobban, mint amikor gipsz volt rajta, és ezt elég nehezen viselte, de aztán lecsengett.
Még a múlt héten sebtiben meg is írt minden elmaradt dolgozatot, ( khmm... ) annak ellenére, hogy beírtam az üzenőjébe, hogy az egy hét hiányzásból 3 napot kórházban volt, és kértem, hogy nézzék át vele, hogy sikerült-e mindent bepótolni, mert a kréta nem minden esetben naprakész... Mindegy. Már-már gondolkodtam, hogy bemegyek, és rákérdezek, hogy mire jó ez, de aztán nem mentem, mert nyelvtanból is 97%-t írt, meg matekból is 95-t, és angolból is 5-t kapott, gondoltam akkor ezt elengedem. :-)
Ellenben Mátééknál, akiknél mindig történik valami, áááá, ahol új angol tanár van, ( aki a Milánéké is), de a másfél hónap alatt még nem sikerült összhangba hozni azt, amiről Kati néni gondolja, hogy tudniuk kéne, és azt, amit ténylegesen tudnak osztály szinten, és hullanak az egyes-kettesek, hol ilyen, hol olyan számonkérésre, de az sem tiszta, hogy ezek röpdogák-e és sokból lesz 1 nagy jegy, vagy mi az ördög... Egyelőre a kivárás állásponton vagyok/unk, de félő, hogy nem úszunk meg egy fogadóórát, hogy tisztázzuk, hogy ha az egész osztály nem tud valamit, akkor az nem feltétlenül a gyerekek hibája, és van-e értelme teledobni rossz jegyekkel az ellenőrzőjüket...
Marciéknál egyelőre nem történik semmi különös. Bármennyire is hihetetlen.

Marci pár hete rákapott a színezésre. Egyik nap úgy jött haza, hogy nyomtassak én neki Babócás színezőt. Kerestem, letöltöttem, átküldtem Ferinek, mert itthon nekünk nincs nyomtatónk, hazahozta, Marci kiszínezte. És azóta rendületlenül színez. Nem győzöm tölteni neki a különféle színezőket, és lassan már bajban leszek, hogy milyen figurát keressek még, amit még nem színezett ki.
A kisszobában egy igazi galériát rendezett már be, és irtó cuki, ahogy rakosgatja, csoportosítja témánként. Megzabálom.

Hétvégén pedig Ózdon voltunk, és lőttünk pár képet az őszi napsütésben a tónál.

Talán egy paraszthajszál.. vagy már annyi sem... :-)

Mesét néznek Nándikával.