Unokatesós napok 1-2. - Szabadság-híd és gyerekvasutazás

Ezen a héten nálunk nyaralnak a tesóm kisfiai. És mivel Marci keze még gipszben van, remélhetőleg már csak máig, és elvileg még kíméljük, gyakorlatilag egyre nehezebb türelemre és nyugalomra inteni, így kicsit nehezített pályán mozgunk. Mert milyen egyszerű lett volna, ha csak az utca végi focipályáig kell kimenni, és ott órákat el lehet tölteni focizással, nem? Az túl snassz lett volna. Volt még korábban a fejemben mindenféle egyéb dolog is, csúszdás játszótér, Tarzan park, biciklis kresz park, de ezeket mind törölni kellett, és újratervezni. 

Júliusban minden hétvégén le van zárva a szabadság-híd, és mindenféle programok zajlanak rajta, de ami igazán jó, hogy nem csak a járdán lehet sétálni, hanem az úton is. Ez csak az én szempontomból nagy előny, mert húúú mennyire hídfóbiám van, és eléggé félek a a hídonátsétálástól, pláne gyerekekkel, pláne ennyivel. Valahogy nekem sosem elég széles a járda. De az úttesten, a villamossínen sétálni, biztonságos távolságból a korláttól, azzal nincs bajom. 

És mivel Csongorék még nem ültek metrón korábban, így adta magát, hogy metrózzunk el odaáig. 

Ha már eddig eljöttünk, akkor  Gellért-hegyről is lenéztünk a Dunára.

Aztán átsétáltunk a hídon Budáról Pestre. Közben meghallgattunk egy remek swing koncertet is.

Hétfőn délelőtt aztán felkerekedtünk, és felmentünk a gyerekvasutazni a Normafához. Marcival minden évben szoktunk egy ilyen kört csinálni, hogy felmegyünk fogaskerekűvel, aztán kisvonattal megyünk el Hűvösvölgyig, és haza, közben pedig sétálunk még egy kicsit odafenn. Vagy felmegyünk a kilátóhoz, vagy játszóterezünk, vagy valami. 

Most is azt választották, hogy odafelé menjünk fogaskerekűvel. 

A Normafánál ettünk, kicsit játszótereztünk, de egyrészt  annyira odasütött a játszótérre a nap, másrészt a kosárhinta, amit Marci is tudott volna használni, és még szereti is, az valamiért oda volt lakatolva a korláthoz..., a lengőhinta, amit meg a többiek szerettek volna, az meg nem is volt... így maradtak volna a mászóvárak, de azok meg Marci miatt nem voltak túl szerencsések, de azért a többiek mentek pár kört rajta, aztán hamar elhagytuk a bázist, és inkább kerültünk egy rövidet az erdőben, mert a kilátóhoz sétálást a lustábbak leszavazták.

 Olvastam ugyan korábban, hogy lebontották  a régi Olimpia szállót, és hogy parkosítanak majd a helyén, de hogy ez ekkora nagy feltúrással jár, azzal csak ott helyben szembesültem... Elég macerás volt egy szakaszon átjutni, mert hol az egyik oldalon nem volt gyalogosközlekedés, hol a másikon, meg építkezés mindkét oldalon, meg por, meg munkagépek.... a plakát szerint év végére már készen lesz az új park. Érdekes lesz majd elkészülve is látni jövőre :-)
Most viszont kicsit viszontagságos volt a vonathoz jutás, de végül csak elértük a vonatot, még várnunk is kellett rá.

Hűvösvölgy előtt van egy alagút, ami előtt egy jó nagyot sípolt a vonat, majd berobogott a sötétségbe. Na itt egy kicsit meglepődtek :-)

Villamossal és busszal jöttünk haza.