Júliusban minden hétvégén le van zárva a szabadság-híd, és mindenféle programok zajlanak rajta, de ami igazán jó, hogy nem csak a járdán lehet sétálni, hanem az úton is. Ez csak az én szempontomból nagy előny, mert húúú mennyire hídfóbiám van, és eléggé félek a a hídonátsétálástól, pláne gyerekekkel, pláne ennyivel. Valahogy nekem sosem elég széles a járda. De az úttesten, a villamossínen sétálni, biztonságos távolságból a korláttól, azzal nincs bajom.
És mivel Csongorék még nem ültek metrón korábban, így adta magát, hogy metrózzunk el odaáig.
Ha már eddig eljöttünk, akkor Gellért-hegyről is lenéztünk a Dunára.
Aztán átsétáltunk a hídon Budáról Pestre. Közben meghallgattunk egy remek swing koncertet is.
Hétfőn délelőtt aztán felkerekedtünk, és felmentünk a gyerekvasutazni a Normafához. Marcival minden évben szoktunk egy ilyen kört csinálni, hogy felmegyünk fogaskerekűvel, aztán kisvonattal megyünk el Hűvösvölgyig, és haza, közben pedig sétálunk még egy kicsit odafenn. Vagy felmegyünk a kilátóhoz, vagy játszóterezünk, vagy valami.
Most is azt választották, hogy odafelé menjünk fogaskerekűvel.
A Normafánál ettünk, kicsit játszótereztünk, de egyrészt annyira odasütött a játszótérre a nap, másrészt a kosárhinta, amit Marci is tudott volna használni, és még szereti is, az valamiért oda volt lakatolva a korláthoz..., a lengőhinta, amit meg a többiek szerettek volna, az meg nem is volt... így maradtak volna a mászóvárak, de azok meg Marci miatt nem voltak túl szerencsések, de azért a többiek mentek pár kört rajta, aztán hamar elhagytuk a bázist, és inkább kerültünk egy rövidet az erdőben, mert a kilátóhoz sétálást a lustábbak leszavazták.
Most viszont kicsit viszontagságos volt a vonathoz jutás, de végül csak elértük a vonatot, még várnunk is kellett rá.
Hűvösvölgy előtt van egy alagút, ami előtt egy jó nagyot sípolt a vonat, majd berobogott a sötétségbe. Na itt egy kicsit meglepődtek :-)
Villamossal és busszal jöttünk haza.
De helyesek együtt! Jó kifárasztottátok őket. :D
VálaszTörlés