Velencei kirándulás 2. rész- A Campanile tetejéről

Azt, hogy a Szent Márkba való sort nem fogjuk végigállni, abban már itthon is biztos voltam, de abban nagyon reménykedtem, hogy a harangtoronyba, a Campanile-be fel fogok tudni menni. Most, hogy visszaolvastam a régi bejegyzésémet, már akkor is szerettem volna felmenni, de akkor az eső miatt nem mentem. De most nem esett az eső, és ahogy a Szent Márk térre érkeztünk, és megálltunk a torony előtt, a sor sem tűnt olyan eszeveszett hosszúnak.

A börtönt és a Dózse-palotát összekötő 8m hosszú Sóhajok hídja.

Aztán bent kiderült, hogy igaz, hogy a jegyeket gyorsan osztják, és nincs sor, viszont csak lifttel lehet felmenni, és a lift előtt viszont jóóóóó sokat ácsorogtunk. Pláne, hogy oldalról a csoportokat és az elővételes jegyeseket előre engedték...
Szóval gyorsan leosztottuk, hogy ki jön, ki marad, és Feri meg Marci maradt lent, én a nagyokkal pedig felmentem.

 A gyönyörűséges Szent Márk székesegyház még lentről.

Miután sikeresen végigálltuk a liftsort, fél órát is ácsorogtunk ott szerintem, hipphopp, már fent is voltunk. Azt mondjuk nem tudom, miért nem lehet gyalog felmenni. Mi simán felgyalogoltunk volna ácsorgás helyett. De amikor felértünk minden perc várakozás értelmet nyert!

 

 Lefelé is ki kellett várnunk a sorunkat a liftnél, de épségben leértünk, és még a többieket is megtaláltuk a torony tövében, az árnyékba húzódva. :-)

Indulhattunk tovább :-)