Szép lassan, szinte észrevétlenül csorogtunk át az új évbe. Mégha voltak is zajosabb terveink szilveszter napjára, nem volt ez így rossz.
A megelőző napokban Szentesen voltunk, már akkor is nagyon ködös, nedveshideg volt. Ott ünnepeltük meg Milánkát, igaz kurtánfurcsán, mert időközben 30-ára neki egy szabadulószobás program figyelt be a barátaival, Budapesten, úgyhogy papával előző nap köszöntöttük, a többiekkel pedig másnap ünnepeltünk Milán nélkül 😯 Mert Milánt még ebéd előtt fel kellett rakni a buszra, hogy odaérjen fél3ra a buliba.
30án este pedig még mi is találkoztunk barátokkal. Na akkor éjjel fáztunk meg jól. Vagyis Feri már jó ideje küszködik ezzel az orrfolyós/köhögős/torokkaparós cuccal, én meg most csatlakoztam.
Úgyhogy a szilveszteri ügetőt le is mondtuk, de lehet egyébként, hogy amúgy se mentünk volna, mert tejköd és rettenet hideg volt. Reggel elvittük Mátét a Budai,-hegyekbe az evezőklubos évzáró focira, akkor észleltük, hogy nincs az az igazán kintlevő idő.
Ezt a szobában ejtőzést toljuk nagyjából azóta 😆 jó, én meg Máté már futottunk is, a kicsik visszamentek Ózdra, de egyébként semmi különös nem történik. Lassan már meg is unom amúgy, de jó lenne a lehető legjobban meggyógyulni, mert időnként még csak elkap egy köhögőroham, jövő héten pedig már munka van.
De ezt most nem bánom annyira, most jó helyen vagyok, mondhatnám, a helyemen vagyok szerintem. Ha nem is minden napom halleluja, de panaszra sincs okom, és erről rendre meggyőznek.
Most pl. januári évkezdésnek hívott a főnököm tegnap délelőtt, hogy ezt a 2 januári szabadnapot a nagyfőnök odaadja ajándékba, nem kell kiírni. Hát ilyet én még sosem tapasztaltam, és ez nekem olyan jól esett. Pláne, hogy igazából már decemberben is habzsidőzsi volt, én ezeket a "juttatásokat" nagyon tudom értékelni. Én mondjuk egy doboz szaloncukornak is örülök, azok után hogy a korábbi helyemen egy egész telet fagyoskodtunk fűtés nélkül, és 2 év alatt nem kaptam fizetésemelést se, nemhogy karácsonyi bónuszt, szóval nekem könnyű a kedvemre tenni 😆
Egyébként pedig...
Nem csak a munkahelyváltás miatt, de azért az nagyban lökött a tavalyi év megítélésében nálam,( mégha nem is ment ez olyan egyszerűen kanyarok nélkül), de szerintem egy egészen jó évet zártunk végül.
Voltak remek utazásaink, 5 országban jártunk idén, ismerősökben és régóta vágyottakban. Szereztünk közös élményeket, amiket sokáig fogunk emlegetni, pl. a Neretvàn evezés nálam ilyen.
Láttunk sok jó szinhazi előadást, és néhány kevésbé tetszőt is, de az is lehet, hogy azokkal csak nem jó pillanatban találkoztunk. Már idénre is vannak jegyeink 🙂
Barátnőmmel remek koncerteken is buliztunk, és kicsit konforzónán kívülre is elmerészkedtünk. +Ottalvósan fesztiváloztunk is.
A fiúk is voltak táborozni, Máté először ment nélkülünk külföldi versenyre, Bledbe.
Milán belecsapott a haverokbulifanta világába, és mindig van valami programja valahol, valakikkel. Ennek egyelőre a rendszeres " küldj már pénzt a kártyámra" üzenetek és egy ripityára tört telefon a mérlege, de hát több is veszett már Mohácsnál, ugyebár 😆
Szóval jól vagyunk. Nagyjából mindenki tudja és teszi a dolgát. Ha idén Marcit is sikerülne irányba állítni, akkor az már fél siker lenne az évet illetően. A másik fele Máté irányba állása lenne, aki ősszel 12-dikes lesz! Úgyhogy valószínű idén sem fogunk unatkozni, de hát azt meg úgysem szeretünk. Arra itt van ez az év elejei pár nap.
Úgyhogy csak egészség legyen ( meg térerő) idén is, a többi meg már csak rajtunk múlik, hogy mennyi szépséget engedünk be a lelkünkbe.
Vigyázzatok magatokra idén is🙂
Ígérhetném vagy fogadhatnám, hogy többet és gyakrabban írok, de ilyen horderejű ígéretet nem merek tenni, félő, hogy gyorsan elbuknám. De azért igyekszem majd. Ígérem 🤣
