Zenekarosok

 Az elmúlt héten Máté és Milán is fellépett a maga zenekarával. Mind a két hangverseny a zeneiskola dísztermében zajlott, és remekül sikerültek. 

Zenéhez abszolút nemértőként még számomra is érezhető/hallható az a fejlődés, ahová ezek a gyerekek tanév elejétől tanév végéig eljutnak. Évről -évre egyre nehezebb darabokat játszanak, még úgy is, hogy nincs két egyforma év, a gyerekek folyamatosan cserélődnek, a kicsik felkerülnek, a nagyok elmennek vagy abbahagyják, de egészen döbbenetes, hogy milyen ügyesek. 

Máté a bal szélen szőke fejjel húzza a hegedűjét. Most nagyon büszke, mert Feri bácsi, a tanára neki adta a vonóját, és azt mondja Máté, hogy az sokkal profibb, mint amit a zeneiskolából bérlünk. 

Más egyéb darabokat is játszottak még, de a Palotás volt a legnehezebb, azt sokat gyakorolta itthon is Máté. Sokszor főztem a konyhában úgy, hogy ő a nappaliban Palotást játszott. Jó volt. 

Milánék ezen a héten kedden léptek fel. Az ő repertoárjukat mindig csak papíron ismerem, mert én nyomtatom neki a kottákat, de játszani sosem hallom. PEdig állítólag gyakorol. Igaz, a fúvósoknál másképp áll össze a darab, mert van amikor csak pár fújásra szállnak be, máskor meg hosszabb részeket is fújnak. 

Úgyhogy nagy meglepetés volt, hogy milyen kompakt, klassz műsorral álltak elő, noha októberben és decemberben is volt fellépésük, szóval nem volt unalmas ez a tanévük. De szerintem megérte, mert nagyon odatették! 

Milán, bár nem szokott túl lelkes lenni a zenekarért, most, a fellépés előtt nagyon izgatott volt, és hogy húúú milyen jó előadásuk lesz, majd meglátom! És igaza is lett. Parádés volt. 

A Keresztapából már megosztottam egy részletet a facebookon, mert nekem annyira tetszett! De most berakom ide teljes egészében, mert nagyon profi :-) ( hogy Morriconénél maradjunk :-) )

Kár, hogy András bácsi a hírek szerint jövőre már nem fogja vezetni az együttest. Milán azt mondja valami átszervezések lesznek, és összerakják őket a rézfúvósokkal, és más lesz a karmester. ( gondolom, a rezesek vezetője) ami szomorú. Mert András bácsi nagyon lelkes volt, és nagyon elhivatott, és Milán nagyon szerette. Nyüszögött ugyan néha a zenekar miatt, főleg, mióta olyan partiarc lett, mint mostanában, de közel sem annyit, mint Kati néni idejében, akit utált. De ő sem szerette a gyerekeket, szóval kölcösnös volt az unszimpátia. Ez volt az a Kati néni, aki nem szervezett se karácsonyi koncertet, se évvégit, mert szerinte bénák és felkészületlenek voltak a gyerekek, és nem lehet velük kiállni a színpadra. Hát roppant érdekes, hogy András bácsinak valahogy mégiscsak sikerült összeraknia velük egy egész tisztességes előadást, nem is egyszer!  Na mindegy. 

Hogy mi lesz Milánnal meg a zenekarral még nem tudjuk. Első felindultságában persze rögtön rávágta, hogy abbahagyja a zenekart, úgyis jár kórusra, az az oboa mellé elég. Viszont Orsi néni, az oboatanára számít rá jövőre, mert elvileg Milánra bízná az oboaszólam vezetését. Szóval most kicsit vacak ez a helyzet. Mert Orsi nénit meg szertejük, és nem lenne jó pácban hagyni. De majd alakul még addig. 

Micsoda pech

 Rettenetes ez a hideg már megint!!! Kérem vissza a napsütést!

Pláne azért, mert végre van szép teraszunk, kanapéval, függőfotellal, amit egyetlen egy fél délután tudtunk eddig élvezni, mert azóta meredt hideg van. Meg eső. Meg hideg. Vagy azt már mondtam? 

Történt ugyanis, hogy kb 2 hónapja vettünk egy szép nagy kanapét az " új" nappaliba. Sőt igazából előbb egy tévét vett Feri, ez lendítette aztán meg az évek óta húzódó kanapévásárlást. 

De mivel a kanapé szép világosbézs színű, ágytakarót is akartunk rá tenni mielőtt nagyon használatba vennénk. 

Pénteken ezért elmentünk az xxlutzba, mert a honlapon láttunk olyan zöld színűt, ami tetszik. 

Aztán ahogy még körbementünk még az alsó szinten, szembe találkoztunk egy kerti/ terasz kanapéval. Mellette pedig a fotellal. Mintha csak minket hivogatott volna. 

Mi pedig engedtünk a hívó szónak. 

2szerre haza is tudtuk hozni, másnap pedig Milánkával összeraktuk.

Azóta nagyjából csak húzogatom őket arrébb, hogy ne csöpögjön rá az eső. 

Na de hátha lesz még napsütés is 🌞

Koncertsorozat

Valahogy úgy alakult, hogy a hosszú hétvége beköszöntével egymás után 3 este is programunk volt, ami egyáltalán nem szokványos. Pláne a mi korunkban. :-) Egymás után 3 este is későig ellenni, majd későn feküdni, az azért húzós már.

Szerdán, 30-án,  David Garrett koncerten voltunk az MVM Dome-ban. Ez az a hegedűs, akit Mátéval eléggé szeretünk, és ezt kapta Máté decemberben. Hogy karácsonyra vagy születésnapjára, hát arra már nem emlékszem. Sosem voltunk még az Mvm -ben, így duplán izgalmas volt, egyrészt, hogy milyen lesz a koncert, másrészt, hogy milyen lesz a Dome. 

Hogy ne legyen ez is olyan egyszerű, hogy csak úgy odamegyünk, és megnézzük, hétfőn kaptam egy emailt, hogy átcsoportosították a jegyeket, és a kategóriánkon belül máshová raktak át minket, és majd küldik az új jegyeket hamarosan. Na, gondoltam magamban, Krúbi koncert 2, nehogy megint majd az éjszaka közepén kelljen a jegyekt után futkosni, meg kicsit para volt, hogy milyen jegyet adnak, meg hát na... nem volt még ilyenben részem. Végül minden sima volt, küldték a jegyeket, 4-et, ahogy eredetileg, egymás mellé, és még egy kicsit jobb helyen is ültünk, mint a korábbi jegyek. 

A dome nagyon szép, bár belülről kicsit puritánnak tűnik, nem egy Vigadó, nyilván, de szép, és a mosdók is nagyon szépek és nagyok voltak. A kishelyiségek is, nem olyanok, ami sok helyen, hogy úgy kell betornázni magamat, majd ki, olyan szűk a hely. 

A koncerten nem volt teltház, valószínű ezért is volt az átültetés, ahogy ott kiokoskodtuk, mert a felső karéjok üresek voltak, szerintem kb fél- háromnegyed ház lehetett, neház ezt megítélni. Mondjuk nem is volt olcsó a jegy! Inkább drágának mondanám, bár bizonyára ennyibe kerül egy sportcsarnokos koncertjegy. Mi valami akció keretében vettük meg még november-december táján valamivel olcsóbban, mint az alapár. 

Csak linken tudok videót ideilleszteni, mert túl nagy méretűek a fájlok. 

Mondtam is Máténak, hogy tanulja már meg nekem az Avicci-t, tök menő lenne. És nem is zárkózott el tőle teljesen, igaz, nem is esett neki, azonnyomban mihelyst hazaértünk, de elvetettem egy magot a fejében. 

https://photos.app.goo.gl/LZefskrzLPiro9Nm9

https://photos.app.goo.gl/4yLXVPXcuKYe5jUk9

Jó későn értünk haza, de szerencsére másnap ünnep volt, így nem kellett feltétlenül korán kelni. Az más kérdés, hogy nagyon sokáig sem bírunk aludni. 

Az ünnepnapot főként pakolászással töltöttük.Ez még mindig a cseréljük meg a szbákat projekt, mert kevesebb bennünk a tenniakarás, mint a teendők mennyisége, így lassan haladunk. 

Viszont délután beszéltem a barátnőmmel telefonon, és mondta, hogy a szomszéd kerületben Korda György- Balázs Klári koncert lesz este, ők mennek, nem megyünk-e mi is, úgyhogy elmentünk, és rettentő jó buli volt! Ahhoz képest, hogy ez egy városszéli kis kerületi május 1-jei koncert volt, nagyon profin odatették, led-fal, slide-show, zenekar, táncoslányok, vokalisták, húúú, tényleg nagyon penge volt.  És hát jóóóó sokan is voltak! Oké, Gyuri bácsi már nem ropta végig, volt, amikor le kellett ülnie, meg néhány számot Klárika egyedül vitt, de hát akkor is na... elképesztő. Nagy figura az öreg. 

És azt tudtátok, hogy szobra lesz az új terminálon a reptéren? Én nem tudtam, most mondta. 

Aztán, hogyha már így belejöttünk, gondoltuk, kutyaharapás szőrével a legjobb, és az utolsó pillanatban szinte vettünk jegyet a barátnőmmel a pénteki Tankcsapdára a Budapest Parkba. Úgy járok már oda, mintha hazajárnék... :-) Pedig nem is szeretjük annyira a parkos koncerteket, mert túl sokan vannak. 

Most is az volt az érzésünk, hogy túl nagy a tömeg, pedig hivatalsoan nem volt teltház, hiszen még csütörtök délután is tudtam jegyet venni, mégis most még a korábbinál is zsúfoltabbnak tűnt. De végülis jó volt, a végére már egészen belejöttünk, és néhány régi kedvenc is elhangzott, ami nem szokott minden koncerten lenni, és a tüptürüp-after buliban is maradtunk még egy kicsit, aztán szokatlan módon egész időben elindultunk hazafelé, és talán most volt először, hogy sikerült jó buszra szállnunk a park előtt, és nem mentünk el valamivel a város túlfelére, hogy onnan kelljen visszajönni. 

Be kellett látnunk, hogy annak ellenére, hogy mi még mindig rendkívül fiatalok vagyunk 😎👧 ( Milán meg is dícsért, hogy jó a szettem, amire Feri azt mondta, hogy jól kimetállédisezted magad, legyen ez pro vagy kontra, még nem tudom 😆  és Milán mindenképp rá akart beszélni, hogy cicaszemet húzzak magamnak szemceruzával, mert az egyébként is jó szettem úgy lesz még jobb, de mondatam, hogy az apja szerint már így is kellően metálédi vagyok, nem kell nekem cicaszem), szóval rá kellett jönnünk,  hogy Lukács Laci is öregszik. Bár ő még nem ült le koncert közben, mint Gyuri bácsi, de egyre több sztoriszünetet tart, és hát van ott már pocak is, ahol eddig nem volt. 

Hát így múlik el a világ dicsősége :-)