Zenekarosok

 Az elmúlt héten Máté és Milán is fellépett a maga zenekarával. Mind a két hangverseny a zeneiskola dísztermében zajlott, és remekül sikerültek. 

Zenéhez abszolút nemértőként még számomra is érezhető/hallható az a fejlődés, ahová ezek a gyerekek tanév elejétől tanév végéig eljutnak. Évről -évre egyre nehezebb darabokat játszanak, még úgy is, hogy nincs két egyforma év, a gyerekek folyamatosan cserélődnek, a kicsik felkerülnek, a nagyok elmennek vagy abbahagyják, de egészen döbbenetes, hogy milyen ügyesek. 

Máté a bal szélen szőke fejjel húzza a hegedűjét. Most nagyon büszke, mert Feri bácsi, a tanára neki adta a vonóját, és azt mondja Máté, hogy az sokkal profibb, mint amit a zeneiskolából bérlünk. 

Más egyéb darabokat is játszottak még, de a Palotás volt a legnehezebb, azt sokat gyakorolta itthon is Máté. Sokszor főztem a konyhában úgy, hogy ő a nappaliban Palotást játszott. Jó volt. 

Milánék ezen a héten kedden léptek fel. Az ő repertoárjukat mindig csak papíron ismerem, mert én nyomtatom neki a kottákat, de játszani sosem hallom. PEdig állítólag gyakorol. Igaz, a fúvósoknál másképp áll össze a darab, mert van amikor csak pár fújásra szállnak be, máskor meg hosszabb részeket is fújnak. 

Úgyhogy nagy meglepetés volt, hogy milyen kompakt, klassz műsorral álltak elő, noha októberben és decemberben is volt fellépésük, szóval nem volt unalmas ez a tanévük. De szerintem megérte, mert nagyon odatették! 

Milán, bár nem szokott túl lelkes lenni a zenekarért, most, a fellépés előtt nagyon izgatott volt, és hogy húúú milyen jó előadásuk lesz, majd meglátom! És igaza is lett. Parádés volt. 

A Keresztapából már megosztottam egy részletet a facebookon, mert nekem annyira tetszett! De most berakom ide teljes egészében, mert nagyon profi :-) ( hogy Morriconénél maradjunk :-) )

Kár, hogy András bácsi a hírek szerint jövőre már nem fogja vezetni az együttest. Milán azt mondja valami átszervezések lesznek, és összerakják őket a rézfúvósokkal, és más lesz a karmester. ( gondolom, a rezesek vezetője) ami szomorú. Mert András bácsi nagyon lelkes volt, és nagyon elhivatott, és Milán nagyon szerette. Nyüszögött ugyan néha a zenekar miatt, főleg, mióta olyan partiarc lett, mint mostanában, de közel sem annyit, mint Kati néni idejében, akit utált. De ő sem szerette a gyerekeket, szóval kölcösnös volt az unszimpátia. Ez volt az a Kati néni, aki nem szervezett se karácsonyi koncertet, se évvégit, mert szerinte bénák és felkészületlenek voltak a gyerekek, és nem lehet velük kiállni a színpadra. Hát roppant érdekes, hogy András bácsinak valahogy mégiscsak sikerült összeraknia velük egy egész tisztességes előadást, nem is egyszer!  Na mindegy. 

Hogy mi lesz Milánnal meg a zenekarral még nem tudjuk. Első felindultságában persze rögtön rávágta, hogy abbahagyja a zenekart, úgyis jár kórusra, az az oboa mellé elég. Viszont Orsi néni, az oboatanára számít rá jövőre, mert elvileg Milánra bízná az oboaszólam vezetését. Szóval most kicsit vacak ez a helyzet. Mert Orsi nénit meg szertejük, és nem lenne jó pácban hagyni. De majd alakul még addig.