Nyárkezdő Börzsöny

 Még a múlt vasárnap, egészen pontosan elsején, a nyár első napján tettünk egy nyárköszöntő kis kirándulást a Börzsönyben. Eddigre az időjárás is nyáriasra váltott. A májusról inkább nem is beszélnék, teljesen eseménytelen és fázós volt, ha épp nem esett, akkor hideg volt, vagy mind a kettő egyszerre, egyáltalán nem kívánkoztunk ki a szabadba. Persze futni azért futottam, de sokszor azt is csak duzzogva. 

Szóval a nyarat a Börzsönnyel kezdtük. Nem igazán kényeztettük el magunkat a tavasszal a hegyekkel, nekem is hiányzik is, de valahogy nem volt rá sose jó alkalom. 

Ezúttal is csak valami kevésbé megerőltetőben gondolkodtunk, valahol távol a turistatömegektől, mert azokhoz végképp nincs már ingerem. A Börzsöny ebből a szempotból többnyire jó választásnak tűnik, persze nem a felkapott részei, Szokolya, Királyrét, Zebegény és társai, hanem inkább a távolabbi pontjai. 

Így kerültünk most Diósjenőre, és itt tettünk egy kört a környező hegyen, a faluból a Závoz-hegyre mentünk fel a zöld jelzésen, majd le a sárgán, és rendkívül jó volt, szép volt az erdő, változatos volt a terep, volt benne egy kis kaptató, meg lejtmenet is, forrás, és patakok. Szóval igazán klassz körutat találtunk, és néhány emberrel találkoztunk csupán, talán 3-mal, abból 1 futó volt. 

Egy kis kitérőt tettünk a zöldről Csehvár romjai felé, ami olyannyira romos, hogy igazából nem is látszik már belőle semmi, csak az árkok, meg talán néhány kőrakás. Lejjebb van egy információs tábal, hogy vélhetően hogyan nézhetett ki a középkorban, de hát... jó sok fantázia kell hozzá, hogy oda tudjuk képzelni a hegytetőre, sokkal több, mint ami nekem van :-) 

A Kemence-patakon kétszer is átkeltünk. Egyszer azért, mert azt gondoltuk arra visz az utunk, de aztán hiába meresztettük a szemünket, nem igazán láttunk a patak túloldalán turistajelzést, térerőnk meg nem volt, irányba viszont az ösvény látszólag másfelé vezetett. PErsze könnyen lehet, hogy aztán visszakanyarodik, de inkább visszasétáltunk néhány száz métert, ahol még volt térerőnk, és elindultunk egy erdészeti úton. Az erdei ösvény vélhetően ebbe torkollott bele feljebb, úgyhogy jó döntést hoztunk. 

Aztán a forráshoz megint átkeltünk a patakon. Ekkor egy csotrogányabb hídon. Hézagos volt és ingatag. Egyszemélyes. 

A forrásnál megettük az elemózsiánkat, és kétszer is megtöltöttük a csordolásó friss vízből a kulacsunkat. 

Innen egy sima műút vitt fel a nyeregig. Ott csak kinéztünk, és már indultunk is tovább vissza az erdőn keresztül a sárga jelzésen a faluig. 

Kb. 9 kilométert sétáltunk, pont kellemes távolság és megerőltetés volt. Nekem nagyon tetszett, és tulajdonképpen a gyerekek sem panaszkodtak. 

Máté nem jött velünk, mert ő szombaton volt edzésen, vasárnap meg tanult. Állítólag. :-) 

Június huszonvalahányadikán fog földrajzból szóbeli érettségizni, csak hát addig még 2 evezősversenyre is megy, az egyikre ráadásul Bledbe, megint. Az írásbelije jól sikerült, 5-ös lett, jó lenne nem elszúrni a szóbelivel.