Unoktesós napok 5-6. - Cirkusz és hajózás

Csütörtökön, mivel előző nap későn kerültünk ágyba, napközben pihenőnapot tartottunk. Tartottam volna. Kevés sikerrel. A Nagyok még csak-csak pihentek volna, de a Kicsik nemigen hagyták őket. Ilyenkor persze, amikor a parádézásról volt szó nagy volt köztük az egyetértés, pedig egyébként örökké marták egymást, mármint a két kicsi. Két dudás egy csárdában esete. Pedig korban ők vannak a legközelebb egymáshoz, tehát elvileg tökjól is ellehettek volna egymással, de inkább veszekedtek, mint nem.
Amúgy meg érdekes tanulmányokat lehetne készíteni így az öt gyerekről együtt. Itthon, amikor csak hárman vannak, akkor már többé-kevésbé kiismerhető, hogy hogyan működnek, de öt gyereknél több a kombinációs lehetőség.

Aznap még be kellett ugrani Mátéval a fogorvoshoz, a rendszeres fogszabályzóállításra, és innen mentünk délután a cirkuszba.
Milán idén is kapott ingyenjegyet a bizonyítványához, amit számon is szokott tartani, hogy váltsuk be, és mivel augusztusban már nagyon macerás jegyet szerezni. És mivel Csongornak is volt kuponja, adott volt, hogy menjünk akkor velük.

Pénteken, az utolsó napon, még bementünk a városba. Mivel trolival még nem mentünk, ( csak nagyon kicsit, amikor Mátét vittük fogorvoshoz), Marci meg mindig mondja, hogy menjünk a 70-es trolival, ami mellett sokszor el szoktunk menni, így erre terveztem. Kicsit parában voltam, hogy a világháborús bomba miatt, amit pont pénteken hatástalanítottak a ligetben, és emiatt nem járt több járat, hogy majd a mi trolinkat is érinti, de azt nem érintette szerencsére. Különben jókora kerülőt kellett volna tennünk, ahhoz meg nagyon nem volt kedvem már....

A trolival egészen a Kossuth térig mentünk, és megcsodáltuk a Parlamentet közelről is. 

Dögmeleg volt, olyan fülledt, eső előtti, és hát a Kossuth tér az nem az árnyékosságáról híres, főleg mióta jól körbe is betonozták, süt a földről a meleg. Hogy kicsit hűsöljünk lementünk a Kőtárba, ahol olyan faragott kődíszek vannak kiállítva, amik régen a Parlamentet díszítették. Igaz, hogy Milán az 56-os emlékkiállítás miatt hisztizett egy sort, de oda ennyi gyerekkel, és ennyi kicsivel nem mertem bemenni. 

Az előzetes tervem az volt már itthon is, hogy majd felülünk egy hajóra, és azzal megyünk el a metróig, de nem akartam nagyon mondani, mert ha pont lekéssük mondjuk, akkor túl sokat kellett volna várni. De szerencsére belátható időn belül mindkét irányba jött egy hajó, azt a 10 percet pedig ki tudtuk várni, a fiúk elmajszoltak addig egy kakaóscsigát.

A hajózás szerintem nagyon tetszett nekik, pláne, amikor kikötéskor nekicsapódtunk a stégnek :-)

A Gellért tértől metróval jöttünk, és most legelőre álltunk, hogy tudjuk nézni az alagutat. :-)

Este pedig szalonnát sütöttünk meg pillecukrot.