Bibione 2.rész- strandolós napok

Az apartmanunk nem volt éppen fullextrás, de hamar belaktuk, és megszoktuk. Amit nehezebben tudtunk megszokni, az a kora reggeli kukásautó csattogás volt. Legalább 3 reggel erre ébredtünk olyan 6 körül, nem tudom pontosan, ebben az órában még a szemem sem nyílik ki :-) oké, hogy utána még visszaaludtunk, de akkor sem esett jól, hogy jó 10 percig tartott, mire végigcsattogta a környező utcákat...
Cserébe viszont hosszasan reggelizgettünk a teraszon, és néztük az ébredező várost, ahogy megtelik a mellettünk lévő hotel étterme, ahogy jönnek-mennek az emberek a téren. Jó helyen volt az apartmanunk, minden nagyon közel volt, a partra is 5 perc sétával tudtunk lejutni, és este a sétálóutca is szomszédban volt.
Hála az modernizmusnak, és az internetnek, pontosan tudtuk, hogy mikor milyen időre számíthatunk, így ennek tudatában terveztük meg a hetünket. mivel alapvetően a strandolás volt a fő program, és csak a velencei kirándulás volt az, amit közé szerettünk volna fixen rakni, így az első pár napban, amikor esőmentes 3 fokokat jeleztek elő, nem is terveztünk mást.
Gyorsan beleszoktunk a délelőtt strand-délután strand, közte ebéd, este séta menetrendbe.
Még csütörtök délelőtt bementünk az ingatlanirodába, ahol foglaltuk a szállást, és még akkor lefoglaltuk a velencei kirándulást hétfőre, és ott kaptunk kedvezményes kuponokat is a vidámparkba, péntek estére.

Marci gumi gipszvédőben támadta meg a tengert. Nem mondom, volt bennem kezdetben egy kis kétely, hogy mennyire lesz ez jó. De végül nagyon bevált. Eleinte nagyon figyeltük, hogy az 1 órát, amit egyszerre javasolt a leírás nehogy túllépjük. Később már nem számolgattuk annyira a perceket, de sokkal tovább nem is bírta Marci magán, mert azért jól rácuppant fent a karjára, és hát melege is volt a kezének alatta. Szóval ne legyen rá szüksége senkinek, de bátran ajánlom én is, csakúgy, mint Dius. fürdéshez is lehetne használni, de mi nem használtuk, mert bár alkalomról-alkalomra rutinosabban húztuk rá fel, mégsem volt annyira egyszerű sem a felvét, sem a levét. 

Az volt a rend, hogy általában én mentem be először a fiúkkal, aztán Feri. Én egyébként is óvatosabb duhaj vagyok a vízben, nem kell nekem ahhoz kéztörés, de most még a szokásosnál is jobban féltem, hogy Marcinak esetleg lesz valami baja, hogy elmerül, vagy elesik, és a kezére támaszkodik, vagy mit tudom én...  túl tudom ám parázni a helyzeteket megerőltetés nélkül, bár alapvetően nem gondolom magamat hagyományosan túlaggódósnak... de ezt a kéztöréses helyzetet nehezen  emésztettem...  Feri bátrabban ment neki a világnak, vele messzebbre is be tudnak menni a fiúk, matraccal, deszkával, vagy csak úgy semmi nélkül. Marcinak végül a deszkázás jött be a legjobban, arra jól rá tudott feküdni, és vízimentőset játszott. :-)

 Délután mindig jobb volt a strandolás, mert akkor voltak a jó kis hullámok. Na az mindannyiunknak nagyon bejött. Egészen addig lovagoltuk meg a hullámokat, amíg a sós víz szét nem marta a szemünket. :-)

Milán és Máté jól elvolt azzal, hogy belefetrengtek a homokba, majd elrongyoltak zuhanyozni, de mire visszaértek megint hátközépig homokosak voltak, úgyhogy megint belefetrengtek, és megint lemosdottak. :-D 

 Hullámra várva :-)

Még ha eleinte nagyon aggódtam is Marciért, pár strandolás után már úgy látszott, hogy beválik a karvédő, és Marcinak is elég a vízben töltött idő, nem volt emiatt komolyabb hiszti. Féltem, hogy majd nyafogás lesz, hogy ő nem csinálhatja azt, amit a nagyok, de nagyok is jófejek voltak ezen a téren, mert ők sem erőltették azokat a dolgokat, amiket Marci nem csinálhatott, és nekik is pont elég volt az az idő, amíg Marci bent lehetett a vízben, nem kértek többet. Gondolom nekik is folyt ki a fülükön, szemükön a só. :-)  Milán ugyan rákattant arra, hogy strandröpizni akar, de napokig nem volt szabad a pálya, de végül szerencsére talán az utolsó nap csak el tudtak menni játszani, és Marci volt a bíró :-) így ő sem hisztizett, és Milán lelke is megnyugodott.
Szóval pár alkalom után már én is  egészen élvezni tudtam a strandolást :-)