Kontraszt

Szombaton hazamentek az unokatesók. 

Vasárnap Máté elment a zenekaros táborba, Tihanyba. Tegnap azt írta, hogy elvileg ma már fognak térzenélni. ( fél6-kor a Rege Cukrászda előtt, ha valami épp arra ját, ne hagyja ki ;-) ) 

Milán tegnap reggel ment el az iskolai táborba, Balatonföldvárra. Teljesen be volt zsongva tőle. 

Szóval ketten maradtunk Marcikával, és most csak úgy szédelgünk mind a ketten, mert túl nagy a nyugi. Engem mondjuk nem zavar, de Marcin látom, hogy nagyon meg van lőve, pláne, hogy két napja szinte még a levegőért is közelharcot kellett vívnia, most meg nagyjából azt csinálhat, amit akar. Nincs aki csesztesse, nincs aki beszólogasson neki, nincs aki piszkálja... 

Ha tévézni szeretne, akkor azt nézhet, amit akar, olyan mesét, filmet, amit szeretne, nincs aki piszkálja, hogy miért kell mindig ezt nézni, meg hogy " én biztos, hogy nem nézem ezt",  " ez olyan gagyi", és neki sem kell vonyítania, hogy " na nehogymár megint meccset nézzünk!", " nem fogom egész nap ezt a vacak sportot nézni!" és társai. 

Ha játszik, akkor bátran játszhatja azt, hogy ő egy buszsofőr, vagy épp munkába megy, és bevonulhat bármelyik szobába a játéklaptopjával és a telefonjával "dolgozni", és senki nem óbégat, hogy "menj már ki a szobámbóóóóóól!!!!!, meg "hagyjál már békéééén!" és senki nem froclizza, hogy " nem is vagy felnőtt, nem is tudsz vezetni, nem is tudsz olvasni, stb...", ezek mondjuk Lórikának szúrták leginkább a szemét, az enyémeket nem zavarja ez a játék. 

Szóval meglehetősen egyhangúan telt el a tegnapi nap. Igaz, hogy félig zuhogott az eső, úgyhogy kényszerünk sem volt arra, hogy kimozduljunk.

Este Milánnal is beszéltünk, ő hívott, meg is ijedtem először, hogy baj van, mert abban maradtunk, hogy majd én hívom valamelyik este, mondjuk kedden, vagy hogy üzen, ha van valami. Máté két barátja is ott van a táborban, akiknél van telefon, és az egyikkel megbeszéltem, hogy ha Milánnak lenne valami gondja, vagy csak anyahiánya lenne, akkor majd üzenjen, és felhívom. Persze a tanároknál is van telefon, de egyszerűbb, ha Jocin keresztül próbálok informálódni. 

Hát így vagyunk most, csöndben, nyugiban. Bár Marci már nagyon zsizseg, hogy csináljunk valamit...

Unoktesós napok 5-6. - Cirkusz és hajózás

Csütörtökön, mivel előző nap későn kerültünk ágyba, napközben pihenőnapot tartottunk. Tartottam volna. Kevés sikerrel. A Nagyok még csak-csak pihentek volna, de a Kicsik nemigen hagyták őket. Ilyenkor persze, amikor a parádézásról volt szó nagy volt köztük az egyetértés, pedig egyébként örökké marták egymást, mármint a két kicsi. Két dudás egy csárdában esete. Pedig korban ők vannak a legközelebb egymáshoz, tehát elvileg tökjól is ellehettek volna egymással, de inkább veszekedtek, mint nem.
Amúgy meg érdekes tanulmányokat lehetne készíteni így az öt gyerekről együtt. Itthon, amikor csak hárman vannak, akkor már többé-kevésbé kiismerhető, hogy hogyan működnek, de öt gyereknél több a kombinációs lehetőség.

Aznap még be kellett ugrani Mátéval a fogorvoshoz, a rendszeres fogszabályzóállításra, és innen mentünk délután a cirkuszba.
Milán idén is kapott ingyenjegyet a bizonyítványához, amit számon is szokott tartani, hogy váltsuk be, és mivel augusztusban már nagyon macerás jegyet szerezni. És mivel Csongornak is volt kuponja, adott volt, hogy menjünk akkor velük.

Pénteken, az utolsó napon, még bementünk a városba. Mivel trolival még nem mentünk, ( csak nagyon kicsit, amikor Mátét vittük fogorvoshoz), Marci meg mindig mondja, hogy menjünk a 70-es trolival, ami mellett sokszor el szoktunk menni, így erre terveztem. Kicsit parában voltam, hogy a világháborús bomba miatt, amit pont pénteken hatástalanítottak a ligetben, és emiatt nem járt több járat, hogy majd a mi trolinkat is érinti, de azt nem érintette szerencsére. Különben jókora kerülőt kellett volna tennünk, ahhoz meg nagyon nem volt kedvem már....

A trolival egészen a Kossuth térig mentünk, és megcsodáltuk a Parlamentet közelről is. 

Dögmeleg volt, olyan fülledt, eső előtti, és hát a Kossuth tér az nem az árnyékosságáról híres, főleg mióta jól körbe is betonozták, süt a földről a meleg. Hogy kicsit hűsöljünk lementünk a Kőtárba, ahol olyan faragott kődíszek vannak kiállítva, amik régen a Parlamentet díszítették. Igaz, hogy Milán az 56-os emlékkiállítás miatt hisztizett egy sort, de oda ennyi gyerekkel, és ennyi kicsivel nem mertem bemenni. 

Az előzetes tervem az volt már itthon is, hogy majd felülünk egy hajóra, és azzal megyünk el a metróig, de nem akartam nagyon mondani, mert ha pont lekéssük mondjuk, akkor túl sokat kellett volna várni. De szerencsére belátható időn belül mindkét irányba jött egy hajó, azt a 10 percet pedig ki tudtuk várni, a fiúk elmajszoltak addig egy kakaóscsigát.

A hajózás szerintem nagyon tetszett nekik, pláne, amikor kikötéskor nekicsapódtunk a stégnek :-)

A Gellért tértől metróval jöttünk, és most legelőre álltunk, hogy tudjuk nézni az alagutat. :-)

Este pedig szalonnát sütöttünk meg pillecukrot. 

Unokatesós napok 4.- Fradimeccsen

Talán a legjobban várt program szerdán érkezett el, ugyanis este Fradimeccsre mentünk.
Amikor a múlt hát vége felé, talán csütörtökön?  kiderült, hogy szerdán este lesz a Fradi-Valletta Bl-selejtező meccs, akkor hirtelen nagyon ráizgultunk, hogy milyen jó lenne kimenni, mert mikor ha nem most, mert itt lesznek Csongorék is, és nekik talán még nagyobb élmény lenne, mint nekünk, vagy a mi gyerekeinknek, meg hát pont ráérünk, nincs iskola, nem baj, ha sokáig tart.
Csakhogy se Marcinak, és értelemszerűen Csongoréknak sem volt szurkolói kártyájuk, így a netes jegyvétel nem jöhetett szóba, mert ahhoz is kell a kártya. Mondtuk, hogy jó, akkor szombaton, amikor jönnek, majd ott találkozunk, és elintézzük. Csakhogy a jegyek villámgyorsan fogytak. Legalábbis a családi szektorba, ahová mi szoktunk ülni, és amit megfeleztek eme meccs alkalmából, ott pikkpakk betelt a helyet jó háromnegyede, és sanszos volt, hogy szombat délig már nem lesz hová jegyet venni.
Úgyhogy nem vártuk ki a szombatot, hanem még pénteken elbumszliztunk a fiúkkal a Groupamához, mondván, hogy Marcinak úgyis kell kártya, mert a tavasszal is azért nem tudtunk elmenni egy meccsre, mert nem volt kártyája, odamenni meg iskolaidőben nem nagyon van lehetőség, szóval hogy odamegyek, Marci kártyáját legalább letudjuk, és személyesen hátha tudok valamit boltolni az ottlevőkkel, foglalni esetleg, vagy mit tudom én...
Végül sikerült minden gyereknek kártyát csináltatni, mert 16 év alatt nem kötelező a vénaszkener, így már csak még egy sorbaállásnyi idő választott el attól, hogy legyen jegyünk. És végül lett, igaz, jó hátul, de lett. És ez volt a lényeg, hogy kapun belülre juthassunk, aztán majd lesz valahogy, ha nem látunk, max. a lépcsőre helyezkedünk, csak legyünk ott.

Szerdán délben még Marcival el kellett mennünk a Bethesdába. A doktorbácsi az előző héten nagyon belengette, hogy majd leveszi a gipszet, így amikor azt mondta, hogy nyugodtabb lenne, ha még egy hétig rögzítenénk, akkor Marci eléggé elkámpicsorodott. De nem körgipszet kapott már, hanem csak egy rögzítősínt, de hát akkor is...

Így vágtunk neki az éjszakának szerda délután.
Nagyon vicces volt, mert ahogy vonultunk a járdán, meg álltunk a villamosmegállóban 7-en zöld-fehérben, egy csomó autóból dudáltak meg integettek, meg kikiabáltak a kocsiból, hogy hajráFradi!!!

Én mindig nagyon izgulok, amikor meccsre megyünk. Leginkább amiatt, hogy nyerjen a Fradi, mert ha kikapunk, akkor borítékolható a sírás. Így, hogy 2 vendéggyerekkel felszerelkezve mentünk pláne nagyon féltem, hogy ha esetleg kikapnánk, akkor tuti, hogy 5ből legalább 2, ha nem 3 biztos sírva jön haza, meg csapkodva, meg félig idegbetegen. Na ahhoz nagyon nem volt kedvem, úgyhogy muszáj volt győzni!!! :-)))
Szerencsére győzött is a Fradi, 3-1-re. Igaz, nekem nagyon hiányzik mindig a visszajátszás, meg a kommentátor, mert egyrészt sosem vagyok elég szemfüles, másrészt sosem látom, (értem), hogy épp miért van a fütyülés, fujjogás. Ettől függetlenül persze élvezem a meccset :-) Csak most épp Milánt kellett kérdezgetnem, hogy mi van már megint.
amúgy meg jó volt a hangulat, és nekem mindig nagy adrenalinbomba ennyi embert egy helyen látni, egy célért ott lenni, egy szívvel dobogni. Olyan ez, mint egy futóverseny :-) Ott is mindig ilyen sokan vagyunk, és az is annyira magával visz.

Hazafelé mondjuk belcsúsztunk egy nagyobb káromkodáscunamiba a villamoson, de szerencsére hamar leszálltak... Mi pedig jól elfáradtunk, de mindenképp megérte, szerintem.

Unokatesós napok 3.-Margitsziget

Kedden a Margitszigetre mentünk ki. Ide csak az enyéimmel is legalább egyszer kijövünk egy napra a szünetben, megnézzük a szökőkutat, a kis vadasparkot, nézzük a Dunát, a virágokat, elnyalunk egy fagylaltot, és mire a túlsó felén kibukkanunk, addigra már jól is esik hazamenni.
Bibione után megfordult a fejemben, hogy esetleg mehetnénk egy kört a szigeten itt is bringóval, de iszonyat drágának találtam, és nekünk nem is lett volna elég a kisebb, a nagyobbat kellett volna bérelni, azt meg ki tudja, hogy bírtuk volna-e hajtani a gyerekekkel, szóval erről inkább letettem.
De minden más az megvolt, leszámítva, hogy Marci keze miatt a játszóterezést most is kihagytuk.

A buborékos srác nagyon jól nyomta. A gyerekek imádták. Mondjuk én is. :-)

Elnyaltunk egy fagyit, aztán mentünk tovább. Marci szeret a szembejövőknek csakúgy odaköszönni, most is ezt csinálta, és végül egy őrült köszöngetőpartiba fulladt a gyaloglás.
A vadasparkban nekem ez a gyapjascsirke volt a kedvencem. Meg a nyúl répával :-)

Marci még mindenképpen meg akarta nézni a teknősbékákat  a japánkertben. Ez állandó program nálunk.

Kicsit még elidőztünk itt, néztük a teknősöket, meg a halakat.
Aztán a sziget túloldaláról jöttünk haza.

Unokatesós napok 1-2. - Szabadság-híd és gyerekvasutazás

Ezen a héten nálunk nyaralnak a tesóm kisfiai. És mivel Marci keze még gipszben van, remélhetőleg már csak máig, és elvileg még kíméljük, gyakorlatilag egyre nehezebb türelemre és nyugalomra inteni, így kicsit nehezített pályán mozgunk. Mert milyen egyszerű lett volna, ha csak az utca végi focipályáig kell kimenni, és ott órákat el lehet tölteni focizással, nem? Az túl snassz lett volna. Volt még korábban a fejemben mindenféle egyéb dolog is, csúszdás játszótér, Tarzan park, biciklis kresz park, de ezeket mind törölni kellett, és újratervezni. 

Júliusban minden hétvégén le van zárva a szabadság-híd, és mindenféle programok zajlanak rajta, de ami igazán jó, hogy nem csak a járdán lehet sétálni, hanem az úton is. Ez csak az én szempontomból nagy előny, mert húúú mennyire hídfóbiám van, és eléggé félek a a hídonátsétálástól, pláne gyerekekkel, pláne ennyivel. Valahogy nekem sosem elég széles a járda. De az úttesten, a villamossínen sétálni, biztonságos távolságból a korláttól, azzal nincs bajom. 

És mivel Csongorék még nem ültek metrón korábban, így adta magát, hogy metrózzunk el odaáig. 

Ha már eddig eljöttünk, akkor  Gellért-hegyről is lenéztünk a Dunára.

Aztán átsétáltunk a hídon Budáról Pestre. Közben meghallgattunk egy remek swing koncertet is.

Hétfőn délelőtt aztán felkerekedtünk, és felmentünk a gyerekvasutazni a Normafához. Marcival minden évben szoktunk egy ilyen kört csinálni, hogy felmegyünk fogaskerekűvel, aztán kisvonattal megyünk el Hűvösvölgyig, és haza, közben pedig sétálunk még egy kicsit odafenn. Vagy felmegyünk a kilátóhoz, vagy játszóterezünk, vagy valami. 

Most is azt választották, hogy odafelé menjünk fogaskerekűvel. 

A Normafánál ettünk, kicsit játszótereztünk, de egyrészt  annyira odasütött a játszótérre a nap, másrészt a kosárhinta, amit Marci is tudott volna használni, és még szereti is, az valamiért oda volt lakatolva a korláthoz..., a lengőhinta, amit meg a többiek szerettek volna, az meg nem is volt... így maradtak volna a mászóvárak, de azok meg Marci miatt nem voltak túl szerencsések, de azért a többiek mentek pár kört rajta, aztán hamar elhagytuk a bázist, és inkább kerültünk egy rövidet az erdőben, mert a kilátóhoz sétálást a lustábbak leszavazták.

 Olvastam ugyan korábban, hogy lebontották  a régi Olimpia szállót, és hogy parkosítanak majd a helyén, de hogy ez ekkora nagy feltúrással jár, azzal csak ott helyben szembesültem... Elég macerás volt egy szakaszon átjutni, mert hol az egyik oldalon nem volt gyalogosközlekedés, hol a másikon, meg építkezés mindkét oldalon, meg por, meg munkagépek.... a plakát szerint év végére már készen lesz az új park. Érdekes lesz majd elkészülve is látni jövőre :-)
Most viszont kicsit viszontagságos volt a vonathoz jutás, de végül csak elértük a vonatot, még várnunk is kellett rá.

Hűvösvölgy előtt van egy alagút, ami előtt egy jó nagyot sípolt a vonat, majd berobogott a sötétségbe. Na itt egy kicsit meglepődtek :-)

Villamossal és busszal jöttünk haza.