Rendhagyó módon idén nagyon koránra került a féléves hegedűvizsga. Talán már említettem, hogy más beosztás szerint zajlik idén, mint eddig, ha nem, akkor most mondom, és talán emiatt. A lényeg, hogy én azért eléggé aggódtam, hogy hiányozni fog az a két hét a gyakorlásból. A kora vizsga miatt a zongorás próbák is már megkezdődtek november közepén, ami abból a szempontból jó, hogy nem zsúfolódik össze minden decemberre. Persze ha nem lenne Murphy, akkor nem is tudom... minden mehetne zökkenőmentesen... de van, így amikor hétfőn délután azzal fogadtak az oviban, hogy MArci uzsonna után hányt egy nagyot, akkor először nem is tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Végül egyiket sem tettem. Reménykedtem, hogy csak valami múló gyomorrontás, hiszen, a hétvégén szülinapi buli volt, meg mittudomén, habzsidőzsi, és cukrosüdítő töményen, amihez mi nem vagyunk hozzászokva. De aztán tényleg elég cefetül nézett ki szegénykém, úgyhogy rákészültem, hogy szép hetünk lesz...
-kedden zeneórák +zongorás próba
-szerda hegedűvizsga
- csütörtök Máté fogorvos
Pörgettem magamban, hogy szép lesz ezt egy hányós gyerekkel végigcsinálni...
Végül mákom volt, mert kedd délutánra már egészen vállalható állapotban volt. Ugyan lagymatag volt még, de vállalható, így a vizsgapróbát sikeresen vettük.
A szerdát is kibekkeltem, mert aznap jött a villanyszerelő és Feri itthon maradt, hogy elmenjen a még át nem vett lámpákért, egyebekért, meg hogy ellesse a trükköket, mert a villanyszerelő ki tudja mikor tud még egy napra jönni, ha jön egyáltalán. Azért remélem jön még. Van még mit csinálni, de egyes helyiségekben fölkerültek a konnektorok és a kapcsolók, egyesekbe még nem, egyesekbe pedig nem úgy lett bevezetékezve, ahogy azt kértük, mert nem duplakapcsolót csinált, hanem szimplát, amin dühöngtem egy sort, mikor mondta Feri, de most már mindegy. Azt mondja Feri, hogy egyelőre nem gáz, szerinte, szerintem az, és hogy majd ki lehet javítni, de ez az én olvasatomban annyit tesz, hogy így marad ez most már vagy 20-30 évig, mert a szét kéne hozzá kapni a gipszkartonozást.
Jövő héten jön a főmufti, és akkor lehet, hogy már vécénk is lesz. Ki tudja :-)
Szóval szerdán itthon volt Marci Ferivel, amíg én Mátéval hegedűvizsgáztam.
Óóóó a hegedűvizsga nagyon klassz volt. Leszámítva, hogy jókora csúszással kerültünk be a terembe, ahol Kálmán bácsi, a zeneiskola nagynagyvezére vizsgáztatta egy személyben a gyerekeket. Én kicsit izgultam, de hát én mindig izgulok, bár Feri bácsi, a hegedűtanár mindig nagyon dicsérte Mátét, hogy szuperül játszik, és tényleg úgy játszik, ha odafigyel és koncentrál, na de ha nem... és hát nem vitte azért annyira túlzásba a gyakorlást, szerintem.
Aztán egyszer várakozás közben kijött a váróterembe, és mondta Máténak, hogy eddig senki nem játszotta olyan jól azt a darabot, amit ő is játszott, úgyhogy hajrá.
Végül tényleg szépen játszotta mindkettőt, és amennyire meg tudtam ítélni sikerült még arra a pár ki trükkre is figyelnie, amit Feri bácsi javasolt neki előző este, meg vizsga előtt.
Kálmán bácsi is nagyon megdicsérte, mondta, hogy szép határozottan játszik, és hívta, hogy menjen a Kabóca zenekarba játszani. Máté persze ettől teljesen belelkesült. Egy ideje már mondogatja, hogy mikor mehet már a zenekarba. Hát most mehetne, csak igényel némi átszervezést a dolog, mert csütörtökön a focival pont egyidőben van a zenekar. De már rajta vagyok az ügyön :-) Máté most nagyon lelkes. És hát olyan jól áll a kezében az a hegedű, no!
Csak telefonnal tudtam videózni, azzal meg olyan béna vagyok. Sokkal jobban játszott, mint ahogy a videón hallani.
1. darab
2. darab
Máté már most rögtön ment volna a zenekarra, de szerintem csak januártól vágunk bele. Addig rákészülünk. Persze most már Milán is nyávog, hogy ő mikor fog zenekarban játszani :-) Mondja ezt úgy, hogy 3 hónapja vett furulyát a kezébe. Csak hogy mindig legyen min nyafogni.
2018. november 29., csütörtök
2018. november 22., csütörtök
Reggelek
Ha finoman akarok fogalmazni, akkor a reggeleinket nem mondanám zökkenőmentesnek. Ha erősebben fogalmazok, akkor félig az őrület határán lavírozok úgy reggel 3/4 7 és negyed 8 között. Milánék reggel háromnegyed 8-kor mennek reggelizni, eddigre be kell érnie. Eddigre egyébként is is illik odaérni, és egész eddig nem is volt ezzel semmi fennakadás. Ha olykor meg is csúsztunk pár percet, nem volt ebből para, mikor Mátéék ettek ugyanekkor, akkor ő simán fölment, lepakolt, és a többiek után ment. Vagy nem, ha nem volt kedve, ki tudja. Milánéknál viszont azt találta mondani Orsinéni még év elején, hogy aki késik, az nem mehet utánuk. Engem már ez is felháborított, mert mi az, hogy nem mehet le 50-kor megenni egy fél zsömlét, amit kifizettünk??? De ezen novemberre már nagyjából túllendültünk, és bár Milán minden reggel ráparázik, hogy ójajelfogkésni, Mátésiessmár, olyanvagymintegycsiga, azért mindig oda szoktak érni. Sokszor már 30kor ott vannak szerintem. Nem mintha Milánnak 3 mp-nél tovább tartana ledobálni magáról a kabátját.
Ha egyedül vagyok itthon velük, mint ma is, pl., akkor azt nagyon nem szeretem. Egyrészt, mert ilyenkor este nekem kell órát húzni, és nincs rosszabb szerintem, mint óracsörgésre ébredni. Ilyenkor ráadásul fél éjszaka nem alszom, mert mindig azon parázok, hogy el fogunk aludni, mert nem jól húztam fel az órát, vagy mert lemerült éjszaka a telóm, vagy akármi. A másik, hogy nekem kell kávét főzni, ami általában bűnrossz szokott lenni, de anélkül képtelen vagyok lelket verni magamba. És ilyenkor nem elég, hogy az iskolások összekészülnek, uzsonnástól, teástól, edzőcuccostól, hangszerestől, akármistül, hanem még Marcinak és nekem is el kell készülnünk.
Mondhatom, hogy azért az évek nem múltak el hasztalanul, és van már bennünk egyfajta rutin ezeknek a reggeleknek a kezelésére, a gyerekekben is, de nincs reggel, ami elmúlna kiabálás és őrültek háza nélkül.
Na erre az alap idegbajra jött rá ma reggel az az infó, vagyis már tegnap este mondta Milán, és már tegnap este ment emiatt a cirkusz, hogy ma reggel nagyon korán ott kell lenni iskolában, mert lesz valami fogápolási vetélkedő valamikor, amire talán 3 fős csapat mehet az osztályból, de vannak vagy 10-en akik jelentkeztek, hogy mennének, és Orsi néni azt találta ki (nagyokosan), hogy aki reggel megérkezik és mondja, hogy menne, az első 3 megy a versenyre. Szóval érkezési sorrendben!!!! Ezt még azóta sem tudtam megemészteni. Egyszerűen nem is értem, hogy miért engem versenyeztet azért, mert a gyerek versenyre akar menni. Felfoghatatlan.
Hirtelen felindultságomban még este elkezdtem Orsinéninek egy levelet írni, hogy ezt hogy képzeli. Az első hiszti után, miután mondtam Milánnak, hogy nem ígérhetem meg, hogy kapunyitásra ott leszünk, mert van még másik két gyerekem, akiknek tökfölösleges hajnalban az iskola/óvodakapun belül lenni. Bármilyen versenyeztetést elfogadok, és támogatok is akár, de ha ki kell választani 3 embert a tízből, akkor ne az legyen már a szempont, hogy én, mint szülő mennyire vagyok béna, vagy ügyes, hogy irreálisan korán bevigyem a gyereket iskolába. Reggel, amikor minden perc számít....
Végül kitöröltem a levelet és nem küldtem el. Még végül azért nem választják be Milánt, mert szóvá mertem tenni. Tudom, hogy ez meg erősen megalkuvás, de Milán nagyon szeretett volna menni.
Hogy bekerült-e a top 3-ba, nem tudom. De már 32 körül ott voltunk az iskola előtt.
De ha kiderül az eredmény, akkor biztos szóvá fogom tenni, hogy hanyagoljuk már ezt a reggeli ki ér be hamarabb dolgot, mert ez nem fair.
2018. november 20., kedd
Ezaz
Egyáltalán nem értem, hogy hová tűnnek a napok... A suliban egyre sűrűsödnek a programok, feladatok, elfoglaltságok, fizetnivalók.
- Milánék pénteken kezdik az idei korcsolyaszezont. Megdöbbentő, hogy már megint itt tartunk. Még csak most pakoltuk el a korcsolyákat. Na jó, nem, de majdnem.
- Múlt héten volt nyílt óra az alsóban. Hogy felsőben mikor lesz, azt a homály fedi egyelőre, igaz, van két időpont is megadva a honlapon, de állítólag egyik sem az igazi. Kicsit káoszosnak érzem ezt az iskolai kommunikációt, meg úgy mindent, ami az iskolával kapcsolatos, és fáraszt is nagyon már, hogy soha semmi nem működhet elsőre jól, hanem mindenért külön kell szólni, hogy mi van már? Kezdve az angol oktatással és bármivel befejezve. ( az angolról regényt tudnék írni, de nem teszem... nem bírná a billentyűzet.)
- Mátéék nem mennek már idén iskolai korizni, legalábbis a nagy Városligeti jégpályára nem, mert állítólag nem tudják ezt felsőben megoldani, kísérőtanár, órarendátszervezés, ilyesmi. Én erre azt mondom, hogy ha akarnák, tudnák, de hát egyszerűbb azt mondani, hogy nem megy. Úgyhogy már látom magam előtt, hogy egész télen megy majd a rinya, hogy vigyem korcsolyázni. A kerületi, közeli pályára állítólag tesiórán majd ki fognak menni. Állítólag. De az meg ilyen nagy fiúknak már úgymond nem sok kihívást rejt.
- Elkezdődött a zeneiskolában az év végi hajrá. Máténak átvariálták a vizsgarendszerét, és idéntől nem úgy lesz, hogy az adott tanár diákjai egyszerre vizsgáznak kicsitől-nagyig, hanem az adott évfolyam összes diákja fog egy napon hegedülni. Ami részben érthető, másrészt meg nem tetszik ez annyira, hogy már a zenében is egymáshoz kell hasonlítgatni a gyerekeket, hiszen mindenki a maga ütemében halad, hol gyorsabban, ügyesebben, hol lassabban, de attól még nem rosszabb hegedűs a másiknál. Szóval kicsit para a dolog, szerintem, a hegedűtanárnak sem tetszik az új rendszer, de hát nekünk van a legkevesebb beleszólásunk ebbe, gyakorlatilag semmi.
Úgyhogy Máté nov.28-án vizsgázik hegedűből, addig még lesz 2 zongorás próbája.
- Milán vizsgája majd csak dec. 13-án lesz, ami viszont egybeesik az iskolai Luca-napi vásárral, ami miatt már most görcsöl, hogy nem akarja kihagyni. Nincs ám semmi extra, az osztályok adják el a saját kézzel készített portékájukat. Majd kitaláljuk, hogy legyen.
Ő egyébként fújja a furulyáját, mint az őrült, néha már fájdalmasan sokat is fújja, mert jön-megy, és a furulya mindig a kezében van, és el-eljátszik egy dalt. A múltkor valamin jól berágott itthon, le lett szidva valamiért, már nem tudom miért, és elvonult nagy puffogva-duzzogva és elkezdett furulyázni. 5 perc múlva nem volt semmi baja. Máté bezzeg nem vonul el idegből hegedülni. :-) És még jó, hogy nem dobolni járnak.
- Szombaton egy interaktív zenés előadáson voltunk. A Magyar Filharmóniának van mindenféle bérlet-sorozata, és Mesélő Muzsika az kifejezetten gyerekeknek szóló interaktív zenét megismertető, megszerettető előadás sorozat. Most a népzene-műzene volt a téma. És igaz, hogy haveros program volt, 3 család 6 gyerek, és azért ment a buli, de tetszett nekik a műsor. A kicsik ( a Milánkorúak) nagyon jelentkeztek is, de nem szólították fel őket.
- A lakás. A kapcsolók-konnektorok meg vannak rendelve. Nem gondoltam, hogy ekkora macera lesz kiválasztani, hogy milyen legyen, Egy csomó boltban voltunk, egy csomó webshopot megnéztünk, én még visszamentem az obiba is megnézni az egyik tipust, végül egy olyat választottunk, amire csak a sokadik körben figyeltünk fel. Nem kell nagy dologra gondolni, semmi extra, de két semmiextra között is hatalmas árkülönbségek vannak.
- Feri végül megrendelte a vécécsészét is. 2 naptól-4 hétig terjedően szállítják. :-) A 2 nap lassan letelik. Számolta vagy egy hétig, hogy melyik tipus fér be kényelmesen. Nem gondoltam, hogy ekkora macera lesz kiválasztani... vagy ezt már mondtam??? :-)
Végül még az is kiderült, hogy a vécéhez kell a tartályt választani, hanem tartályhoz a vécét, mert nem ugyanaz jön ki. Na mindegy. Reméljük, lesz előbb-utóbb vécénk. Még egy! Örömünnep lesz az a nap, én mondom!
- Most a lámpákat próbáljuk kiválasztani. Nem emlékszem rá, hogy amikor ide költöztünk, akkor ennyit vacakoltunk volna a lámpákkal, de hát olyan rég volt már... milyen szín, milyen forma, függő, mennyezeti, milyen izzó, hány darab... de lassan körvonalazódik a koncepció, és az egyszerűbb helyiségekbe, mint pl. vécé, kamra, már meg is rendelte Feri. Nyilván nem ez a két helyiség okozza a nagyobb dilemmát. És a nagyobb költséget sem.
Szóval halad minden a maga útján. A tél is lassan ideér. Hiába reménykedtünk, hogy idén nem kellenek téli cuccok.
- Milánék pénteken kezdik az idei korcsolyaszezont. Megdöbbentő, hogy már megint itt tartunk. Még csak most pakoltuk el a korcsolyákat. Na jó, nem, de majdnem.
- Múlt héten volt nyílt óra az alsóban. Hogy felsőben mikor lesz, azt a homály fedi egyelőre, igaz, van két időpont is megadva a honlapon, de állítólag egyik sem az igazi. Kicsit káoszosnak érzem ezt az iskolai kommunikációt, meg úgy mindent, ami az iskolával kapcsolatos, és fáraszt is nagyon már, hogy soha semmi nem működhet elsőre jól, hanem mindenért külön kell szólni, hogy mi van már? Kezdve az angol oktatással és bármivel befejezve. ( az angolról regényt tudnék írni, de nem teszem... nem bírná a billentyűzet.)
- Mátéék nem mennek már idén iskolai korizni, legalábbis a nagy Városligeti jégpályára nem, mert állítólag nem tudják ezt felsőben megoldani, kísérőtanár, órarendátszervezés, ilyesmi. Én erre azt mondom, hogy ha akarnák, tudnák, de hát egyszerűbb azt mondani, hogy nem megy. Úgyhogy már látom magam előtt, hogy egész télen megy majd a rinya, hogy vigyem korcsolyázni. A kerületi, közeli pályára állítólag tesiórán majd ki fognak menni. Állítólag. De az meg ilyen nagy fiúknak már úgymond nem sok kihívást rejt.
- Elkezdődött a zeneiskolában az év végi hajrá. Máténak átvariálták a vizsgarendszerét, és idéntől nem úgy lesz, hogy az adott tanár diákjai egyszerre vizsgáznak kicsitől-nagyig, hanem az adott évfolyam összes diákja fog egy napon hegedülni. Ami részben érthető, másrészt meg nem tetszik ez annyira, hogy már a zenében is egymáshoz kell hasonlítgatni a gyerekeket, hiszen mindenki a maga ütemében halad, hol gyorsabban, ügyesebben, hol lassabban, de attól még nem rosszabb hegedűs a másiknál. Szóval kicsit para a dolog, szerintem, a hegedűtanárnak sem tetszik az új rendszer, de hát nekünk van a legkevesebb beleszólásunk ebbe, gyakorlatilag semmi.
Úgyhogy Máté nov.28-án vizsgázik hegedűből, addig még lesz 2 zongorás próbája.
- Milán vizsgája majd csak dec. 13-án lesz, ami viszont egybeesik az iskolai Luca-napi vásárral, ami miatt már most görcsöl, hogy nem akarja kihagyni. Nincs ám semmi extra, az osztályok adják el a saját kézzel készített portékájukat. Majd kitaláljuk, hogy legyen.
Ő egyébként fújja a furulyáját, mint az őrült, néha már fájdalmasan sokat is fújja, mert jön-megy, és a furulya mindig a kezében van, és el-eljátszik egy dalt. A múltkor valamin jól berágott itthon, le lett szidva valamiért, már nem tudom miért, és elvonult nagy puffogva-duzzogva és elkezdett furulyázni. 5 perc múlva nem volt semmi baja. Máté bezzeg nem vonul el idegből hegedülni. :-) És még jó, hogy nem dobolni járnak.
- Szombaton egy interaktív zenés előadáson voltunk. A Magyar Filharmóniának van mindenféle bérlet-sorozata, és Mesélő Muzsika az kifejezetten gyerekeknek szóló interaktív zenét megismertető, megszerettető előadás sorozat. Most a népzene-műzene volt a téma. És igaz, hogy haveros program volt, 3 család 6 gyerek, és azért ment a buli, de tetszett nekik a műsor. A kicsik ( a Milánkorúak) nagyon jelentkeztek is, de nem szólították fel őket.
- A lakás. A kapcsolók-konnektorok meg vannak rendelve. Nem gondoltam, hogy ekkora macera lesz kiválasztani, hogy milyen legyen, Egy csomó boltban voltunk, egy csomó webshopot megnéztünk, én még visszamentem az obiba is megnézni az egyik tipust, végül egy olyat választottunk, amire csak a sokadik körben figyeltünk fel. Nem kell nagy dologra gondolni, semmi extra, de két semmiextra között is hatalmas árkülönbségek vannak.
- Feri végül megrendelte a vécécsészét is. 2 naptól-4 hétig terjedően szállítják. :-) A 2 nap lassan letelik. Számolta vagy egy hétig, hogy melyik tipus fér be kényelmesen. Nem gondoltam, hogy ekkora macera lesz kiválasztani... vagy ezt már mondtam??? :-)
Végül még az is kiderült, hogy a vécéhez kell a tartályt választani, hanem tartályhoz a vécét, mert nem ugyanaz jön ki. Na mindegy. Reméljük, lesz előbb-utóbb vécénk. Még egy! Örömünnep lesz az a nap, én mondom!
- Most a lámpákat próbáljuk kiválasztani. Nem emlékszem rá, hogy amikor ide költöztünk, akkor ennyit vacakoltunk volna a lámpákkal, de hát olyan rég volt már... milyen szín, milyen forma, függő, mennyezeti, milyen izzó, hány darab... de lassan körvonalazódik a koncepció, és az egyszerűbb helyiségekbe, mint pl. vécé, kamra, már meg is rendelte Feri. Nyilván nem ez a két helyiség okozza a nagyobb dilemmát. És a nagyobb költséget sem.
Szóval halad minden a maga útján. A tél is lassan ideér. Hiába reménykedtünk, hogy idén nem kellenek téli cuccok.
2018. november 13., kedd
Minihétvége
Nem szeretem, amikor a szombat munkanap. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Sehogy sem jó, mert ha kiadják szünetnek, akkor ugyebár máskor nem lesz szünet, amikor ugyanúgy ránk férne, ha meg nem adják ki, akkor meg hiába van ilyenkor rövidített óra, vagy rövidített óra valamilyen extra programmal, akkor is taccsra van vágva a napunk. Mert reggel ugyanúgy fel kell kelni, és a rövidített órák miatt gyakorlatilag délelőtt még egy tisztességes bevásárlásra sincs idő. Azt meg hogy gyakorlatilag a szünetet dolgoztatják le, ( és decemberben ugyanígy) na azt végképp vérlázítónak találom. Aki ezt kitalálta, és aki ezt jóváhagyta.... na azzal kezet ráznék. elbeszélgetnék egy kicsit.
Ebből gondolom kiderül, hogy az iskolások voltak szombaton iskolában. Mi pedig próbáltuk gyorsan kihasználni azt a pár órár, amikor csak 1 gyerekünk van, és elintézni pár dolgot, úgymint kapcsoló- és konnektor keresés egy adott villamossági üzletben, majd az obiban, és bevásárlás egy nagyboltban.
Majd a nagyok hazajöttek ebéd után, amiből nem ettek semmit, ( zsurmókaleves - fogalmam sincs mi ez - finomfőzelékkel) úgyhogy minden szempontból "érdemes" volt bemenni, mert csinálni nem csináltak semmit, és még csak ebédelni sem tudtak egy jóízűt, grrr... aztán Máténak hegedűórája volt, majd megint autóba pattantunk, és még egy praktiker-bauhaus kört is mentünk délután. A gyerekek rém boldogok voltak, had ne mondjam.
Egyre idegtépőbb velük mindenféle boltbamenés. Ha pedig csak körbenézni akarnánk, hogy milyen lehetőségek vannak, akkor meg pláne káosz az egész. Volt szó róla, hogy mondjuk a nagyok itthon maradnak, vagy csak Máté, vagy valahogy, de az itthon töltött szűk 1 óra alatt nem győztek meg róla, hogy tudnának tisztességesen viselkedni, míg mi odavagyunk. Teljesen szét voltak csúszva, nem lett volna szerencsés itthon hagyni őket semmilyen felállásban. Így megszívták, meg mi is, és jöttek velünk.
A lényeg, hogy lassan körvonalazódik, hogy milyen kapcsolócsaládot válasszunk, és lassan az is, hogy akkor végül miből mennyi kell. Mert ki emlékszik már arra, hogy hogy ide vagy oda váltókapcsolót kértünk-e vagy simát, esetleg dupla-váltókapcsolót. Végül nagyjából kiokoskodtuk.
Már csak meg kell rendelni, már csak meg kell érkeznie, már csak be kell kötni őket, és menet közben jó lenne a lámpatesteket is kitalálni, megvenni, de hát az meg még bonyolultabb...
Szóval halad azért a dolog. Előbb-utóbb lesz világítás is :-)
Milánék szombaton nagyon jópofa feladatot oldottak meg nyelvtanon, egy sütireceptet dolgoztak fel, mindenféle formában. Szavakkal kellett kiegészíteni a mondatot, meg sorrendbe állítani a munkafolyamatot, szóval olyan szövegértés-dolgozat jellegű feladatok. PErsze a papírlappal a kezében rongyolt ki a suliból szombat délben, hogy mostazonnalamikorhazaérünk süssük meg a sütit. Mondtam, hogy jó, majd megsütjük, de nem moströgtönazonnal, hanem mondjuk holnap.
És ezt persze nem felejti el :-) Azt, hogy eltegye az uzsonnáját, hogy felvegye a pulóverét, hogy kihegyezze a ceruzáit, hogy aláírassa az aláírnivalót, és még sorolhatnám, na azt elfelejti. De hogy süssük meg a süteményt, azt nem!
Így vasárnap délelőtt, míg Máté focimeccsen volt, addig megsütöttük a libakekszeket. Marci kutyát választott, mondván, ő kutyakekszet fog sütni.
A közös sütés az kb háromnegyedig örömsütés. Persze addig is képesek összeveszni azon, hogy ki öntse a lisztet, és ki a cukrot, de ha kellően sok összetevője van egy sütinek, akkor azért vannak lehetőségek, és kevesebb a vita. Na de aztán a szaggatás közben félúton mindig kialakul valami konflikt. Leginkább az, hogy "persze, ő több tésztát kap!", "bezzeg, neki segítesz!, "nem ér, hogy ő többet csinál" ilyesmi. De azért csak sütőbe kerültek a libák és a kutyák.
És mire mindegyik tetejére rákerült volna a cukormáz, addigra nagyjából el is fogyott majdnem az összes süti. Csodálkozott is Milán, hogy hová lett :-) De mikor hármasával vette a tálból, akkor nem csodálkozott.
Most meg már új hét, új rohanás :-)
Ebből gondolom kiderül, hogy az iskolások voltak szombaton iskolában. Mi pedig próbáltuk gyorsan kihasználni azt a pár órár, amikor csak 1 gyerekünk van, és elintézni pár dolgot, úgymint kapcsoló- és konnektor keresés egy adott villamossági üzletben, majd az obiban, és bevásárlás egy nagyboltban.
Majd a nagyok hazajöttek ebéd után, amiből nem ettek semmit, ( zsurmókaleves - fogalmam sincs mi ez - finomfőzelékkel) úgyhogy minden szempontból "érdemes" volt bemenni, mert csinálni nem csináltak semmit, és még csak ebédelni sem tudtak egy jóízűt, grrr... aztán Máténak hegedűórája volt, majd megint autóba pattantunk, és még egy praktiker-bauhaus kört is mentünk délután. A gyerekek rém boldogok voltak, had ne mondjam.
Egyre idegtépőbb velük mindenféle boltbamenés. Ha pedig csak körbenézni akarnánk, hogy milyen lehetőségek vannak, akkor meg pláne káosz az egész. Volt szó róla, hogy mondjuk a nagyok itthon maradnak, vagy csak Máté, vagy valahogy, de az itthon töltött szűk 1 óra alatt nem győztek meg róla, hogy tudnának tisztességesen viselkedni, míg mi odavagyunk. Teljesen szét voltak csúszva, nem lett volna szerencsés itthon hagyni őket semmilyen felállásban. Így megszívták, meg mi is, és jöttek velünk.
A lényeg, hogy lassan körvonalazódik, hogy milyen kapcsolócsaládot válasszunk, és lassan az is, hogy akkor végül miből mennyi kell. Mert ki emlékszik már arra, hogy hogy ide vagy oda váltókapcsolót kértünk-e vagy simát, esetleg dupla-váltókapcsolót. Végül nagyjából kiokoskodtuk.
Már csak meg kell rendelni, már csak meg kell érkeznie, már csak be kell kötni őket, és menet közben jó lenne a lámpatesteket is kitalálni, megvenni, de hát az meg még bonyolultabb...
Szóval halad azért a dolog. Előbb-utóbb lesz világítás is :-)
Milánék szombaton nagyon jópofa feladatot oldottak meg nyelvtanon, egy sütireceptet dolgoztak fel, mindenféle formában. Szavakkal kellett kiegészíteni a mondatot, meg sorrendbe állítani a munkafolyamatot, szóval olyan szövegértés-dolgozat jellegű feladatok. PErsze a papírlappal a kezében rongyolt ki a suliból szombat délben, hogy mostazonnalamikorhazaérünk süssük meg a sütit. Mondtam, hogy jó, majd megsütjük, de nem moströgtönazonnal, hanem mondjuk holnap.
És ezt persze nem felejti el :-) Azt, hogy eltegye az uzsonnáját, hogy felvegye a pulóverét, hogy kihegyezze a ceruzáit, hogy aláírassa az aláírnivalót, és még sorolhatnám, na azt elfelejti. De hogy süssük meg a süteményt, azt nem!
Így vasárnap délelőtt, míg Máté focimeccsen volt, addig megsütöttük a libakekszeket. Marci kutyát választott, mondván, ő kutyakekszet fog sütni.
A közös sütés az kb háromnegyedig örömsütés. Persze addig is képesek összeveszni azon, hogy ki öntse a lisztet, és ki a cukrot, de ha kellően sok összetevője van egy sütinek, akkor azért vannak lehetőségek, és kevesebb a vita. Na de aztán a szaggatás közben félúton mindig kialakul valami konflikt. Leginkább az, hogy "persze, ő több tésztát kap!", "bezzeg, neki segítesz!, "nem ér, hogy ő többet csinál" ilyesmi. De azért csak sütőbe kerültek a libák és a kutyák.
És mire mindegyik tetejére rákerült volna a cukormáz, addigra nagyjából el is fogyott majdnem az összes süti. Csodálkozott is Milán, hogy hová lett :-) De mikor hármasával vette a tálból, akkor nem csodálkozott.
Most meg már új hét, új rohanás :-)
2018. november 7., szerda
Címszavakban
- volt nálunk is őszi szünet. Igaz, nem tűnt fel. Feri külföldön volt, úgyhogy nagy őszi kirándulásokról, ahogy azt korábban elterveztük szó sem lehetett. Pedig nagyon ránk férne.
Azon kívül, hogy mostanában folyton marják egymást mindenféle kombinációban, azért próbáltuk kihasználni a szünetet is. Voltunk focipályán focizni a haverokkal, közben én futhattam, úgyhogy ez jó volt :-)
- Voltunk moziban is, mert Marci még a múltkor kinézte az Aprólábat, hogy majd nézzük meg, és most megint kezébe került vmi szórólap, amin ott volt a plakátja és eszébe jutott. Végülis jó volt, féltem, hogy gagyi lesz, és Máténak nem lesz bejövős, de neki is tetszett végül, bár ő a Johnny English-t nézte volna inkább. Már jó ideje rágja a fülem, hogy töltsem le neki, mert egyszer nézték angol órán, és azóta ez a menő film az osztályban, ő meg még nem látta. Én nem szeretem Rowan Atkinsont, de ők a Mr. Bean rajzfilmet is szeretik, úgyhogy én annyira nem erőltettem, hogy én is megnézném, inkább elmentem a kicsikkel boltba, míg Máté itthon mozizott. Most a második részért rágja a fülem. Sose lesz vége :-)
- Tanultak is. Ki többet, ki kevesebbet, és a hangszerük is elő-előkerült. Milán olyan léptekkel halad a furulyával, hogy a tanárnő most új könyvet vetetett, hogy tudjanak haladni. Azt mondja, a hiányzó hangokat általában már oboán szokta tanítani, de a második félév előtt nem akar még oboát adni a kezébe, meg így vizsga előtt jobb az, ha még furulyázgat. Mondjuk tényleg szépen fújja, majd egyszer levideózom.
- Nov.1-jén szétszedtük a még megmaradt konyhaszekrényt, és átszerelgettük a felső szekrényeket az új helyükre. Így a kisgépek, poharak, teafüvek, miegyebek alól újra előbukkant a konyhaasztal. De nincs még kész teljesen, mert majd az alsó részen is kell egy kis mahina, itt levágni, ott hozzátoldani, itt kivenni egy szekrényelemet, ott hozzátoldani, meg takarólécek, és takarólapok is kellenének. Csakhogy, hétfőn kiderült, hogy ezt az ikeás szekrénytípust 2014-ben kivonták a forgalomból. Szóval, az, hogy amikor a mosogatógépet szereltük be és kellett egy takaróelem, és bementünk, megvettük, hazahoztuk, felszereltük, na ez most nem fog menni. Egyelőre nem tudom mi lesz a megoldás. Az egész konyhaszekrényt nem terveztük, hogy lecserélnénk. Ferivel még csak szőrmentén beszéltünk erről, mert a változatosság kedvéért ezen a héten megint nincs itthon.
- aztán nehogy már az legyen, hogy vége az őszi szünetnek, és akkor majd szusszanok egyet hétfőn reggel, és legalább egy fél délelőtt nem csinálok semmi... naneeeee.... Marci hétfőn még nem volt oviban, mert akkor takarították az ablakcsere után a csoportszobát. Estére csalánkiütésszerű kiütései lettek a lábán, valószínű attól az ikeás fahéjas fánktól, amit a barátnőmtől kapott. No para, kezeltük/kezeljük, elmúlt. Tegnap az oviban viszont jól beebédelt sárgaborsófőzelékből. Állítólag vagy négyszer kért repetát, mert annyira ízlett neki, mondták is az óvónénik, hogy nem kéne, de hajthatatlan volt. Estére már fájt a hasa. Nyávogott, kínlódott, és nem aludtunk egész éjjel, mert csak forgolódott. Ma nem volt megint oviban. Mostanra, dél körülre lett már szerintem jobban. Már nem fáj a hasa.
- És még csak szerda van. És szombatig tart a hét.
- Holnap jön elvileg a kazános, aki beüzemeli a kazánt odaát, és akkor már semmi sem állhat annak az útjába, hogy fűtsünk is vele.
- A villanyszerelés a következő lépés. És akkor nemcsak meleg lesz, hanem világosság is :-)
- Fáradt vagyok. Kialvatlan. Karikásak a szemeim, és fáj a fejem. Erről meg mindig az a Vad Fruttik dal jut az eszembe :-) annyira azért nem vagyok szélsőséges állapotban, mint amit a dal sugall, de azért az egy jó nóta :-)
Azon kívül, hogy mostanában folyton marják egymást mindenféle kombinációban, azért próbáltuk kihasználni a szünetet is. Voltunk focipályán focizni a haverokkal, közben én futhattam, úgyhogy ez jó volt :-)
- Voltunk moziban is, mert Marci még a múltkor kinézte az Aprólábat, hogy majd nézzük meg, és most megint kezébe került vmi szórólap, amin ott volt a plakátja és eszébe jutott. Végülis jó volt, féltem, hogy gagyi lesz, és Máténak nem lesz bejövős, de neki is tetszett végül, bár ő a Johnny English-t nézte volna inkább. Már jó ideje rágja a fülem, hogy töltsem le neki, mert egyszer nézték angol órán, és azóta ez a menő film az osztályban, ő meg még nem látta. Én nem szeretem Rowan Atkinsont, de ők a Mr. Bean rajzfilmet is szeretik, úgyhogy én annyira nem erőltettem, hogy én is megnézném, inkább elmentem a kicsikkel boltba, míg Máté itthon mozizott. Most a második részért rágja a fülem. Sose lesz vége :-)
- Tanultak is. Ki többet, ki kevesebbet, és a hangszerük is elő-előkerült. Milán olyan léptekkel halad a furulyával, hogy a tanárnő most új könyvet vetetett, hogy tudjanak haladni. Azt mondja, a hiányzó hangokat általában már oboán szokta tanítani, de a második félév előtt nem akar még oboát adni a kezébe, meg így vizsga előtt jobb az, ha még furulyázgat. Mondjuk tényleg szépen fújja, majd egyszer levideózom.
- Nov.1-jén szétszedtük a még megmaradt konyhaszekrényt, és átszerelgettük a felső szekrényeket az új helyükre. Így a kisgépek, poharak, teafüvek, miegyebek alól újra előbukkant a konyhaasztal. De nincs még kész teljesen, mert majd az alsó részen is kell egy kis mahina, itt levágni, ott hozzátoldani, itt kivenni egy szekrényelemet, ott hozzátoldani, meg takarólécek, és takarólapok is kellenének. Csakhogy, hétfőn kiderült, hogy ezt az ikeás szekrénytípust 2014-ben kivonták a forgalomból. Szóval, az, hogy amikor a mosogatógépet szereltük be és kellett egy takaróelem, és bementünk, megvettük, hazahoztuk, felszereltük, na ez most nem fog menni. Egyelőre nem tudom mi lesz a megoldás. Az egész konyhaszekrényt nem terveztük, hogy lecserélnénk. Ferivel még csak szőrmentén beszéltünk erről, mert a változatosság kedvéért ezen a héten megint nincs itthon.
- aztán nehogy már az legyen, hogy vége az őszi szünetnek, és akkor majd szusszanok egyet hétfőn reggel, és legalább egy fél délelőtt nem csinálok semmi... naneeeee.... Marci hétfőn még nem volt oviban, mert akkor takarították az ablakcsere után a csoportszobát. Estére csalánkiütésszerű kiütései lettek a lábán, valószínű attól az ikeás fahéjas fánktól, amit a barátnőmtől kapott. No para, kezeltük/kezeljük, elmúlt. Tegnap az oviban viszont jól beebédelt sárgaborsófőzelékből. Állítólag vagy négyszer kért repetát, mert annyira ízlett neki, mondták is az óvónénik, hogy nem kéne, de hajthatatlan volt. Estére már fájt a hasa. Nyávogott, kínlódott, és nem aludtunk egész éjjel, mert csak forgolódott. Ma nem volt megint oviban. Mostanra, dél körülre lett már szerintem jobban. Már nem fáj a hasa.
- És még csak szerda van. És szombatig tart a hét.
- Holnap jön elvileg a kazános, aki beüzemeli a kazánt odaát, és akkor már semmi sem állhat annak az útjába, hogy fűtsünk is vele.
- A villanyszerelés a következő lépés. És akkor nemcsak meleg lesz, hanem világosság is :-)
- Fáradt vagyok. Kialvatlan. Karikásak a szemeim, és fáj a fejem. Erről meg mindig az a Vad Fruttik dal jut az eszembe :-) annyira azért nem vagyok szélsőséges állapotban, mint amit a dal sugall, de azért az egy jó nóta :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)