Fogügyek

Úgy érzem kezd kicsúszni a blog a kezeim közül... pedig biztos lenne mit írnom, hiszen mindig történik valami, a gyerekekkel meg pláne..., de mostanában azt érzem, hogy csak rohanok egyik helyről a másikra, mindig van valami, és amikor végre van itthon egy kis szusszanásnyi időm, és megmelegedhetne a fenekem alatt szék, akkor meg mindig van más. Na de majd változik ez is, mint minden.

Mi is történt az utóbbi napokban?

Mostanában feldúsultak a fogas események.
Az iskolai fogászaton Milánnak két betömendő fogat is találtak. Egy nagyobbat, meg egy kisebbet. Csak aztán jött ez a hetekig tartó köhögős betegség, ami miatt nem tudtunk menni, és csak március közepére lett időpontunk. Betömték neki az egyiket. A nagyobbat. Szegénykém oroszlánkönnyekkel pityergett, és utána még napokig mondogatta, hogy fáj. Nem tudom, hogy normális-e, hogy egy betömött tejfog fájjon, de végül adtam neki nurofent, mert már este is sírdogált, hogy fáj a foga. A másikkal tegnap kellett volna menni, de azt végül lemondtam, mert egyrészt nem fért volna bele az időnkbe, ( bár ezt már akkor is tudtam, amikor megbeszéltünk a szerda fél5-t, és mondtam is, hogy nem lesz jó, de az asszinsztens erősködött, hogy írjuk be, és bármikor jöhet, amikor odaérünk, mert hogy ez csak egy pár perces munka. ) Másrészt meg nem akartam, hogy megint nyafogás legyen, és akkor megint az egész szünetet végigpityergi, hogy fáj a foga.
Közben viszont kiesett két tejfoga is, egy alulról, egy fölülről, és egymáshoz képest kicsit átlósan, úgyhogy most nagyon viccesen néz ki, úgy mint aki verekedett.

Tegnap végre Mátéval is eljutottunk a fogszabályzós doktorbácsihoz. Voltunk már nála régen, de akkor még azt mondta, hogy várjuk meg, hogy a két szomszéd fog is teljesen kinőjön, és akkor jöjjünk vissza. Ez a doktorbácsi maga a csoda! Annyira kedves, annyira barátságos! Tényleg öröm hozzá menni!
Két lehetőség van, vagy most bevállalja Máté a kivehető szabályzót, de annak akkor van értelme, ha napi kb. 15-16 órát a szájában van, tehát nem elég az éjszaka. Viszont ha a szájában van, akkor mindig ki kell venni, evéskor, beszédkor, ( bár idővel megszokják, és tudnak vele valamennyire beszélni), szóval eléggé macerás, meg sportolni sem lehet vele, szóval nagy kihívás, de utána kb. fél év múlva amikor kaphat ragasztott szabályzót, akkor annak már sokkal könnyebb dolga lesz, és nem kell annyi ideig hordani. Máté nagyon lelkes, és akarja ezt a cuccot. Nem is értem, hogy mitől ilyen lelkes egyébként, de örülünk neki. Mondjuk az osztályban már több gyereknek is van/volt, fiúknak és lányoknak is, szóval nem a ciki-kategória, hanem inkább menőség.
Kaptunk beutalót fogröntgenre, aztán leveszik a mintát, és ha kicsengetjük a szabályzó árát, akkor már ott is fog virítani a szájában egy szép kék kütyü. :-)
Nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ettől majd kicsit csendesebb lesz majd, mert újabban megint inkább csak a hangja nagy, semmint a szorgalma.


Marcinak eddig két foga esett ki, már ki is nőtt a helyén a két kis recéstetejű, és mozgófélben van még kettő. Eszméletlen.