Heti összes

A múlt hétnek is bye-bye-t intettünk, sőt a hétvégének is, pedig egyik sem volt se unalmas, se eseménymentes.
A múlt héten Feri nem volt itthon egész héten. Ez már önmagában is nagyon fárasztó szokott lenni, mert ilyenkor a reggeli téboly még csak tovább fokozódik, mert mindenkinek adott időre készen kell lenni, sőt Máténak elvileg 3/4-re, mert akkor mennek reggelizni. A reggeli kelés egyébként is nagy para, amikor egyedül vagyok, félek, hogy nem kelünk föl, emiatt fél éjszaka az órát pislogom, hogy nem aludtunk-e még el. Plusz minden lakással kapcsolatos dolog az én nyakamba szakadt, úgymint pakolás, rendszerezés, még több pakolás, hirdetések és eladások. De nem volt eredménytelen a hét, mert megszabadultunk néhány igencsak útban lévő bútordarabtól, szóval ürül a lakás. De még mindig van, pedig a hétvégén is fullra pakoltunk, amit tudtunk fölvittünk a padlásra, amit tudtunk kidobáltunk. Szóval majdcsak lesz ez valahogy.
Szerda volt a múlt hét csúcspontja, amikor 3/4 4-kor megjelent a kapuban a nő, aki a vitrines szekrényért jött, holott arról volt szó, hogy még egyeztetünk. Mondtam neki, hogy nem pont jó az időpont, mert nekem fél órán belül indulnom kell. De ha már itt van, jöjjenek, és rakják fel a kocsira, amit tudnak így hirtelen. Látszott, hogy jópár kört kell menniük, mert személyautóval voltak, így eltartott volna egy darabig. De akárhogy osztottunk-szoroztunk nem volt másik nap, amikor jönni tudtak volna még, így mondtam nekik, hogy pakoljuk akkor ki gyorsan a kapu elé az összeset, rászánok akkor még 10 percet az életemből, és max. rohanunk majd megint a gyerekekkel, de legyünk ezen túl. Kipakoltuk. A vitrines nőnek nem volt annyira őszinte a mosolya, de úgy érzem, én minden tőlem telhetőt megtettem, ráadásul olcsóért kapott egy tökjó szekrénysort.
Még ugyanaznap estére meg volt beszélve egy pasival, hogy jön az ágyakért, de hogy majd csak fél 7 után, inkább 7 körül, mert addigra érünk haza hegedűről. Erre hív a csóka 18.09-kor, hogy " ne ijedjen meg Beáta, ( Beáta!!!!), mi már itt vagyunk, de magának nem kell sietnie, megvárjuk! Csak hogy jó helyen járunk-e? " Persze ez után már siettünk. :-) Végül persze megvártak, és jófejek is voltak. 
Szegény gyerekeket kicsit sajnálom, mert már a második hétvégéjüket tolják úgy végig, hogy délelőtt azt mondjuk nekik, hogy a szomszédban pakolunk, oda jöjjenek, ha van valami.  Nincs program, nincs kirándulás, örülhetnek, hogy ebédet kapnak :-) Gyanítom, hogy lesz ez még így egy párszor, de mivel odaát se villany, se fűtés nincs egyelőre, jobban járnak, ha elfoglalják magukat, és nem sertepertélnek körülöttünk. Tegnap már annyira fáztam, hogy még fürdés után is éreztem, hogy a csontomig fázom. Pedig, hogy utálok fázni! Szerencsére volt a kamrában egy kis sütőtökös bailey's, ilyen ínséges időkre pont jól jön :-)

Hát így vagyunk nagyjából. Még a szokásosnál is jobban rohanunk, jobban szét vagyunk esve, de majdcsak vége lesz ennek az időszaknak is, amit meg egyébként már olyan régóta vártunk!

( még délelőtti bejegyzés, amit félbe kellett hagynom... azt sem tudom, mit hablatyoltam itt össze...., bocs.)