Máté táborozik

Szombaton reggel 9-kor vették fel Áronék, Máté osztálytársáék a ház előtt, és röpítették ki Ordaspusztára, a szolfézs táborba. Becsületes nevén Kézségfejlesztő Tábor, de mivel Ágota néni, a szolfézstanítónéni szervezésében zajlik az egész, így a szolfézstábor egyszerűbb és kézenfekvőbb elnevezés.
Amikor tavasszal felhívott Ágota néni, hogy lenne nyáron egy ilyen lehetőség, és ha benne vagyunk, akkor ő örülne, ha Máté is menne, akkor még úgy volt, hogy ez lesz az első ottalvós tábora Máténak. Éppen ezért volt bennem egy kis hezitálás, hogy kell-e ez nekünk, neki, ráadásul 8 nap, e hét vasárnap megyünk majd érte. De végül két kis barátja is rábólintott az osztályból, meg ez egy nagyon speciális tábor, mert Ágota néni maga válogatta össze az esetleges résztvevőket, és invitálta meg őket személyesen, és összesen csak 20 gyerek van ott 5 felnőttel, szóval nem egy tömegtábor. Ágota néni meg nem az a hebrencsfajta, nem csodálkoznék, ha napra-órára lebontva meg lenne a menetrendje, hogy mikor mit csinálnak a gyerekekkel.

A táborhely amúgy az erdőben, gyakorlatilag a semmi közepén van, szóval jó sok rájuk figyelést, és foglalkozást fognak kapni a skacok ez alatt a hét alatt, efelől semmi kétségem nincs.
A tábor tematikája az, hogy vasárnapra, mire megyünk, a gyerekek egy komplett bábelőadással készülnek, amihez minden hozzávalót, bábokat, díszleteket maguk készítenek el a hét folyamán. Persze közben játszanak, kirándulnak, tábortüzeznek, szóval biztos klassz lesz.

Naponta, este 6 és 7 között kérte Ágota néni, hogy telefonáljunk, ha akarunk, ha igényeljük. Szombaton nem hívtuk még Mátét, de tegnap este, gondoltuk csak beszélünk vele, hogy minden rendben van-e, megtalált-e mindent a hátizsákjában, ilyesmi. Nem olyan egyszerű elérni őket, mert térerő is csak a tábor egy bizonyos pontján van :)
De végül sikerült beszélni Ágota nénivel, és nagy nehezen Máté is előkerült a forgatagból, és váltottunk pár szót.
Nagyon kis gyagyás telefonban a hangja, mindig rácsodálkozom, amikor nagy ritkán telefonálunk.
Nagyon jól érzi magát, pedig még egy darázs is megcsípte, de ezt nem az ő szájából hallottuk, hanem Ágota néni mondta.

Szóval egyelőre minden szuper! Itthon nagyon megcsappant a zajszint, bár a két kicsi is tud vérre menő harcokat vívni egymással, szóval azért nem vált a lakásunk a béke szigetévé, de akkor is érezhető, hogy egyel kevesebben vagyunk.

Egyelőre ez az egyetlen képem a helyről. Egy frissiben felújított, csilivili épület az erdő közepén.

A táborház