Kilátós kalandok

Épp indult egy sikló, amikor betoppantunk a váróba, de jófej volt a vezető, mert bevárt minket.  Mi csak fölfelé vettünk jegyet, lefelé könnyebb jönni.
Pikkpakk fönt voltunk a hegy tetején. Pár perc alatt. Közben az út elején nagy cseppekben esett az eső, majd elállt, és mikor fönt kiszálltunk, akkor ott fent épp nem esett. Meg is rohantuk rögtön a kilátót, hogy azon gyorsan essünk túl, hogy ha közben elkezd esni az eső, akkor legalább a kilátózás meglegyen. 150 lépcső vezet fölfelé, nem olyan sok, és van lift is. Milán mindenképpen lifttel akart menni, Máté gyalog. Már-már úgy volt, hogy kettéválunk, hogy mindenkinek kedvére tegyünk, de a hívott lift csak nem akart megérkezni, így mindenki gyalog vágott neki a magasságnak.

 A Diana-kilátó 1912-14 között épült. 40 méter magas. És ha nem lett volna annyira borús az idő bizonyára sokkal szebb lett volna a kilátás. De így is nagyon szép volt, csak szürke.

Diana étterem

 Lefelé lifttel mentünk, Milán boldogságára :)

A büfében kaptak a fiúk egy-egy jégkrémet, és amíg elszopogatták, addig körbejártuk a terepet. Az étterem mögött van egy mini állatsimogató, kiscsikó, kiskecske, kis törpemalac. Marcit rettentően lenyűgözi, akármeddig elácsorogna egy ilyen karám mellett. Az udvaron szabadon sétálgat 2-3 páva, az egyik ráadásul albínópáva, teljesen hófehér, egyedien gyönyörű. Sajnos se a színesek, se a fehér nem hajlandó szétteríteni a farkát.
Van itt egy lepkeház is, de az fizetős, 80 korona egy főre. Ezt kihagytuk. Nem feltétlenül a fizetőssége miatt, hanem azért mert a fiúk kevéssé pillangó funok.

 Miután kigyönyörködte Marci magát az állatokban, elindultunk lefelé. Azt terveztük, hogy lefelé menet a másik kilátó felé megyünk, a sziklás-szarvasos felé, amit lehet képeken is látni.
( Jeleni Skok. ) El is indultunk abba az irányba, amerre a nyíl mutatta.

Mentünk, mentünk, és mivel további útmutatást nem láttunk, csak mentünk az orrunk után, azon az ösvényen, amelyiken elindultunk. Egy idő után már gondoltuk, hogy valahol le kellett volna térni erről az útról, mert ez szépen megy ugyan lefelé, vissza a városba, de a kilátó az csak nem földfelszínen van. De még mielőtt nagyon belemelegedtünk volna abba, hogy mi legyen, keressünk-e másik utat, vagy sem, elkezdett megint esni az eső. És egyre jobban esett. És még jobban. És az út utolsó harmadát már rendesen zuhogó esőben tettük meg. A fiúkat egyébként ez egy cseppet sem zavarta, még élvezték is. Minket sem zavart tulajdonképpen, csak arra kellett figyelni, hogy nagyon azért ne ázzon át a cipőnk és a nadrágunk.

Zuhog

 Amikor leértünk behúzódtunk a sikló várótermébe, de nem kellett sokat várni, talán 5-10 percet, és már el is állt megint. Megúsztuk nagyobb átázás nélkül.