Pénteki kastélynézés

Még otthon egy egész seregnyi úticélt válogattam össze, hogy majd itt döntünk, hogy mikor merre induljunk. 

Péntekre Namest nad Oslavou városa  jutott. A képek alapján van itt egy hegytetőre épített várkastély, amit még nem láttunk. Az 1200-as években már szerepel a város a korabeli iratokban, de az idők során a vár lepusztult, és csak a 16. században került felújításra, ekkor kapta reneszánsz jellegét. 

Egészen föl tudtunk  menni autóval a kastély lábához, de még is is kavarogtunk kicsit, hogy akkor hogy és merre, mert a kastélyhoz egy lepukkant lakótelepszerűségen keresztül vezetett az út. Végül ezt elhagyva a kastélyparkba jutottunk. 

Ott a focipálya! ( a legfontosabb, hogy az meglegyen) 

Milánnak ekkor eszébe jutott, hogy neki kakilnia kell, ezért sebtiben a kastély felé vettük az irányt, remélve, hogy találunk ott egy vécét. Végül a kastély kávézójába mentünk be, és ha már ott voltunk, akkor a fiúk kaptak egy-egy jókora adag pohárkrémet, vagy mit, egy muffinnal a tetején. Itt elidőztünk kicsit, mert volt biliárdasztal, meg jó zene szólt a hangszóróból.

A kastélyba nem mentünk be, pedig talán az utolsó túrát még elcsíphettük volna, de nem volt tervben. Csak a kapunk tudtunk kicsit bekukucskálni a belső udvarba, ami viszont nagyon-nagyon szép és hívogató volt, meg az is, hogy mindenféle korabeli ruhákba öltözött férfiak rohangáltak föl-le. Látványosan készülődött valami. A kastélyban található egyébként Csehország legnagyobb (fali)szőnyeg gyűjteménye. 

 A kertben lévő útmutatás szerint lesétáltunk a hegyről a városba, hogy megnézzük a barokk kőhidat, amely egyike a legrégebben épített kőhidaknak. 1737-ben épült, és 20 szent szobra kíséri rajta az utunkat. Marci mindenképp bele akart menni a vízbe, Milán tudni akarta minden szoborról, hogy melyik kicsoda, és százszor mondtam el neki, hogy nem tudom egyiket sem, nemhogy mindet, Máté meg egyszerűen csak zizzent volt. Szóval jó kis séta volt.

Milán kérésére egy kis erdei lépcsőn mentünk vissza, ami végül egy kis erdei ösvénybe torkollott, majd egy kis meredek emelkedőbe, de nagyon klassz volt, és legalább a gyerekek is élvezték a kalandot. 

Mezirici felé pedig már ment le a nap. Olyan szép volt ahogy besárgította a határt.

A szállásra érkezve pedig pillanatok alatt belaktuk a jól ismert lakást. :) 

A fiúk leosztották az ágyakat, örültek egy sort, hogy van két vécé, és 10 perccel zárás előtt még sikerült bevetnünk magunkat a boltba is, és villámtempóban bevásároltunk. 

Hát megérkeztünk! 

Negyedik Cseh Kaland ON :)