Ma reggel, majdnem rögtön ébredés után, amikor én még javában a kávémat szürcsöltem, Milán elémpattant, és közölte, hogy ő ma az oviban alszik. Nem ellenkeztem, annak fényében pedig különösen nem, hogy Marcit tegnap is fel kellett ébresztenem, mert elaludt a piacról hazafelé jövet, és mivel ma délelőttre is volt programunk, borítékolható volt, hogy ma is ez lesz a helyzet. Kis rábeszéléssel Máté is ráállt, hogy akkor ő is marad. Ő nem volt kifejezetten boldog. Így aztán reggel alvóállatokkal felszerelkezve indultak útnak.
Marcival Orsi nénihez mentünk mókus tornára, azaz éneklős-mondókázós-tornázós gyerekfoglalkozásra. Marci egyre bátrabban vesz részt a foglalkozásban, bár még csak itthon mutogatja a kis kezével, hogy esik az eső, de már ott is hajlandó legalább arccal Orsi néni felé fordulni, és nem csak a hátát mutatni neki.
Ahogy várható volt, hazafelé azon a 10 perces sétányi távolságon el is aludt. Tette ezt úgy, hogy hazaérve én ölben felcipeltem a lakásba, ágyba raktam, kabátlanítottam, cipőtlenítettem, és ő közben csak durmolt.
Legközelebb 2 óra magasságában adott enyhe kis nyuszogásszerű hangot, amikor behörpölt egy flaskányi vizet, majd oldalára fordult, és 3/4 3-ig még szunyókált egy kicsit. Majd ébredés és még egy flaska víz után kibattyogott a konyhába, megállt a tűzhely előtt, és határozott tö-tö -zéssel (Marcinyelven ez annyit tesz, hogy tölt) követelte az ebédjét, amit jóízűen elfogyasztott. Aztán fél karjára felhúzta a mellényét, fél lábára a fél cipőjét kacsalábon, és az ajtó elé állt, mondván, Te-Te, azaz tesók. Mármint, hogy menni kéne értük.
Így hát megyünk is az oviba, és összeszedjük a többieket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése