Iskolaérettségi felmérés

Múlt hét hétfőn iskolaérettségi felmérésen voltunk Mátéval. Ez nem kötelező, sőt... mivel a nevtan  ilyen felmérést idéntől már nem végezhet ingyen és bérmentve, továbbá iskolaelőkészítést sem, így az egészet kitelepítették egy külön intézménybe, és fizetős lett. A felmérést, és később az előkészítést is ugyanaz a nő végzi és tartja egy másikkal karöltve, akik korábban a nevtanban tették ugyanezt, az Ági néni pedig az óvoda pszichológusa is volt egyben, de jelenleg ilyen pozíció sincs az óvodában. 

Szóval egyáltalán nem kötelező egy ilyen felmérésen részt venni, én csak azért szerettem volna, mert az óvoda részéről az alkalmankénti ajtóban elejtett félmondatokon kívül, meg a félévenkénti színesvonalas értékelésen kívül nem igazán tudok Máté fejlődéséről semmit. Jó, valamit igen, mert ha valamiből nagyon jó és ügyes, azt azért elmondják, meg gondolom azt is jeleznék, ha valamiből nagyon lenne maradva, de nekem kiscsoport óta hiányzik az, hogy leüljünk, és fél órát, 20 percet beszélgessünk Mátéról, hogy hol tart, mi az ami jó, mi az amit gyakoroljunk itthon is, stb...

Szóval ezért mentünk el, és azért is, meg többen dicsérték, hogy nagyon jó, átfogó és reális képet kaptak a gyerekekről. Múlt hétfőn volt a felmérés, és tegnap délelőtt mentem megbeszélni az eredményt.

A teszt 1 órás volt, és mindenre kiterjedt:

- kéz-láb koordinációja, tapsolás, koppintás, dobbantás, lépés látás és hallás alapján.

- térbeli és síkbeli tájékozódás

- rajzolás irányítottan, szabadon, emlékezetből, sorminta

- másolás

- memóriatesztelés, és formaészlelés

- sorrendiség

- vizuális fejlettség

- logikai feladatok

- verbális gyakorlatok, képről mesélés, szavak/mondatok visszamondása, mese visszamondása

Megpróbálom nagyjából leírni a lényeget, hogy meglegyen, de rengeteg minden elhangzott, és nagyon sok feladat volt, és feladatonként 4-5 nehézségi szint. Tényleg nagyon komplex felmérés volt.

Ezt a tesztet (egy Bárczi Gusztávos könyvből való egyébként) 4-10 éves gyerekekre lehet és szokták alkalmazni, a részfeladatokat külön pontozzák, majd életkorra átszámolják, és az így kapott értéket egy skálán elhelyezve kapjuk meg, hogy hol tartunk az átlaghoz képest. 

A feladatok 3 részre voltak osztva. 

1. mozgásos, térbeli feladatok

Ez volt Máténál a leggyengébb, kicsivel az átlag alatti összpontszámot ért el. Ami nagyon lehúzta, az a lábkoordinációja volt. Ha együtt csinálták Ági nénivel akkor nem volt probléma, de hallás után már bizonytalan volt, pl. nem annyit koppintott, amennyit hallott, vagy irányokat tévesztett. pl. ilyen volt hogy azt az utasítást kapta, hogy "fordulj jobbra, lépj hátra a bal lábaddal kettőt, majd fordulj balra!", és a fordulás után már eltévesztette a jobb meg a bal lábát. 

A kézmotorikája viszont nagyon jó, az ujjait simán össze tudta érinteni még a legnehezebb kombinációban is. Meg is kérdezte Áginéni, hogy nem szokott-e trambulinozni, mert a trambulin a kézre nagyon jól hat, és hogy nagyon fejlett a keze. Szokott :) A kézzel koppintás/tapsolás is jobban és pontosabban ment mint a lábbal dobbantás.

Szóval amit gyakorolni kell, a lábmunka mellett, az a hallás utáni feladatmegoldás, és az irányok, mert hiába tudja, de elbizonytalanítható. Ugyanez a bizonytalanság papíron is előjött, a jobb alsó sarok, az a bal alsó lett, síkban is törekedni kell a helyes irányokra, és hogy stabilan rögzüljön a bal felső sarok, ami az írásnak és az olvasásnak is az alapja lesz majd. 

2. logikai, matematikai feladatok, memóriatesztek

Ez a rész ment Máténak a legjobban, de ezt is vártuk egyébként, tudjuk régóta, hogy a matematikai gondolkodása jó Máténak. Ebben most nagyon meg is erősítettek. Viszonylag magas pontszámot ért el Máté ebben a szakaszban, és kiemelte Ági néni, hogy sok feladatnál a legnehezebb szintet is simán tudta teljesíteni, míg az előző szakaszban pl. már a 3-dikat sem mindig. Külön hangsúlyozta azt is több feladatnál, hogy hihetetlen gyorsan végzett még azokkal a feladatokkal is, amit ő maga, mármint Máté, első ránézésre nehéznek ítélt. Pl. kockákból kellett különféle alakzatokat kirakni, amit papíron felmutatott Ági néni. Vagy, a papíron be kellett karikázni a felmutatott ábrát, jelet, írást. Ment neki, pedig némelyik tényleg nagyon nehéz volt, de volt pl. hogy írást mutatott fel neki ( híd mellé volt a táblán) és a papíron lévő 4 közül ( híd alatt, híd mellé, híd mellett, híd fölött) ki kellett választani, hogy melyiket mutatta fel. Ezt is tudta, pedig ez már szinte olvasás, szerintem. Itt ki is csúszott egy háteznagyondurva megjegyzés a számon, de Ági néni helyeselt, hogy igen, az. A másik nagyondurva azt volt nekem, amikor a felmutatott ábrákat kellett papírra lemásolni, voltak mindenféle geometriai alakzatok, meg a máv- szó. Máté egész ügyesen visszaadta a máv-ot, csak az á betűvel volt kis gondja, mert ezt a fajta kis á-t nem tudja leírni, de megpróbálta, volt valami csigavonal:)

Ami viszont itt is előjött, hogy a teljes máv szó nem fért már ki egy sorba, csak a m, az á-t meg a v-t ezért felfelé folytatta. Ági néni szerint ez is azért van, mert a síkbeli irányészlelése még nem elég stabil. Lehet, hogy így van, de szerintem meg azért van, mert én pl. még sosem mondtam neki, hogy hogy kell írni, nem gondoltam, hogy ebbe nekem szülőként bele kéne avatkoznom, sőt egyáltalán azt sem gondoltam, hogy elvárás az, hogy betűket írjon egymás mellé. Szokott betűket írogatni, meg leír ezt-azt, amihez kedve van, és amikor kedve van.

Ami még előjött ennek kapcsán, és más feladatoknál is, a sorrendiség. Ági néni szerint, az, hogy nem egymás mellé írta a máv betűit, hanem simán folytatta fölfelé, az amiatt is van, hogy a sorrendiséggel még nincs egészen tisztában, vagyis látszik, hogy tudja, de elbizonytalanítható, nem stabil. Ez később a verbális feladatoknál is előjött, amikor folytatni kellett a hét napjait, vagy a hónapokat, de összekavarta őket. Ezt majd egy naptárral gyakoroljuk. De a sorrendiség stabilizálása egyébként a nagycsoportban feladat, szóval ez egyáltalán nem kirívó, sőt egy átlagos nagycsoportos november elején még összezavarható, de év végére már nem szabad belekavarodni. 

Aztán volt, hogy pálcikákból kellett adott formákat kirakni, úgy is hogy előtte volt a kép, és úgy is, hogy csak felmutatta Ági néni, és emlékezetből kellett kirakni. Ez jó volt. De itt is néha 90 fokkal elforgatva rakta ki az ábrákat. Irányok!!!!!

Szerintem itt voltak a rajzos feladatok is, képeket kellett lemásolni, az ment Máténak. Irányítottan rajzolni, pl. rajzolj az autó fölé egy labdát, húzz egy vonalat az autóig a bal sarokból, stb... itt a sarkokat  3- ból kétszer összecserélte,  egyszer jó helyre jót rajzolt. Ebből látszik, hogy nem stabil a síkbeli tájékozódása. 

Embert és fát kellett rajzolni. Itt egy elkapkodott Máté féle embert láttam, annál sokkal kidolgozottabbat is tud rajzolni, ha akar. Ennek ellenére tudjuk, hogy a rajzolásban mindig van hová fejlődni, még akkor is, ha az utóbbi időben szíves, sokat, és egyre jobban rajzol. 

A sormintát hibátlanul végigcsinálta, a végén már unta, és ez látszik is a külalakon, mondta is Ági néni, hogy ekkor már kérdezgette, hogy sok van-e még vissza.

Ebben a szakaszban magasan az átlag fölötti pontszámot ért el Máté.

3. verbális feladatok

Tudjuk, hogy Máté nem egy nagy mesélő, vagyis úgy van ő, hogy ha kedve van, akkor mesél, ha meg nincs, akkor végképp nincs, de leginkább arról beszél, amiről akar. Na ez itt is előjött, mert ugyan többször is eszébe jutott valami az 1 óra alatt, amit mindenképpen meg szeretett volna Ági nénivel osztani, de amikor már egy elérakott képről kellett volna beszélni, hát arról nem igazán mondott semmit.

Aztán. Volt olyan, hogy vissza kellett mondani Ági néni után a szavakat, ez nem mindig ment. Részben amiatt is, ami miatt logopédiára is jár, ezt mondta is Ági néni, de a hosszabb, nehezebb szavakkal is meggyűlt a baja. Nem tudom már pontosan mik voltak, az utolsó előtti a Konstantinápoly volt, az biztos, az utolsó meg valami olyan, amit én sem tudtam még kiolvasni sem, gondolkoztam is rajta, hogy ez vajon egy valós szó e, vagy csak valami halandzsa, de nem mertem megkérdezni.

Szóval beszélni, beszélni, beszélni, és képről mesélni. Bevallom, ilyen képről mesélést nemigen szoktunk itthon csinálni, tudatosan legalábbis biztos nem. 

Az elhangzott mesét viszont egészen jól visszamondta, csak néhány lényegesnek ítélt elemet hagyott ki. Ez jó volt. De ilyet szoktunk is csinálni, amikor megbeszéljük, hogy miről szólt a mese, vagy hogy mit csináltunk aznap, mi volt a színházban, stb.. ez nyilván azért is ment jobban. 

Itt volt még olyan hogy képeket kellett időrendbe rakni, az ment. Ebből a tanulság a sorrendiséggel kapcsolatban, hogy az időrendiséggel van gondja,az egymásutánisággal nincs gondja, hanem csak a fogalmakat keveri-kavarja, azokat kell leülepíteni. Hogy pl. ne csak hétfőtől tudja elsorolni a napokat, hanem csütörtöktől kezdve is. ilyesmi. (Máté magában elsorolta hétfőtől-csütörtökig, és úgy folytatta hangosan, de kapásból kell tudni, hogy csütörtök után péntek jön)

Felmutatott képeket kellett megnevezni, ezzel nem volt baj.

Az összértéke ebben a részben is átlag fölötti lett végül.

A három részpontszámot végül újra összeadták, súlyozták, és összességében egy kicsit átlag fölötti érték jött ki, ami azt jelenti, hogy alapvetően hozza Máté a 6 éves szintet, nincsen vele semmi gond, nincs lemaradva, több dolog még ebben az évben lesz az oviban is elvárást, és idén fogják csak tanulni, gyakorolni, szóval teljesen korrekt nagycsoportos szinten van Máté, ami jó. Egyébként én is így gondoltam, éreztem, tapasztaltam nála, szóval jó, hogy kaptam egy megerősítést, hogy reálisan látom Máté képességeit, és fejlettségét. Jó hogy elmentünk, és hogy kaptam egy átfogó képet Mátéról, amilyet egész eddig még sosem.

Amiket kiemelt Ági néni, hogy mire figyeljünk oda, arra majd odafigyelnünk, és gyakoroljuk. 

Mátét egyébként nagyon elfárasztotta ez az egy óra tömény feladatozás, úgy jött ki mint akit kicsavartak.

Hogy fog-e járni Máté iskolaelőkészítő foglalkozásra, azt egyelőre nem tudom. Én nem bánnám, ha járna, nem feltétlenül ide, mert ez a hely elég rosszul megközelíthető, és nem is nagyon jó időben van, és a kicsiket sem tudom hová tenni a foglalkozás alatt, de lehet, hogy valami más helyet keresek majd. Máténak persze nincs kedve foglalkozásra járni, de szerintem ha már ott van, akkor szívesen csinálja majd  feladatokat. De nagyon rákényszeríteni se akarom, mert annak meg úgy nem sok értelme van. Majd kitalálom, hogy hová, és mikor fér bele a hetünkbe.