Szeptemberi összevissza

Akárhonnan is nézem, nem ebben a hónapban fogom megdönteni az egyéni írásrekordomat. 

Lassan eltelik a szeptember, és hiába töröm a fejem, hogy azon kívül, hogy mi történik az oviban, vagy éppen mi nem, nem igazán tudok semmi említésreméltót felhozni. 

Aztán eszembe jut, hogy végül is írhatnék egy hosszú-hosszú okfejtő posztot arról, hogy miért nem alszik Marci már hetek óta, sem éjjel, és érdemben  nappal sem. A nem alvást is szó szerint NEMALVÁS-nak értem, nem csak amolyan alszik ugyan 2-3 órát, de aztán felkel, aztán visszaalszik, és megint tol 2-t. Nem, nem erről a fajta nemalvásról beszélek, hanem arról, amikor alszik este 9-től fél 11-ig, és amikor már éppen párnát fognék, na akkor felébred, és nem alszik többet, csak forgolódik, nyűglődik, kínlódik, néha sír, jobban, kevésbé, mikor hogy, és ha szerencsém van, akkor hajnal 5 tájban elnyomja valami fáradságszerű, és akkor tudok egy kicsit aludni. max. 7-ig. 

Jön egy foga, a tizedik. Vagy kettő? Ki tudja. Amekkora parádét csap, lehet, hogy az egész fogsora egyszerre jön. 

De nem akarok ennek egy hosszabb lélegzetű posztot szánni, mert még mindig optimista vagyok, és még mindig azt gondolom, hogy ahogy jött ez a nemalvás, úgy el is múlik, és ma már aludni fogunk. 10 órát egyben. Vagy holnap. Addig meg már féllábon is, ugyebár.

Ilyenkor persze automatikusan felmerül a kérdés, hogy hogy bírom. Hát sehogy, kéremszépen. Hullafáradt vagyok, és minden egyes reggel fizikai fájdalom a felkelés, aztán a napot valahogy végig küzdöm  nagyjából a lakás és az ovi között cirkálva oda-vissza.

Máténak még mindig megvan a mozgó foga. Egyre jobban mozog, és már a mellette lévő is, úgyhogy minden nap várjuk, hogy mikor jön el a napja. Őt nem zavarja, én meg már olyan fáradt vagyok, hogy sokszor eszembe sem jut megkérdezni tőle, mi újság fog-fronton.

Milánnal minden a régi az oviban. Nincs nyafogás, nincs sírás. Kacérkodik az ottalvással, azaz mindig végig kell néznünk, ahogy kipakolják az ágyakat, de egyelőre határozottan elzárkózik tőle, én meg nem erőltetem. Egyelőre.

Amikor pedig Marci épp nem sír, akkor nagyon édibédi tündérbogyó, aki ha kedve van, akkor 4-5 lépést is megtesz egyedül fülig érő szájjal. Vagy betársul a nagyokhoz, és együtt bunkereznek.

Vagy együtt fürdenek.

vagy esti mesét néznek:

 

A Nagyok pedig, ha csak lehet bicikliznek.

És névnapot is ünnepeltünk:

Így telnek a napjaink. Közben tervezgetünk, ( ;-)) és reméljük, hogy szép napsütéses októbert kapunk odafentről. 

Jaaaaaa, és elkezdtem futni. Már egy hete futok :) és addig négyszer voltam. 2km-2km-3.2km-és eső miatt csak 1.6km az eddigi távjaim, de egyre jobb részidőkkel.  Imádom. 

fuÉs ha a futásról van szó, mindig az a Willy Fog-os jelenet ugrik be, amikor futnak a kutyarendőrök talán a vonat után, és mondja az egyik, hogy "fuss, Bulli!!!!, mire Bulli kilométerekkel lemarava lógó nyelvvel:- Futok, futok!" Hát valahogy így... vagy egy kicsit talán kevésbé nyelvlógatósan, de én is futok-futok :)