A nagy balatoni családi nyaralás 1.nap

Már nem emlékszem, hogy mikor lett fix, hogy aug. 10-17-ig a Balatonpartra megyünk nyaralni, de már akkor borítékolható volt, hogy tuti esni fog. Aztán ahogy közeledett a nagy nap, folyamatosan néztem az időjáráselőrejelzést, és hááátttt, eleinte nem kecsegtetett sok jóval. Pláne, hogy két hétig előtte full kánikula volt, így várható volt egy erősebb lehülés. Aztán szerencsére a valóság sokkal jobb lett, mint azt gondolni mertük volna. Igaz, az indulás napján, szombaton brutálrossz idő volt, mire mindent összepakoltunk, (gyakorlatilag 3 évszakra kellett pakolni, mert hűvösebbet is mondtak, meg dögmeleget is), addigra már túl voltunk jónéhány összeveszésen, mindenki összekapott mindenkivel, de ez általában így szoktot lenni, Marci addigra totál álmos volt, a fiúk teljesen föl voltak pörögve, addigra már erősen benne voltunk a délelőttben. Aztán mikor Feri már fél lábbal kint volt a nagybőrönddel, hogy akkor most már csak bepakolunk a kocsiba és már indulunk is, na akkor szakadt le az ég. Így akkor a pakolás storno, újratervezés, és a semmiből gyorsan kerítettünk valami ebédet, mert a reggelit már kezdte a gyomrunk elfelejteni. 

Az esőszerencsére nem sokára elállt, és végre indulhattunk. Szerencsénk volt, mert így legalább nem volt dugó az autópályán lefelé, és pikkpakk ott is voltunk. 

Az idő persze aznap rémes volt, szélvihar és hideg fogadott minket Füreden, de nem csüggedtünk egyáltalán, inkább pulóverbe bújtunk, és belevetettünk magunkat a városi forgatagba.

Merthogy Füreden egész hónapban Borhetek vannak, a sétányon felállított bódékban szinte az összes balatoni bort meg lehet kóstolni, közben pedig gyönyörködhetünk az utánozhatatlan balatoni panorámában. 

 

A füredi kikötőben:

Felültünk egy városnéző kisvonatra is, sosem ültünk még ilyenen. Marci a háromnegyedét végigordította, a nagyok pedig kábé a felétől unni kezdték. Legalábbis Máté, de ő most egyébként is a szájhúzós korszakát éli, és igazából még az sem jó neki, amit ő maga talál ki, Milán pedig belelépett a fintorgós korszakba, így ő a legtöbb képen valami pofát vág. Hát nem könnyű őket jól fényképezni :) És akkor a családi képekre történő próbálkozásainkról még nem is beszéltem :)

A kisvonaton:

Koncertnézős:

Izgatottan vártuk az elkövetkező napokat. A fiúkat csak a másnapi strand emlegetésével sikerült este ágyba parancsolni.