Vendégség

Sűrű hétvégén vagyunk túl ismét. Miután csütörtökön elbúcsúztunk Misikétől, pénteken is volt egy búcsúzkodás, igaz, az nem annyira végleges azért, de azért mégiscsak... mégpedig Orsi nénitől köszöntünk el, akihez Milán olyan nagyon szívesen járt zeneoviba, akitől ezer meg egy dalt és mondókát tanult meg a durván másfél év alatt, és akinek a neve már-már fogalom a családunkban. Persze tart Orsi néni nagyobbaknak is foglalkozást ovi után, és elképzelhető, hogy be is fogunk futni egyszer-egyszer, de hát az már mégsem olyan lesz. Milán pedig olyan aranyos volt, mert amikor megkérdeztem tőle, hogy nem akar-e puszit adni Orsi néninek, mert most biztos sokáig nem fogunk vele találkozni, akkor odaszaladt hozzá, megölelte, és egy jó nagy cuppanós puszit nyomott az arcára. Nem csak Orsi néni, de én is nagyon meghatódtam, el is morzsolgattam titokban egy-két könnycseppet a szemem sarkában... Orsi nénit pedig megnyugtattam, hogy nem szabadul olyan könnyen a Mészáros gyerekektől, Marcit is hamarosan csatasorba lehet már állítani :)

Péntek délután strandoltunk. Fényképezőgépet vittem, csak aksit nem, legalábbis feltöltött állopotút egyet sem. De a lényeg, hogy a fiúk, ovis pajtásokkal kiegészülve remekül érezték magukat, csak hazafelé jövet történt egy kis malőr, hogy Máté belecsúszott a lábmosóba, és minden ruhája csurom víz lett. Na itt először sírt, aztán duzzogott, hogy neki fürdőgatyába kell hazajönnie.Aztán szerencsére megbékélt, amikor látta, hogy a kutya se foglalkozik az ő fürdőnadrágos farával az úton. 

Szombaton délutánra pedig vendégeket vártunk, ittalvósokat, Lengyelországból. 2 felnőtt és 3 gyerek (10, 7 és 4 évesek). Lefekvés után nem mondom, hogy sok hely maradt a lakásban, de elfértünk:) Gyakorlatilag bárhová néztünk ott volt egy gyerek.

Szerencsére jó idő volt, így megérkezéstől a lefekvésig terjedő időt lehetett az udvaron tölteni, és ott is főztünk nekik (vagyis Feri), bográcsban gulyást, ami ráadásul szerintem most sikerült a legeslegjobban, nekik is ízlett. 

A fiúknak először fura volt, hogy nem értik azt, amit ők mondanak, de hamar túllendültek a nyelvi korlátokon, a közös trambulinozáshoz, homokozáshoz, autótologatáshoz, focihoz nem hiányzott semmi. Aranyosak voltak, ahogy elbeszéltek egymást mellett:) Milán, miután az első megilletődöttségén túllendült úgy beszélgetett a lengyel barátainkkal, mintha értenék egymást, és jókat kacagott, amikor a magyar fecsegésére Monika lengyelül válaszolt neki valamit. 

Vasárnap délelőtt indultak tovább, kevés idő volt ez arra, hogy összemelegedjenek, a fiúk mégis szomorkodtak, hogy már nincsenek itt a vendégek. (szerintem azt bánták a legjobban, hogy leeresztettük a nappali közepéről a felfújható ágyat ;-))

Marci pedig mindenki kedvence lett. A nagylányok csak úgy pátyolgatták, hol az egyik ölében ült, hol a másikéban, Marci meg csak tűrte, hogy zsonganak körülötte a nők, és bűbájoskodott :)