Mivel legutóbb nem biciklivel voltunk a Ligetben, hanem gyalog, a fiúk nagyon szerettek volna megint bicajjal menni, így kedden biciklire pattantak, és meg sem álltunk a ligetig, sőt tettünk is egy jó nagy kört, elmentünk egészen a Vidámparkig, megnézni. Megnéztük. Már ami kívülről látszik belőle. A Vidámpark mellett van egy pónipark, ahová már többször is gondoltam, hogy be kéne menni, de valahogy sosem került rá sor, hát most ha már eddig eljöttünk, mondtam a fiúknak, hogy nézzük meg.
Hát elég csalódás volt, nekem legalábbis. Régebben, amikor elmentünk mellette, volt, amikor egész nagy tömeg volt odabent, és lehetett lovagolni, de most teljesen kihalt volt az egész, rajtunk kívül még 2 ember lézengett odabent, és a 3 lovon, néhány kecskén, és egy pár bébiemun kívül nem volt semmi, és ezek is inkább a hátsó részen hűsöltek az árnyékban. Ja, és volt még egy csacsi is.
Persze a fiúk be akartak menni a kecskékhez, de azon kívül, hogy jó koszosak lettünk mindannyian, és megsimogatták a szamarat, nem sok haszna volt a dolognak.
A legjobban talán az tetszett nekik, hogy az oldalsó kerítés éppen határos a vidámparkkal, és egy kicsit át tudtak nézni.
Elvileg ki van írva még most is, hogy lehet lovagolni, de mivel nem volt egy árva lélek sem, aki ebben tudott volna segíteni, így ez kimaradt. Még szerencse, hogy erről a lehetőségről mélyen hallgattam, és nem harangoztam be idejekorán a fiúknak, mert akkor lett volna ám csak hiszti, hogy akkor meg miért nem ültek lovon.
Milánnak egyébként is már nagyon a magunkkal vitt perecre fájt a foga, így inkább kerestünk egy árnyékos padot, ahol leülhettek perecezni.
A tónál aztán kiszúrták, hogy lehet csónakázni és vizibiciklizni, és meg voltak kergülve, hogy menjünk és üljünk be mi egy csónakba. Nem, nem ültünk be, ennyire még én sem vagyok eszement, hogy egyedül bevállaljak velük egy csónakázást, meg hát ott van Marci, vele végképp nem tudnék mit csinálni, de megígértem nekik, hogy majd egyszer eljövünk apával. Ha jók lesznek. Persze ilyenkor kórusban zengik, hogy "jók leszünk, igen, jók leszünk!" Aztán .... na.... van néha egy kis hiba ebben a jóságban.
Kárpótlásul átlavíroztunk a Hősök terére, mert gondoltam, hogy az a hatalmas tér, milyen jó lesz nekik biciklizni, és ráadásul még az a förtelmes por sincsen, ami a ligetben most van. Tetszett is nekik nagyon. Jó sok kört letekertek. Elfértek, nem volt nagy tömeg.
És mivel az ebéd utáni alvás mind a kettőjüknek kimaradt, mert gyanítom, hogy Máté nem hagyta elaludni Milánt, aki viszont meg van lőve, ha nem alszik eleget, így úton-útfélen meg akartak állni pihenni, és meg is álltak. Milán mondogatta is hazafelé menet, hogy ő bizony már nagyon fáradt. Megértem. Én is fáradt voltam.
Végül nagy nehezen csak hazaértünk. Milánnak már fürdés közben is majd leragadt a szeme :) Egyfolytában csak azt hajtogatta, hogy ő már nagyon álmos. Aludt is, mint a bunda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése