Máté úszótáborban

A héten Máté úszótáborba jár. Nem ottalvós, áááááá dehogyis, reggel megy, délután pedig jön haza. Ottalvós szóba se jöhetett volna, és igazából ezen is eléggé vacilláltam, hogy menjen-e vagy sem, hogy jó lesz-e neki, hogy kell-e ez nekem, satarastara.... 

Ott kezdődött, hogy Kristóf anyukája kérdezte, hogy nem akarjuk-e táborba hozni, mert hogy ő mindenképpen fogja hozni Kristófot egy hétre. Akkor én zsigerből hárítottam, hogy dehogy hozom, jó helye van neki itthon, nem kell nekünk tábor. De aztán csak beszéltünk róla, csak beszéltünk róla, és aztán már a gyerekek is beszéltek róla, és magáért a táborért nem volt nagy a lelkesedés, (valószínűsítem azért, mert nem is tudták mit jelent igazából az, hogy tábor, sosem voltak), de hogy együtt menjenek Kristóf, Ábel és Máté, na azért már lelkesedtek.

A program egyébként papíron nem hangzott rosszul, az egyedüli ok, ami miatt kicsit ódzkodtam tőle, hogy nem voltam biztos benne, hogy fognak-e úgy figyelni a gyerekekre, Mátéra, ahogy azt szeretném, és elvárom. Persze olyan hetet választottunk, amikor azok az úszóoktatók vannak velük, akikhez egész tanévben jártak, és ezáltal valamennyire ismerik egymást. Idegenekhez tuti nem adtam volna, és gyanítom, hogy Máté sem lépett volna egy lépéssel sem beljebb a kerítésnél. 

Aztán volt ez a vaslépcsős sztori, mindenki hallott róla, na ez itt volt, a mi uszodánkban. Nem volt éppen kedvcsináló. De aztán valami szülői szerveződés hatására, nyomására egy csomó mindent megjavítottak, kicseréltek, felújítottak még időben. Így hát végül mégis rábólintottam. 

Aztán a múlt héten Máté lebetegedett. Akkor azt gondoltam, mégsem akarják odafent, hogy menjen, és mégiscsak van valami oka annak, hogy egy icipici rossz érzés még mindig ott lapul bennem, valahol mélyen. 

De Máté meggyógyult, összekapta magát. Nagyon menni akart a táborba. Érezte, hogy ez valami vagány dolog, nem akart kimaradni belőle. 

Így hát hétfőn reggel hátizsákkal, polifómmal felszerelkezve megjelentünk a táborban, és akkor kicsit megnyugodtam, mert egész  jó kis zugot alakítottak ki a gyerekeknek. Külön elkerített terület, nincs összevissza mászkálás. 3 sátorban osztották szét a különböző korosztályú gyerekeket, mint az oviban mondjuk. A placcon van füves rész, lehet focizni, röplabdázni, van kosárpalánk, egy kis csúszdás mászóka, homokozó, trambulin, szóval egy csomó szabadidős lehetőség. 

Naponta kétszer úsznak, délelőtt és délután. Kedden és csütörtökön karateedzésre is mennek. Tegnap már strandoltak is, és szerintem ma is fognak. 

Kapnak ebédet, (meg uzsonnát is) amit a Don Pepében fogyasztanak el, Máté teljesen oda is van, hogy ő minden nap étteremben ebédel. Nagyon jó dolga van :)

Tetszik neki, azt mondja. De nagyon elfárad estére, pláne hogy hiába van csendespihenő, azt mondja, olyan rövid, hogy ő nem tud annyi idő alatt elaludni. Este nem is nagyon kell könyörögni neki, hogy aludjon már végre, szerintem még párnát sem fog a feje, már alszik is. 

Végülis jó hogy elment. Nem bántam meg. És még az időjárás is pont táborozásra való :)
Nekem is jól jött egy kis szusszanás ebben a nagy nyári szünetben. Pláne, hogy a jövő hétre is egy csomó mindent tervezek velük.