Az Országház és a szökőkút

A hajót sikeresen elhagytuk. Rövid tanakodás után, hogy akkor most mivel tovább, mert az autónk az ugye jó messze van, és csak nem kéne otthagyni, meg hát ha már kis túlzással szökőkutat nézni indultunk, akkor azt se kéne kihagyni, hanem akkor már csapjunk bele a lecsóba. Végül a 2-es villamosra szálltunk fel, ami egyébként pont elvitt volna az autónkig, ha nem nyár lenne, és nem lenne a Parlamentnél átépítés, így csak addig jár, de nem bántuk, mert legalább megnéztük, hogy hogy is áll ez a térfeltúrás, az Országházat meg én úgyis nagyon szeretem.
A zötyögő, csattogó, csikorgó villamoson Marcinak sikerült elaludnia fél perc alatt. Egyszer még balra nézett, aztán jobbra, de akkor már csukva volt a szeme. Hogy itthon miért kellenek ugyanehhez a művelethez órák.... ki tudja.

Az Országházhoz érve a fiúk minden kis lyukon bekukucskáltak, és mindig volt valami érdekes, hiszen a tér teljes egészében fel van túrva, és csak úgy hemzsegnek a különféle munkagépek, a daruktól elkezdve a markolóig, szóval volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. A hely maga volt a kánaán a fiúknak, nem is nagyon akartak innen tovább jönni, akár egy egész napot is el tudtak volna itt tölteni és nézni a munkálatokat.

Nagy nehezen végül sikerült őket elcsalogatni, de csakis úgy, hogy megígértük nekik, hogy kapnak hamburgert. Különben még most is ott állnánk az Országház sarkánál.

A hamburgert végül meg is kapták, és a Margitszigeten, a szökőkút mellett ették meg. 

A szökőkút szép lett, és körülötte is tök jól meg lett csinálva a hely, van árnyékos rész és napos is, és új székek is vannak, amire le lehet ülni bambulni. Sajnos ottjárttunkkor nem zenélt, mert csak adott időkben van zene, délelőtt 10.30.-kor, aztán valamikor kora délután, talán 2 körül, és délután 5-től óránként. Este ki is van világítva. Legközelebb majd délután megyünk, hátha elcsípünk egy előadást. 

A szigetről kifelé menet Milán már nagyon álmos volt, már csak nyafogott, és folyton azt hajtogatta, hogy ő már nagyon fáradt, és aludni szeretne. De azért hősiesen eljött a autóig, pedig tényleg látszott rajta, hogy már nagyon odavan. Itthon aztán nagyot aludt mindenki. Kivéve Marcit és engem. Csak ahogy lenni szokott :)