Villamoson

Ma délután, amikor úszásra mentünk Mátéval, kicsit késésben voltunk, így nem trolival mentünk, amit én jobban szeretek mert rendesen felférek rá a babakocsival, hanem sebtiben felpattantunk az éppen a megállóba gördülő villamosra. Milán persze már előre nyafogott mikor meglátta, hogy elég sokan vannak, még mindig érzékeny arra, hogy vajon ő hol fog ülni, csak most már az is fontos, hogy az ülőhely ablak melletti legyen, és hogy Máté legalább vele szemben üljön, hacsak nem mellette, ami még jobb lenne.

Szóval felszálltunk, és Milán sopánkodott, mert Máté meg Ábel leült egy ülésre, de se mellette, se szemben nem volt üres hely, csak a másik sorban. De az nem volt jó neki, pedig ablak melletti volt, csak sopánkodott, sopánkodott, mondhatnám úgy is hogy hisztizett, mert idegenek ez már biztos úgy tűnt, de nálam még nem ütötte meg az igazi hiszti szintjét. 

És ekkor!!!! Milán kapott egy ülőhelyet egyenesen Barátokközt Vilibácsitól :-DDDD

Milán mondjuk nem volt túl hálás, hosszas variálás és helycserék után találta meg a neki tetsző ülőhelyet, ami pontosan az volt, ahol már eleve ült, csak végül Máté került vele szembe és így már jó volt. Kár hogy mire sikerült az ülőhelymizériát megoldani, addigra már csak 1 megálló volt vissza. De azt legalább csendben és békességben tehettük meg. Csak szegény Vilibácsinak kellett néhány megállót állva utaznia.