Máté nyaral

Tegnap óta Máté hivatalosan is nyaral. Egyedül, azaz nélkülünk, tölt néhány napot Klárimamánál, hogy pontosan mennyit, az majd menet közben kiderül, attól függ, hogy hogy bírják. Egész délelőtt azon agyaltam, hogy volt-e már példa arra, hogy Máté nélkülünk aludt volna házon kívül, de nem nagyon emlékszem. Mindenesetre most nagyon lelkes volt, és nagyon gyagyás. 

Fura, hogy nincs itthon, de mivel az ovi miatt napközben már egyébként sem szokott itthon lenni, így azért könnyebb. Este mondjuk szokatlan csönd és nyugalom volt a lakásban, Milán vonatozgatott a kisszobában, mi pedig a nappaliban tettünk-vettünk, majdhogynem már unalmas is volt. Nem kellett 2 percenként  rászólni a gyerekekre, hogy ne kiabáljanak annyira, hogy ne vitatkozzanak, hogy jöjjenek vacsorázni, fürdeni, hogy alvás van de most már tényleg.... fura volt na. Este se feküdt senki az ágyában!!!!!

Utoljára talán akkor voltam távol tőle több napot, amikor Milán született, azaz nem mostanában. Ha jól emlékszem, akkor 2-3 nap után már baromira hiányzott, és mást se tudtam csak sírni. Szerintem most sem fogom sokkal tovább bírni, mert mindig mindenről az eszembe jut, hogy mit csinálna, mit mondana, meg hát Milánnak is nagyon hiányzik. Ő nem nagyon tudja hová tenni a dolgot. Egyrészt ő is nagyon ment volna. Sírt, mint a záporeső, amikor elbúcsúztattuk tegnap délelőtt Mátét :( Csak azért nem ment most ő is, mert busszal fognak majd visszajönni, és ki tudja, hogy Milán mennyire lett volna partner egy 3 órás buszúton. 

Aztán mikor végre belenyugodott a helyzetbe, utána is egész nap Mátét emlegette, hogy mikor jön haza, meg Máté így, meg Máté úgy. Olyan kis aranyos volt, mert bármihez fogott, mindig Máté körül forgott a kis buksija. 

Mikor autózott, akkor Máténak is hozott egy autót, és azzal is beparkolt a garázsba amit épített, és mondta, hogy ez az én autóm, ez a Mátéé,. és hogy majd megmutatja a garázst Máténak.

Vagy amikor joghurtozás volt, akkor Máténak is akart egyet vinni.

Vagy amikor nézegetett egy könyvet, és mondtam neki, hogy jöjjön, hozza, és olvassuk el, akkor azt mondta, hogy majd akkor olvassuk el, ha Máté hazajött.

És hogy ő Mátéval fürdik, meg Mátéval vacsorázik, és különben is hol van Máté?????

Édesem:)))) Olyan kis zabálnivaló volt!

Ma már kicsit kevesebbszer kérdezgeti, hogy mikor jön Máté, de azért még ma is téma. Gondolom délután meg még jobban az lesz, amikor elvileg már oviból is mindig itthon szokott lenni. 

Én egyelőre még jól viselem. Jó most kicsit egy kis nyugi. Zongorázni lehet a különbséget az 1 gyerekesség és a 2 gyerekesség között. (gondolom, majd a 2 meg 3 gyerekesség között is lesz egy félhangnyi különbség:)) Azt hiszem, ha most visszamehetnék az időben, amikor még csak Máté volt, akkor sokkal jobban teljesítenék, könnyebben venném az akadályokat. De hát most már mindegy, ugyebár. 

Tegnap még telefonon is beszéltem Mátéval. Na hát az volt a nap legviccesebb része! Nem sűrűn van alkalmam vele telefonon beszélni, úgyhogy nagyon nehezen értettem meg, amit a kis cérnahangján mondott, nagyon érdekes volt így hallani őt:)

Az igazi relaxtime viszont a jövő héten lesz nekem, amikor is elvileg, ha nem jön közbe semmi, akkor mindkét fiú Szentesre vonul, és kicsit több mint 4 és fél év után újra gyerektelen leszek pár napig. Sőt, abszolút szingli, már ha ezt a jelzőt lehet még használni ekkora pocak mellett:) mert Feri azon a héten elutazik, szóval teljesen enyém lesz a ház. Azt viszont már most tudom, hogy egy fél nap után borzasztóan fogom unni a magányt, a csöndet, a nyugit, és bár azt csinálhatnék majd amit akarok, csak itt fogok tengenilengeni, és egyik szobából a másikba menni, egyik székről a másikra ülni, satöbbi. 

De egyelőre ez még nagyon a jövő!!!! Először ezen a Matyimentes héten legyek túl épen és egészségesen:)