Kint vannak mér egy ideje a városban a
plakátok, hogy a Kökiben valami tutijó dinó-kiállítás van, de mivel a
Köki nem igazán fekszik a mi csapásvonalunkon így csak említésszinten
maradt a dolog. Aztán vasárnap délelőtt mert nem volt más dolgunk és az
idő sem volt olyan jó kintlevős, mégiscsak elmentünk megnézni. Én azt
gondoltam, hogy ez olyan igazi kiállítás, külön terem, meg ilyesmi, de
nem, hanem olyan mint amilyen mondjuk a húsvéti díszítés szokott lenni
az ilyen plázákban, hogy itt-ott le volt rakva néhány dinoszaurusz, amik
mozgatták a farkukat-fejüket, meg hangot adtak, persze úgy, hogy jól
járd körbe közben a plázát is.
Máténak nagyon tetszett. És ez
tulajdonképpen a lényeg. Teljesen odaáig volt, és még vicsorgott is, úgy
mint ahogy a dinók. Aranyos volt nagyon.
Milán legújabban felvett jószokásához
híven teljesen random módon lenyomott egy-egy hisztit, szerintem néha
még maga sem tudta hogy éppen miért is megy a cirkusz. Végül aztán
megbékélt, és ő is eléggé érdeklődő lett.
Lehetett volna még fényképezkedni meg
dinón lovagolni, de jó hosszú sor állt mind a két a helyen, Máté meg nem
nagyon forszírozta a dolgot, mint tudjuk, nem egy szereplős fajta, így
ezt kihagytuk.
A délelőtt legviccesebb helyzete pedig
az volt, hogy amikor bementünk az Obiba, Feri meg Máté előttünk pár
méterrel szépen bement, engem meg Milánt pedig a hatalmas magasságunkból
adódóan nem észlelt a fotocellás ajtó. Erősen gondolkoztam, hogy akkor
csinálok magamból nagyobb bohócot ha bezörgetek, vagy akkor ha elkezdek
ugrálni mint egy bolond, hogy hátha észrevesz az ajtó. Szerencsére
Feriéknek feltűnt hogy lemaradtunk, és hátrafordultak, majd beengedtek.
Ezután megyünk be az üzletbe és a kapu amin át kell menni
fejbekólintotta Milánkát:) Mert nem érezte, hogy ő még ott jön fél
lépéssel mögöttem, és elkezdett bezáródni. Szerencsére nem ütött nagyot,
Milán is csak nevetett rajta, na de mégis:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése