A szombati
városlátogatás után vasárnapra hegyi kirándulásokat terveztünk. Az
időjárás elég változatos volt, a nap folyamán mindenből kaptunk egy
kicsit, nyári hőségből, szemelkélő esőből, sűrű esőből, és még jégesőből
is. De hát ugye az időjárás az egyetlen, amire nincsen hatásunk,
minden egyéb csak rajtunk múlik, így nem hagytuk magunkat, és útra
keltünk.
Először egy közeli tóhoz mentünk, amit egy prospektuson találtam(Gérardmer Lac)
és amiről csak én gondoltam, hogy közeli, igazából nem is volt olyan
közel, mert relatív sokat kellett autóznunk a hegyeken keresztül.
Szerencsére most Máténak sem volt semmi baja, így zavartalanul tudtuk
élvezni az utat. Imádom a hegyi szerpentineket, a meredek sziklákat, a
mély völgyeket, egyszerűen nem tudok betelni a látványukkal.
A falu nagyon
hangulatos, igazi üdülőfalu jellegű. A tónál jó idő esetén számtalan
sportolási lehetőség van, lehet strandolni, vízisízni, csónakázni,
vízibiciklizni, meg sétahajózni. De mivel nem volt épp strandidő, így
elég kevesen lézengtek arra, mi is épp csak sétáltunk ott egy kicsit,
aztán próbáltunk úgy elslisszolni a vízibiciklik meg hajók előtt, hogy
Máténak ne jusson eszébe, hogy bármelyikbe is beüljünk.
A faluban még megejtettünk kávézás-sütizést, aztán továbbálltunk.
Meg sem álltunk a köv. célpontunkig, ami a Ballon D’Alsace
volt, azaz Elzász csúcsa, ami nem teljesen igaz, mert ez a hely 1250
méteren van, a Vogézek legmagasabb pontja pedig a Grand Ballon 1424
méter. Az oda vezető út nagy részét még az I. vh. idején építették, a
fronton harcoló csapatok utánpótlásának biztosítására, és elhalad néhány
csatahely mellett is. Az egyik ilyen emlékműnél épp volt valami
megemlékezés, koszorúzás.
A Ballon D’Alsace két
okból is jelentős. Egyrészt itt találkozik Elzász, Lotaringia, és
Franche-Comté, valamint négy francia megyének is itt van a határa.
Valamikor itt húzódott a francia-német határvonal. A hegyoldal tele van
I.vh-s lövészárkokkal, de ezeket végül nem használták.
Persze nem mind az
1250 métert kellett a saját lábunkon megtenni, jó darabig autóval
mentünk, csak a legvégén kellett gyalogolni, de az már nem volt
fárasztó, még Máté is élvezte. Bár neki az tetszett a legjobban, amikor a
leérkezés előtt 5 perccel brutális jégeső szakadt a nyakunkba : -)
Milán egy darabig vígan viháncolt, meg apázott a hátizsákban, majd
szundikált egy kicsit, és csak a fején kopogó jégdarabok ébresztették
fel.
A jobb felső képet
Máté csinálta. Azért vagyunk beroggyantva, mert miután készült néhány
jól sikerült kép a cipőnkről meg a lábunk száráról próbáltunk úgy
helyezkedni, hogy a fejünk is benne legyen a képben : -) Egyébként nagy
kár, hogy Matyit nem lehetett fényképezés közben megörökíteni, mert
amilyen büszke volt magára azt látni kellett volna : -)
Kedvenc kép:
A kilátás még ebben a
borús-esős időben is nagyon szép volt. Tiszta időben állítólag jól
látható a németországi Fekete-erdő, a Rajna –vidék, és az Alpok. Hogy mi
ezekből pontosan mit láttunk, azt nem tudom, de azt mindenképpen, hogy
hogyan esik a hegyek fölött az eső. Nagyon érdekes volt.
Mivel a fiúk már
eléggé odavoltak, és egy kicsit mi is, így hazajöttünk pihenni, és
ebédelni-vacsorázni. Milán aludt is egy jó nagyot, de Máté mivel 5
perccel a megérkezés előtt aludt el a kocsiban, és amikor kiszálltunk
felébredt, így ő már nem tudott visszaaludni, és benne volt a bugi a
lábában. Így estefelé még úgy gondoltuk levezetésképpen felmászunk a
házunk felett lévő kereszthez. (Le Croix de Mission 663m)
A kiírás szerint fél órás túra az egész, és valóban annyi is volt
nagyjából. Szemeztem már korábban is ezzel a túrával, mert úgy
gondoltam, hogy fél óra az nem olyan sok, be tudom vállalni én magam is a
fiúkkal, Milán háton, Máté gyalog, de még jó hogy nem vágtam neki, mert
elég meredek, kavicsos, szűk ösvényes emelkedőn kellett felmenni, nem
igen boldogultam volna. Így is elég nehéz volt Mátét az ösvényen
tartani, ráadásul volt egy rész, ami átvezetett a birkák legelőjén, és
hát ott aztán minden volt, amibe nem kívántunk belelépni. De azért
minden gond nélkül megúsztuk, és Máté is szuperül jött. Egész végig azt
kérdezgette, hogy hol laknak a rókák, és hogy mikor jönnek már elő,
keressük meg őket, stb. Fent a keresztnél pedig a lemenő nap fényében
nagyon jó rálátás volt a falura.
Hazaérve gyors fürdés,
kullancskeresés (szerencsére egyet sem szedtünk össze), vacsora után
egyik fiút sem kellett sokáig altatni : -) Minket sem : -)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése