Anyaságom 3 éve alatt eddig egyszer sem
sikerült olyan igazi adventi kalendáriummal számolni a karácsonyig
hátralévő napokat. Az első évben még Matyi zsenge korára hivatkozva
mentettem fel magamat a feladat alól. Tavaly nagyon szerettem volna
valami frappánsat kitalálni, de valahogy a Milánra várakozás utolsó
hetei, és a most be kell-e mennem a kórházba vagy sem dilemma, és hogy
mi lesz Matyival, no meg velem, amíg én oda leszek, ez így cakkumpakk
több volt az én lelkemnek annál, mintsem hogy kalendáriumgyártásba
kezdjek. No de idén.... mivel most elvileg nem lehet semmi kifogásom ,
így idén nagyon akartam valami sajátot, valami egyedit.
Nem is kellett sokáig gondolkodnom, keresgélnem, mert nagyon hamar felfedeztem ezt, innen pedig ide
jutottam, és rögtön tudtam hogy ez lesz a mi naptárunk. Itt ott a saját
szájízünkre formáztam a dolgot, nem négyszögletes kalácsokat csináltam,
hanem fenyőfásat, csillagosat, Milán pedig fiatalkora miatt nem
mézeskalácsból, hanem babapiskótából kapta mindezt, ráadásul a kedvenc kerekpiskótáját varázsoltam rá a naptárára szépen 1-től 24-ig megszámozva.
A mézeskalácsos Matyikájé:
A babapiskótás Milánkáé: (a fehér számok nem nagyon látszódnak a képen, de ott vannak)
Az végeredmény nekem, nekünk nagyon tetszik. Kicsit bohókás, kicsit ilyenolyan, de a miénk és szeretjük:)
A szekrény oldalán így várják, hogy a két éhes száj napról-napra megegyen belőlük egyet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése