Gyakran előfordul, hogy amikor valami oknál fogva muszáj bent lennünk, akkor beteszünk valami zenét és táncolunk a szoba közepén. Legtöbbször Matyi választ, ilyenkor jönnek a youtube-os kedvencek az "itt van a gumimaci"-val bezárólag. Aztán van amikor én választok, ilyenkor aztán bármi lehet, mikor épp milyen kedvem van, és olyan is van, amikor egyszerűen csak rádiót kapcsolunk, és sodortatjuk magunkat a ritmussal. Így aztán Matyi elég széles palettáját ismeri a zeneiparnak, mondhatnám alfától omegáig vannak kedvencei.
Tánc terén neki tulajdonképpen mindegy mi szól, a koreográfiájában egyelőre csak a páros lábbal ugrálás és az indiánszökellés váltja egymást, sikítással fűszerezve. Éppen ezért a legjobban azt szeretjük, amikor valami zúzósat hallgatunk, és arra tombolunk gőzerővel mind a hárman, az alsó szomszéd nagy örömére, gondolom.
Ezzel párhuzamosan, de egymástól teljesen függetlenül Apa megtanította metálvillát mutatni, és közben azt kiabálni, hogy "Akela", de Matyi valamiért azt kiabálja, hogy "Pekelás". De nem is vagyunk akelások, úgyhogy ez minket egyáltalán nem zavar.
Így aztán amikor a legutóbbi turkálós túránk alkalmával belebotlottam egy menő AC/DC-s pólóba, nem hagyhattam ott. (Bár Matyi csak bimbamos pójó-nak hívja:)
A videón kissé visszafogott, mert hát vezényszóra kellett pekelásoznia, az meg úgy nem az igazi, meg hát a háttérben Milán bébimozartja szól ezerrel, és ez nyilván zavaró egy ilyen rokkernek, de ha spontán csinálja nagyon durván tudja tolni:)
Nem gondolom, hogy rongyosra fogom hordatni vele ezt a trikót, de majd ha buliba megy, akkor legalább lesz mit felvennie:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése