Szó szerint pillanatfelvételek, mert ülni ugyan még nem ül egyedül, de nagyon szeretne, mert az odavissza fordulás már nem kihívás, de ha fogom, akkor már ügyesen húzza fel magát, és nagy büszkén csücsül, és ha elengedem akkor néhány pillanatra úgy marad, majd ráeszmél, hogy hoppá, most nem fog senki, és akkor elkezd dőlni:)
A csodálkozó:
Vicces arcot vág:
Oldalnézetből:
És ülve egész más megvilágításba kerülnek a dolgok, és még azok a csüngő vacakok is közelebb kerülnek a szájához:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése