Beszélhetnék csupa szuperlatívuszokban,
mert megérdemelné:) Tényleg! Ha valaki nekem Matyi 6 hónapos korában azt
mondja, hogy van ilyen gyerek mint Milán, jó esetben csak kinevetem,
rosszabb esetben elküldöm a fenébe.
És tessék, tényleg van!
Többnyire maga a béke. Röpke kis 6
hónapja alatt teljesen mértékben asszimilálódott az életünkbe. Felvette a
ritmusunkat, illetve beleillesztette a sajátját a miénkbe. Bár vannak
rossz napjai, amikor nyűglődik, amikor front jön, amikor fogat növeszt,
de még ezeken a rossz napjain is sokkal jobban kezelhető. a nyaralás
alatt sem volt vele semmi probléma, talán kétszer volt rossz éjszakája,
nappal pedig vagy aludt, vagy a babakocsiban aludt, vagy nézelődött,
vagy gödröcskésen vigyorgott, vagy a nyusziját rágcsálta, vagy a
legújabb tudományát a brümmögést gyakorolta, vagy kurjongatott.
6 hónap alatt az eszikalszik kisbabámból érdeklődő, mindenre kíváncsi majdnemkisfiú lett.
Imádom, ahogy tágra nyílt szemmel kémleli a világot. Minden érdekli,
mindenre rácsodálkozik, mindent megnéz, és mindent megkóstol(na). Ebből a
szempontból pont olyan, mint egy kölyökkutya, mindent megrág,
összenyálaz, szerintem még a cipőt is megcsócsálná, ha a keze ügyébe
kerülne. Egyre inkább érdekli az amit Matyi csinál, amivel Matyi
játszik, nyúl is érte, és ha Matyi uraság hagyja, akkor el is veszi. Már
látom, micsoda enyém-tiéd harcok lesznek itt...
Foga egyelőre nulla. De nagyon dolgozik rajta, hogy elmozduljon a mérleg.
Izeg-mozog. Ez most a legjobb móka,
mióta helyváltoztatásra képes, sűrűn gyakorolja is. Még nem mászik, csak
amolyan kúszásféle hernyózással közlekedik, de nem sok hiányzik már az
igazi négykézlábazáshoz.
Elkezdett hozzátáplálódni. Evett már
almát, barackot, és piskótát. Egyikből sem tetemes adagot még, de úgy
tűnik tetszik neki, nagyokat cuppog evés közben, úgyhogy szerintem nem
lesz gond.
Méretét tekintve 7100g, 50g-al több, mint Matyi ekkor, fej-fej mellett haladnak.
Egyre bújósabb. A Matyival megszokott
nagy összebújások sokáig kimaradtak az életemből Milánnal, mert ő
ringatás nélkül is elaludt, mert Matyi még ebben a korában is sokkal
többször igényelte az összebújást. Most kicsit kezd változni a helyzet,
és Milán is egyre gyakrabban szeret ölben lenni, de érdekes, hogy ölben
aludni nem tud, csak odabújik, összenyálaz, én meg szanaszét
puszilgatom, és szívom magamba a tejesnyálas milánillatot, fúrom a kis
husi nyakába az orromat, ilyenkor nagyot kacag gurgulázva, hagyom, hogy a
nyálas kezével szkenelje az arcomat, fogatlan kis szájával leharapja az
orromat. Kedvence lenne a hajam tépése, átformálása, de ezt nem hagyom,
mert egyrészt fáj, másrészt még mindig baromira hullik a hajam.
Imádjuk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése