Folyamatosan beszél

Bármennyire is próbálok emlékezni, nem tudom mikor kezdett el Matyi beszélni... úgy igazán. Arra emlékszem, mikor kezdett nagyjából szavakat mondani, imádtam ezt a korszakot (is). De hogy mikor kezdett folyamatosan beszélni??? Nem tudom. Olyan mintha egyszer csak felkeltünk volna reggel, és ő beszélt volna. Már olyan természetes, mintha mindig is beszélt volna. Már nem is emlékszem, hogy milyen volt, amikor még nem beszélt. Már nem is tudom, milyen volt akkor a kommunikációnk. Pedig nem volt az még olyan régen... vagy mégis?

Sosem értettem, mikor azt mondták mások, hogy addig örülj míg nem beszél, mert aztán le sem lehet lőni. Sosem értettem, hogy ez tulajdonképpen mit takar.

Most már értem. Hajajj, de még mennyire! Mit meg nem adnék naponta csak 5 Matyibeszéd mentes percnek! Azt hiszem bármit megadnék... Mert Matyi folyamatosan beszél. Reggeltől estig, megállás nélkül, sokszor csak úgy összefüggéstelenül, sokszor csak halandzsázik, van, amikor énekel, estére mindig kiabál, szóval mindig mond valamit, megállás nélkül, nonstop. És visszajelzést vár, hogy igen, figyelek rá, hogy igen, amit mond az úgy van, mert ha nem reagálok, akkor addig hajtogatja, amíg meg nem teszem.

Fárasztó. Nagyon fárasztó. De azért vicces is. És ahogy arra nem emlékszem mikor is kezdődött ez a beszédmizéria, így arra sem mikor lett Matyinak olyan pengés logikája, int amilyen van, és hogy mikor lett olyan vicces. Mert nemcsak a mi vicceinket érti, és nevet rajtuk, hanem ő maga is viccel, tudatosan. Tudja, mikor mond vicceset. Ilyenkor várja, hogy nevessünk rajta. Nem nehéz. Mert olyan vicces, ahogy viccel:)

Szóval nap mint nap elgondolkozom, hogy milyen csodálatos is ez a beszédtanulás. Rácsodálkozom, hogy olyan nyelvtani dolgokat tud helyesen használni, amiről nem is gondolnám, pl. az előljárókat (remélem hogy így hívják őket) hogy mikor elválós, és mikor nem. pl. felmegyek, nem megyek fel, megiszom, nem iszom meg, stb...vagy hogy tud ragozni anélkül, hogy ismételgettük volna mint anno nyelvórán az iskolában, hihetetlen!

Egy dolog van, amit nem értek, de biztos van magyarázata, talán valaki tudja is, hogy Matyi nem használ névelőket. Sosem. Ez az ismertetőjele.

Aztán vannak olyan szavai, amiket innen-onnan magáraszed, és nekem nagyon mókás. pl. elemózsia, virágillat, büdös macska, hülye kutya, stb...

Délelőtti szösszenet:

Fekszünk az ágyon, Milán szopizik, Matyi Milán mögött fekszik, fogom a kezét.

Én: - Matyi, jéghideg a kezed!!! Takard be, és megmelegszik!

Betakarózik, pár perc múlva a fejére húzza a takarót.

Én:- Máté??? Mit csinálsz????

M: - Fülem is hideg. (és látványosan megtapogatja a fülét, hogy megmelegedett-e már)

Hát így beszélgetünk mi. Folyamatosan. Egész nap. Megállás nélkül.