Ma délelőtt újabb ctg-re vittem a
Kisebbiket. Mikor elindultam itthonról szépen szállingózott a hó, és
nekem megint csak az a 2 évvel ezelőtti hideg téli nap jutott az
eszembe, amikor ilyenkor már fájásaim voltak, és sejtettem, hogy nincs
már messze a nagy találkozás. És mivel bőven időben indultam itthonról,
volt időm kiélvezni az arcomra hulló hópelyheket.
A ctg most nem annyira jött be
Matyitesónak, kétszer is szépen arrébb vándorolt, amivel sikeresen
érvénytelenítette a mérést, de végül sikerült egy kicsit maradásra
bírni és kicsikarni belőle egy pár perces értékelhetőt.
Innen rögtön az anesztes konzíliumra
vitt az utam, ahol egy zsúfolt, tömött folyosón ücsörögtem egy darabig,
majd bent egy kedvesnéni áldását adta a spinális érzéstelenítésemre.
Eztán doktrobácsi, leletek jóváhagyása,
és egyebek... DEEEE ami a legfontosabb, hogy sikerült meggyőznöm, hogy
tekintsünk el a 29-ei befekvéstől, mert.... Igazából nagyon nem is
kellett győzködnöm, egyszerűen csak közöltem vele, hogy nem túl egyszerű
megoldani a 2 évesem egész napos másra bízását csaknem 2 hétig, és
különben is nagyon fogok vigyázni magamra, és 5 percre lakunk, szóval
tényleg bármikor be tudok menni, ha úgy érzem történik valami. Erre ő,
igaz nem nagyon boldogan, de rábólintott, és a lelkemre kötött mindent,
hogy ha bármi bajom lesz itthon, akkor aztán vele gyűlik meg a bajom. Én
persze mindenre lelkesen bólogattam, és bármit megígértem volna. De
igazán megértő volt, szóval tényleg egy rossz szavam sem lehet. Így a
legújabb helyzet, hogy 3-án megyek be, és 4-én császár. Ha addig nem
történik semmi....
Bónuszként még kaptam egy gyors uh-t is,
amit igazából később kellett volna még megejteni, de mivel a spontán
szülést tul. képpen végképp kizártuk, így nagy jelentősége nem volt, és
gondolom az ünnepek miatt is, meg amúgy is sokan vannak kismamik, nem
volt szabad hely, de mostazonnal felszaladok megnézik mi az ábra
odabent. Már a képernyőn is látszott, hogy már milyen nagy, hogy már
nagyon össze kell gömbölyödnie, hogy elférjen, kapálódzott a
lábacskáival, aranyos volt nagyon:)
Méreteit tekintve minden rendben van,
nem lesz egy óriásbébi, de hát ezt eddig is tudtuk, és reméltem is, én
egy olyan kis manócsomagot szeretnék, mint Matyi volt:)
Számokban kifejezve:
BPD(koponya haránt átmérője): 87mm
AD1(gerinctől a hasfalig a poci): 97mm
OFD(koponya hosszanti átmérője): 110mm
AC(pocakkerület):313mm
HC(buksikerület):321mm
FL(combcsont): 71mm
FHR: 150/min
Becsült súlya: 2730g
Szóval minden a legnagyobb rendben van. Végre kívül is és belül is.
Nincs más hátra, mint várni... így hát várunk.
Fizikailag most remekül vagyok, kicsit
mintha könnyebbedett volna a pocakom, és lehet, hogy lejjebb is
csúszott MAtyitesó, mert kevésbé nyomja a bordáimat, és a savasodásom is
jó néhány napja már szinte elviselhető. Estére még mindig nagyon
aktív,szinte mindig van kirúgom a ház falát.
Hétvégére erős fagyot, jövő hétre havazást mondanak... kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni...
Végül, de szerintem még nem utolsó sorban, a 37 hetes pocak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése