Haladunk, haladunk előre. Elől a pocak, mögötte én. Az elmúlt hét
relatív jól telt, legalábbis jobban, mint az előző. Az akkori folyamatos
keményedések kicsit megparáztattak, így tényleg próbálok visszavenni a
tempóból, pihenni, és Matyit kevesebbet emelgetni. Szerencsére ez a
nyálkás, esős idő most a kezemre játszik, ha esik, akkor még a napi
sétát is kihagyjuk, és érdekes módon Máté sem erőlteti, pedig azt hittem
balhézni fog. Ehelyett bent töltjük el az időt, mesét nézünk,
rajzolunk, főzőcskézünk, szóval abszolút kismamakímélő üzemmódba
kapcsoltunk. Ez meg is tette a hatását, tényleg kevesebbszer keményedik
be a hasam, és ha meg is történik, akkor is csak pillanatnyi a
kellemetlenség.
Matyitesó továbbra is aktív, sőt..., most aztán igagzán rákapcsolt,
pedig azt hittem, ennél már nem lehet mozgékonyabb. Hogy mit csinálhat
odabent, azt jó lenne tudni, de mindig csinál valamit, sosem pihen,
fészkelődik, pörög-forog, esőtáncot jár, van amikor a hasam minden
szegletében érzem a jelenlétét, van amikor teljesen félrecsúszik,
ilyenkor teljesen eldeformálódik a pocakom.
Kilókkal egyelőre jól állok, szerintem, nagyjából ott ahol Matyival is
tartottam. A cél az, hogy ne 7-essel kezdődő számmal menjek szülni, az
valahogy olyan rémísztő számomra. Aztán majd meglátjuk. Pocak kerülete
olyan 95 cm körül jár, attól függ, hogy evés előtt, vagy után mérem.
Matyival talán 101 volt a legvégső, szülőszobára menős méret, talán ebbe
is bele fogok férni.
Gyomorsav van, volt, lesz, egyetlen gyógymód lenne
ellene, ha folyamatosan ennék, vagy innék valamit, mert evés közben jó.
Ezért igyekszem sokszor keveset enni, hogy a folyamatosság látszatát
valamennyire fenntartsam. Nem mindig sikerül.
A lelkem most egy kicsit jobb. Az idegességet most felváltotta egyfajta várakozás, készülődés, tervezgetés.
A vérnyomásom a béka se...e alatt van. Sokszor a 100-at sem éri el,
pedig a reggeli kávémat sosem hagyom ki. Nem csoda, hogy álmos vagyok,
és a délelőttjeim szinte kómás állapotban telnek. Szerencsére a Matyiéi
is. Jól kiegészítjük egymást.
56 nap van vissza. Papíron. Szerintem kevesebb. 50 körüli. Rosszabb
napjaimon azt sem bánnám, ha 40 körüli lenne, és még karácsony előtt
bővülne a családunk. Persze tudom, hogy Neki az a legjobb, minél tovább
bentmarad.
Pénteken lesz a soron következő 32. hetes uh. Jó lesz megint találkozni.
És mostanában valahogy így:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése