Ma reggelre behívóm volt a kötelező 32. hetes ultrahangra. Már az
időpont egyeztetésnél éreztem, hogy az a 9 óra normál körülmények között
is elég korán van ahhoz, hogy normális tempóban el tudjunk készülni. És
akkor még nem is tudtam azt, amit azóta tudok, hogy Matyi alvása
teljesen megbolydul, és nem a jó irányba.
Este már fürdés előtt próbáltam belemantrázni, hogy készüljünk,
aludjunk, mert reggel időben kell kelni, és nincs idő lustálkodásra. El
is aludt viszonylag időben, fél 10-kor már durmolt, ami mostanában
normál időnek számít nála. A 3 órás wc-járatomkor még békésen aludt az
ÁGYÁBAN, én gondosan betakartam. De a kimondott szónak márpedig ereje
van, csak hát Matyi a korán-t meglehetősen sajátosan értelmezte, és
4kor, amikor már éppen megint jól aludtam volna, halk "Anya, oda!"
szólongatáskra ébredtem, mire Apa magunk közé vette a reményeink szerint
még félálomban lévő gyermeket. DEEEE, a két ágy közti cirka másfél
méter elég volt Mátyás Úrfinak ahhoz, hogy álommanót messze űzze a
szeméből, és közénk kerülve nagyon azon volt, hogy a miénkből is kiűzze.
Hol engem szólongatott, hol az apját, hol a rokonság valamelyik tagját,
majd újra minket, majd előkerültek az állatok, majd amikor ezeket is
szépen végigsorolta, akkor elmutogatta, kitapogatta a szemünket,
szánkat, orrunkat, fülünket, közbe-közbe inni kért, mert hát a beszédben
gondolom kiszáradt a torka. Időnként sikerült szerintem percekre
álomba zuhannom, majd újra fölébrednem, és ez az állapot olyan fél 6-ig
tartott nagyjából, legalábbis ekkor még láttam az órát.
Így a napot sikerült kellőképpen kómásan indítani, persze Matyit úgy
kellett negyed 9-kor kipuszilni az ágyból, villámreggeliztetni,
villámöltöztetni, és pár perces késéssel sikerült is megérkeznünk a tett
színhelyére, ahol gyorsan felszaladtunk (he-he, pláne én) a harmadikra,
és még szinte ki sem fújtam magammár bent is voltunk, már ott
feküdtem.
Mindezt csak azért fontos megemlíteni, mert szerintem az előzmények is
közre játszottak abban, hogy kb. 2 perccel a vizsgálat elkezdése után
éreztem, hogy kezd a lábamból kimenni az erő. Ekkor már sejtettem, hogy
nem lesz ennek jó vége, és kicsit meg is ijedtem, hogy itt fogok
mindjárt elájulni, de hát hol jobb helyen, mint egy kórházban. Az uh-s
hölgy is észrevette, hogy valami nem stimmel, megelőzésképpen kaptam egy
pohár vizet, és nagyobb sebességre kapcsolt a Kisebbik méretezését
illetően. Azt még felfogta az agyam, hogy a buksija szépen lefelé
fordulva van, beilleszkedve, gondoltam is, hogy ez milyen jó lenne ha
lenne némi esélyem a normál szülésre, de így... majd ezek után percekig
csak magamra tudtam koncentrálni, majd a végén mikor újra jobban voltam,
akkor újra elcsíptem egy "éppen a korának megfelelő" megjegyzést.
Kicsit aggasztanak az ilyen elgyengülések, amik ha nem is túl sűrűn, de
azért előfordulnak itthon is velem. Mátéval ilyen egyáltalán nem volt,
de a védőnő is, és most is a hölgy azt mondta, hogy ez majdhogynem
természetes, pihenni kell, mély levegő, stb...
Méretei:
BPD(koponya haránt átmérője): 80mm
AD1(gerinctől a hasfalig a poci): 87mm
OFD(koponya hosszanti átmérője): 106mm
AC(pocakkerület):288mm
HC(buksikerület):295mm
FL(combcsont): 61.6mm
Becsült súlya: 1987g
Kaptunk képet is, melyen kedvesen felénk fordulva integet:) Hol van már az a kezdeti szégyenlősség????
Rákerült még a papírra, hogy élénken mozgó magzat, ami azért furcsa,
mert akkor és ott nem is éreztem, hogy bármit is csinálna. Ezek szerint
élénken mozgott:) Akkor viszont már tényleg kíváncsi vagyok, hogy folyik
odabent délutánonként és esténként, amikor nem csak érzem, de látom is,
hogy van odabent valaki. (Kicsit olyan, mint az Alien-ben, amikor kitör a nő hasából a szörny.... néha tényleg olyan, mintha ki akarna jönni, bárhol.) Érdekes,
mert nem emlékszem, hogy Matyi ennyire dajdajozott volna odabent, Ő
inkább olyan kitámasztós volt, kitolta a lábát oldalt és nem moccant
onnan az istennek se. Nem volt ilyen ficánka, forgó-pörgő.
A nap hátralévő részét vásárlással töltöttük, beszereztünk néhány
bútordarabot Matyi és a Kistesó növekvő játék- és ruhaállományának.
Mondanom sem kell, hogy Matyival ez is egy élmény volt, mert minden
útjába eső fiókot kihúzott, szekrényajtót kinyitott, árcimkéket
leszedett, és ha kedvére való ágyat, fotelt talált nem átallott bele is
feküdni, ülni. De túléltük, épségben, és még az eladókat sem
haragítottuk magunkra, sőt... meglepően kedvesek voltak, igaz, Matyi is
hozta a jobbik fecsegő formáját, amikor tényleg nem lehet neki
ellenállni.
Úgyhogy tulajdonképpen eredményes napot zártunk:) És még nincs vége:)