Van egy hatalmas fotelem. Amitől korábban meg akartam szabadulni, mert
nem illett a lakásban kialakított színvilághoz. Még az előző lakásból
maradt meg. Aztán mikor Mátét hazahoztuk rájöttem, hogy igen kényelmes
benne szoptatni, mert meg tudom támasztani a könyökömet, így kényelmesen
tudom tartani az éhes kismanómat, és a vágott hasammal is viszonylag
egyszerűen ki tudok belőle kecmeregni. Ez a fotel volt több hónapig a fő
megtalálási helyem a lakásban, mivel Matyi igencsak cicifüggő volt/van,
és stresszevő, szóval sok időt töltöttünk mi itt el kettecskén. Aztán
az én kismanóm nőtt, nőtt, erősödött, és kinőttük a fotelt. Már nem
olyan jó benne a szoptatás, mert Matyi megtámasztja a lábát a karfán és
evés közben rugózgat, mintha rögtön le is akarná dolgozni a bevitt
kalóriát. Ez neki gondolom jó, nekem kevésbé, mert néhány erőteljesebb
rugózáskor csillagokat tudok látni. Így küszködtünk már egy ideje, aztán a
múlt heti hosszú hétvégén volt egy nagyon rossz éjszakánk, és nagyon
fáradt voltam. Máté minden nap fél 7kor ébred, és 8 körül kapja a
reggelijét. Ez alkalommal fekve az ágyban. Evés után elaludt, és aludt 2
órát. Azt gondoltam biztos a rossz éjszaka miatt. Aztán másnap újra, és
azóta minden nap ez van. Reggeli az ágyban, aztán 2 óra alvás. Ez nagyon
jó! Kényelmes is, mert nem kell Mátéval küzdenem a fotelben, és utána
kapok 2 extra órát. Sajnos Máténál az ilyen jó szokások nem tartanak
sokáig, ezért próbálom minden percét kiélvezni. Nem utolsó sorban a nagy
kipihentség nagy virgonccá is teszi, és ébredés után tele van
huncutsággal, és ilyenkor ha lehet még jobban imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése